Honismeret, 1996 (24. évfolyam)
HAGYOMÁNY - Angyal Béla: Gúta településtörténete
A határ más részein is alakultak szántóföldi tanyák, a kiköltöző fiatal családok a földjükön építették fel házukat, hozták létre gazdaságukat. A tanyák harmadik nagy csoportja a folyó menti gyümölcsöskertekben jött létre, Pacsérok, Kikelet nevű határrészeken, ahol elsősorban a szegénység telepedett meg. A kitelepülési folyamat arányait jelzi az alábbi két adat: 1910-ben a lakosság 22%-a élt a külterületen, 1933-ban pedig az összes lakóház 34%-a állt a belterületen kívül. A kiegyezés utáni Magyarország egészére jellemző gyors fejlődés, polgárosodás századunk első évtizedeiben érte el Gutát. A fejlődés elsősorban a közlekedés és az ipar terén volt jelentős. Megépültek a folyókon a hidak, javultak a közutak, kiépült a Gúta-Komárom vasúti szárnyvonal. Gőzmalom, téglagyár, hálógyár létesült a községben. Az első világháborút követő államfordulat után Gúta a megalakuló Csehszlovákiához került, annak legnagyobb községe lett. Az ezt követő húsz évben Gúta fejlődése a polgári Csehszlovákiában is tovább folytatódott. Kiépült a villanyhálózat a községben, villanymalom létesült a harmincas években. A népesség, elsősorban a halálozási arányszámok csökkenése következtében állandóan növekedett. A vizsgált időszakban a lakosság létszáma következőképpen alakult:19 1921: 9676 fő; 1930: 10 822 fő; 1938: 12 160 fő. A lakosság túlnyomó többsége mindig magyar anyanyelvű volt (általában 97-99 % között), ezt kis létszámú zsidó és német ajkú népesség, majd 1918 után csekély számú cseh és szlovák anyanyelvű lakosság egészítette ki. A római katolikus vallású magyar lakosság mellett századunk első felében általában 3 % körül mozgott az egyéb vallási felekezetekhez tartozók aránya, akik közül az izraelita vallásúak voltak a legnagyobb számban. Elsősorban a nagy népszaporulat következménye volt, hogy felgyorsult a birtokfelaprózódás, az elszegényedés. A folyamat arányait jól mutatja az alábbi táblázat, amelyben az 1910. évi és 1938. évi statisztikák adatait hasonlítom össze:20 A két adatfelvétel között eltelt 28 év alatt a földbirtokok döntő többsége 10 kataszteri holdnál kisebb méretűvé vált, és az ilyen nagyságú föld már nehezen tudott egy családot eltartani. Megnövekedett az agrárproletariátus, azok száma, akik semmilyen földbirtokkal nem rendelkeztek, napszámosként, cselédként tartották el családjukat. Gúta lakossága túlnyomó többségben a mezőgazdaságból élt a századunk első felében. A vizsgált időszakban ugyan tapasztalható némi eltolódás a mezőgazdaságból élők rovására (1910: 85,8 %, 1938: 79,3 %), de még 1938-ban is a mezőgazdaságból élő népesség mellett csak az iparból élők aránya volt jelentős (11,3 %), a többi foglalkozásból élők aránya 1 % alatt maradt. A lakosság, elsősorban a fiatalok, a szegénység körében, egyre erősödött az a tendencia, hogy önálló gazdaságukat, megélhetésüket a határban épült tanyákon teremtsék meg. Itt kedvezőbbek voltak a feltételek mint a túlnépesedett belterületen. Becslésem szerint már a lakosság csaknem fele élt a belterületen kívül a negyvenes években. Ez nagy gondot okozott a község vezetőinek, gondoljunk csak arra, hogy a tanyai gyermekek iskoláztatását is be kellett biztosítani. A monarchia utolsó évtizedeiben is 1910 1938 Birtoknagyság kat. hold Birtok száma arány % Birtok száma aránya % 0-10 646 66,26 1119 86,08 10-100 325 33,33 181 13,92 100-40,41 -- Vlastivedny slovník obcí na Slovensku. 2. 42. 20 Gúta hagyományos gazdálkodása a XX. század első felében. 24.