Honismeret, 2001 (29. évfolyam)
2001 / 6. szám - ÉVFORDULÓK - Egan Ede, a rutén nép oltalmazója (Botlik József)
renc fejedelemhez, a Nás Pán-hoz (Urunk-hoz) hasonlóan, egyik legnagyobb jótevőjüknek tekintik. Egy évszázada bizonyos körök igyekeznek besározni vagy félremagyarázni Egan munkásságát, elfeledtetni emlékezetét. Hat évtizeddel ezelőtti értékelése ma sem vesztett időszerűségéből. „Egan nem volt antiszemita a meghatározás mai értelmében, bár jogosan féltette nemzetét az elkövetkező gazdasági és társadalmi aránytalanságtól. Amikor a kelet-galíciai beszivárgás ellen megfeszített erővel küzdött, a 'kazárság' beözönlését a magyar közvélemény ellenkező pólusán a finánctőkés id. Chorin Ferenc (1842-1925) és a polgári liberális politikus Vázsonyi Vilmos (1868-1926) is egészségtelennek és üldözendőnek nyilvánította. Egan, ha ugyan szabad még megkockáztatni felmagasztosuló alakjával kapcsolatban a diszkreditált jelzőt: magyar humanista volt, aki Kárpátalján a két keze után élő földmunkás zsidó családoknak is juttatott földet és élelmet az ínségakció során."27 Egan Ede az emlékezetes munkácsi értekezleten is kijelentette: „én nem vagyok antiszemita sem, legalább nem a szó utczai értelmében, sem nyíltan, sem titokban... soha nem néztem a fajt, ha az egyén jellemében rokonszenves vonásokat találtam... nem magyarnak tekintem azon zsidót... ki másnak a pártját fogja, akármit követett el az illető a társadalmi rend vagy a magyar állam érdekével szemben, csak azért, mert zsidó."28 A miniszteri megbízott mindig élesen tiltakozott a dehonesztáló minősítések ellen. A hegyvidéki gazdasági programot a magyar kormányzat, a későbbi háborús nehézségek ellenére az ország összeomlásáig, 1918-ig folytatta. 1910-ben például már több mint 150 hegyvidéki rutén település gazdái 44 376 katasztrális hold földterületet, nagyrészt havasi legelőt használhattak az állam jóvoltából igen alacsony bérleti díjért. Ekkora mintegy 6000 hold már örök tulajdonul a parasztok, illetve a községek használatába ment át. Az akció területén 143, a kirendeltség által létesített hitelszövetkezet - a tagok száma 35 819, az üzletrészek értéke 2 577 580 korona -, és 77 áruraktár működött. Az állam a hegyvidéken 99 552 rutén munkást alkalmazott, akik munkájukkal a szükséges a szükséges élelmiszereken kívül hétmillió koronát kerestek. A munkanélküliség csökkentésére az állam évente tízezer rutént közvetített dolgozni a mezőhegyesi kincstári birtokra, és alföldi uradalmakba, akiknek jövedelme elérte az egymillió koronát. A téli hónapokban évente mintegy 3400 kisgazda talált munkát a hegyvidéki háziipari szövetkezetekben. 1914 szeptember és 1915 április között három alkalommal tört be a cári orosz hadsereg az Északkeleti-Felvidékre, és megsemmisítette a hegyvidéki gazdasági akció eredményeinek jelentős részét. A magyar békedelegáció vezetője, gróf Apponyi Albert (1846-1933). A ruthén kérdésről 1920. január 21-én jegyzéket nyújtott be a párizsi Legfelsőbb Tanácsnak, amelyben külön részben vonta meg „A magyar kormány ruthén népsegélyakciója" mérlegét. A programra 1897-től az első világháború végig összesen 34 280 693 koronát fordított a magyar állam, pedig az érintett a vármegyékben adók és illetékek fejében csupán 848 676 koronát szedett be, amely az egyenes állami adóknak alig két százalékát tette ki.29 Napjainkban a csonka hazában sem utcanév, sem emléktábla nem örökíti meg Egan Ede emlékét. Még Budapesten sem, pedig ő volt - mint írtuk - a főváros korszerű tejellátásának a megszervezője. A második világháború éveiben a Kelenföldi pályaudvar közelében az egyik utcát Eganról nevezték el, de 1945 után átkeresztelték. Ungváron a csehek által épített újabb Ung-híd közelében található tér viselte a hegyvidéki akció első irányítójának nevét Kárpátalja újbóli Magyarországhoz tartozása idején, 1938 és 1944 között. A szovjet korszakban Engels térre változtatták, de az 1990-es években visszakapta régi nevét: Egan Ede tér. Nemzetünk adósság törlesztése lenne, ha Budapesten újra utca, esetleg tér viselné a jeles gazdasági szakember és a rutén nép jótevőjének a nevét. Botlik József 27 Kemény Gábor: Verhovina feltámad. (A ruszin sors könyve.) Bp., 1939.98. old. 28 Egan Ede jelentése. I. m. 150., 152. old. 29 Trianon. A magyar békeküldöttség tevékenysége 1920-ban. Bp., 2000.307-308. old.