Honismeret, 2005 (33. évfolyam)
2005 / 1. szám - ÉVFORDULÓK - Csokonai, a komáromi poéta (Dr. Szénássy Zoltán)
Esküszöm hószín kezedre, Rózsaszádra, tűzszemedre, Hogy te lesz csak kedvesem. Esküszöm, hogy míg csak élek, Más szerelmet nem cserélek; Vagy Lilim, vagy senki sem. Azt tervezte, hogy Pesten leteszi az ügyvédi vizsgát. Erről tanúskodik Szikágyi Ferenc által közölt levele, melyet Komáromból küldött Sándor Dánielnek, egykori iskolatársának 1798. január 19-én. Amint tudjuk, Csokonainak ez a terve nem vált valóra. Csokonai és Vajda Júlia bimbózó szerelmének egyik meghitt tanyája lehetett a komáromi Duna-sziget, amely évszázadok óta a szerelmesek találkozóhelye. A virágzó szépségű sziget -amely még ma is elandalítja az elmélyedést kereső lelkeket - versre ihlette a költőt, és lírájának egyik gyöngyszemében, A Duna nimfája címmel így ír: Amott egy nyárfa híresében, Itt a vadfaunok irtoványi A tűzfa közt, Megtetszenek, Találni a sziget mentében Az ősz Dunának szép leányi Egy tiszta közt. Itt fürdenek /.../ Itt fürde Lilla is magába, S az istenek Az égről e barlangocskába Lenézzenek. /.../ Csokonai komáromi tartózkodásának egyik kedves színfoltja a martosi látogatása. Ez a kis falu Komáromtól alig 13 km-re búvik meg a Nyitra árterében. Honfoglalás-kori település, s a természet jóvoltából elkerülte a tatár- és a törökdúlást. Makulátlan eredetiségében maradt itt meg az ősi magyar jelleg.Feszty Árpád A magyarok bejövetel című körképéhez innen választott modelleket. Itt volt rektor Nagy Mihály, aki Csokonaival diákoskodott Sárospatakon. Ki is hívta magához Komáromból, emlékezve a régi szép pataki évekre. Volt nagy dínomdánom a költő tiszteletére. Csokonai már jól az üveg fenekére nézett, s a vendéglátó rektor mérsékelni próbálta. A rektor unokája így jegyezte az anekdotát: „Öregapám váltig kérte Csokonait, ne igyék annyit. - Meglásd, Miska, sírba dönt az ital, ha oly mértéktelenül iszol. (Akkor már köhögött is.) - No, nem bánom. Nem iszom többet. Rám nézve Babhus meghalt. Rendezzünk illő temetést, adjuk meg neki a megillető tisztességet s üljük meg a torát. Öregapám kiénekelte, Csokonai pedig gyászbeszéddel elparentálta Bachust. A ravatal helyére a halotti szertartás után behozták az asztalt, megterítették s elköltötték a gyászlakomát. Az egyik pintes üvegben még maradt félliternyi bor. Ezt öregapám az ajtó mögött lévő vakablakba tette a többi üvegekhez. Lefeküdtek. Éjszaka zörgésre ébredt föl öregapám. Csokonai a maradék bort kutatta a vakablakban, s az üvegek egymáshoz verődtek. - Ki az? Miska, te vagy? Mit csinálsz ott? Barátom, szólalt meg Csokonai, nem tudok aludni. Bachusnak a lelke kísért. És leeresztette torkán a megmaradt bort." Mivel Vajdáék a közelgő szüretre Dunaalmásra utaztak, Lilla egy fekete pecsétes levelet hagyott Bédiéknél Csokonai számára. A levél Lilla szerelmi vallomását hozta, amely háromezer betűből állt. Ennek hatására írja Csokonai A fekete pecsét című versét: Drága szó ez, szép levélke! Mert ezért csókollak ám: Mert teveled Lilla lelke Új napot deríte rám... 7 Szilágyi Ferenc: Csokonai művei nyomában. Bp. 1981.58-59. old. 8 Závory Sándor: Emlékeim. Galánta 1914. 52-57. old.; Vargha Balázs: Csokonai emlékek. Bp. 1960. 456. old.