Honismeret, 2005 (33. évfolyam)
2005 / 4. szám - KRÓNIKA - "...hogy az Kegyelmetek szép hazája megcsendesedjék és épüljön is." Bocskai Istvánra emlékeztek Szerencsen (Sárkány Viola)
Bocskai Erdély-politikájában, amikor kibontakozott a Habsburg-ellenes felkelés és a hajdúk mellett ismét megszólította a székelyeket és megígérte a sérelmek orvoslását. Bocskai elfogadta követeléseiket és 1605. február 16-án szabadságlevelet állított ki számukra. Bocskai jól ismerte a székely katonáskodási rendszert, amely szorosan összekapcsolódott a szabadságjogokkal, éppen ezért, alkalmas modellnek fogadta el akkor, amikor a hajdúkról határozott, s 1605. december 12-én Korponán keletkezett u.n. nagy hajdú szabadságlevélben „a mi erdélyországi hű székelyeink szokása szerint" telepítette le őket. ]. Újvári Zsuzsanna a Pázmány Péter Tudományegyetem docense, Kassa és a Bocskai szabadságharc kezdete című előadásában a Szent Erzsébet dóm erőszakos elvétele körüli eseményeket elemezte és a kassai protestáns polgárok öntudatos ellenállását, amely végül is a szabadságharc kezdetének sikeréhez vezetett, oly módon, hogy a hajdúk elől menekülő Belgiojosot és seregét a városi tanács nem engedte be, viszont Lippai Balázs hajdúi előtt megnyitotta a kapukat. Nagyon érdekes elemzését hallhattuk a városi tanács evangélikus és református hitű vezetőinek életútjáról, a város etnikai - német és magyar - megoszlásáról és a tanácsban betöltött szerepükről. Előadásában végül is megállapítja, hogy „a kassai kis- és nagy tanács többsége ...hiába volt német származású. ...vezetésükkel a város mégis a magyar nemességgel kötött szövetséget. A kassai németség számára a bihari nagyúr felkelése nem nemzetiségi kérdés volt; vallásukat és polgárjogaikat, szabadságukat féltették". Szabó Péter a Károli Gáspár Református Egyetemről Bocskai és a korábbi erdélyi fejedelmek viszonyát vizsgálta, miképpen alkalmazta politikai örökségüket Bocskai saját elképzelései megvalósításában. Leveleit végigolvasva folytatta az előadó - meglepő módon János Zsigmond politizálása volt fontos előkép számára. Egy korabeli Kolozsvári Krónika Bocskait „princeps pacis"-nak, a háborúskodásra békét hozó fejedelemnek nevezi. Előtte a kor retorikájában csak János Zsigmond tűnik fel a „princeps pacis" szerepében. Kovacsóczi Farkas Báthory István dicsérete című munkájában beszámol arról, hogy János Zsigmond nagy gonddal, és buzgalommal törekedett arra, hogy Miksa római császárral békességet teremtsen, „amire mindenki annyira vágyott és inkább szerette a békét, mint a háborút". Bocskai és János Zsigmond között nemcsak retorikai szinten állt fent párhuzam. Megegyezésre való hajlamuk miatt Bocskai közvetlen hívei egyenesen szellemi rokonságot véltek felfedezni kettejük között, ezzel is magyarázható, hogy Gyulafehérvárott „János király fia mellé temették", s kettejük végső nyughelye az egymásba fonódó politikai példát, irányvonalat jelentették a későbbi korok számára. G. Erényi Nóra a Bocskai-szabadságharc európai propagandájáról adott színvonalas szöveges és képes beszámolót. Szabadi István a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárának igazgatója a mai Bocskai képünket alapvetően meghatározó protestáns hagyományokról beszélt. A protestáns egyházak által kiemelt tulajdonságok, amivel a nagy fejedelem rendelkezett: elsőrendű kötelességtudás, küldetéses hit, Isten igéjének, igazságának védelmezője és a nemzeti küzdelem felvállalása. Előadásában kiemelte, hogy a reformátusok konventje 1906-ban úgy döntött, hogy egy napot országszerte Bocskai tiszteletének szentel. Úgy tűnt akkor is, hogy központi ünnepségek hiányában, saját keretein belül kell emlékeznie Bocskaira és ezt meg is tette. Beszélt Bocskai Istvánnak és családjának a református egyházhoz való kötődéséről, ami fontos része a hagyománynak. A fejedelem apja Bocskai György - János Zsigmond tanácsosa, a reformátusok támogatója és az 1569-es váradi gyűlés egyik résztvevője volt. Anyja, lekcsei Sulyok Krisztina egyháziasságát és jótékonyságát egykorú írók örökítették meg. Testvére, Bocskai Erzsébet Bocskai Kristóf fejedelem feleségeként a Biblia magyar fordítású elkészítésének egyik szorgalmazója és támogatója. Számon tartja azt is a hagyomány, hogy Bocskai István maga is adott kiváltságokat egy-egy püspökség működtetésére, és az „igaz vallást követő" azaz, a református vallású papjait és özvegyeit minden közteher alól felmentette. Beszélt arról is, hogy a lutheránus lakosság felszabadítóként üdvözölte és az unitárius egyház is szabadítójaként tisztelte a nagy fejedelmet. Másnap Szerencsen ugyanabban a református templomban, ahol az országgyűlés kismarjai Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé választotta, ha nem is a „Tisztelt Karok és Rendek" - mert nem fogadták el a meghívást -, de a fejedelmet tisztelők hatalmas tábora gyűlt össze, hogy a nagy hadvezérre, politikusra és sikeres államférfira emlékezzék. Az „ünnepi úr-