Honismeret, 2008 (36. évfolyam)

2008 / 2. szám - HAGYOMÁNY - Huszonhét amerikai magyar népdal? (Voigt Vilmos)

Az orosz beavatkozás ellen szerinte a kormány a leghathatósabb lehetőséghez nyúlt és keresztes há­borút hirdetett. A cári csapatokról mint a hitszegő Habsburg család vérebeiről beszélt, amelyek a ma­gyar nemzet, a magyar szabadság és a római katolikus vallás legyilkolására vonultak az országba. Korompay Antal is a szegediek buzdításával fejezte be beszédét. Előképként Kapisztrán Szent János és Hunyadi János csapatait említette, amelyek Szegeden gyülekeztek, mielőtt 1456-ban Nándorfehérvár védelmére vonultak volna. Ezek az egyházi beszédek egy folyamat állomásai. Nyomon követhető, hogy a klerikusoknak - és velük együtt híveiknek, s legtöbb kortársuknak - hogyan módosult a véleménye a magyar kormány és a bécsi udvar politikájáról, a független Magyarország szerepéről és lehetőségeiről, a szabadságharc esé­lyeiről és a nemzetiségi kérdésről. A szegedi egyházi szónokok 1848/49-ben a nemzet fogalma alatt mindig a politikai nemzetet értették, és nem a nyelvi, kulturális, vallási közösséget, így egyedüli nem­zetnek - a szeptemberi fordulat, de különösen a trónfosztás után - egyre harsányabban és radikálisab­ban az államalkotó, politikai önállósággal bíró magyart tekintették. A nemzetiségeket a magyar nemzet ellenségének, a zsarnokság támogatóinak tartották, s bennük is csalódást keltett - mint a liberális politi­kusok többségében -, hogy a nemzetiségek a polgári államért és vívmányokért, a jogegyenlőségért cse­rében nem akarták vállalni az asszimilációt, vagy legalább a magyar államtesthez való tartozást. Miklós Péter Huszonhét amerikai magyar népdal? Nagy­ Dezső (1920-2006) emlékére Köztudott, hogy magyar népdalszövegeinket igazában csak a XIX. századtól kezdve gyűjtötték, gyakran nem is írták fel, pontosan mikor, hol és kitől, és a dallamokat sem jegyezték le. Az is köztudott, hogy a XIX. század végétől milliók vándoroltak ki Amerikába, zömmel olyan emberek, akik itthon fa­lun éltek, ismertek „népdalokat", és ezekre biztosan emlékeztek az Újhazában is - noha ott legtöbbjük már más életkörülmények közé került, és ritkábban volt alkalmuk a „régi" magyar népdalokat, vagy ezek „újabb" változatait énekelni. Mindezek ismeretében is feltűnő, milyen keveset is tudunk erről az „amerikai magyar népdal"­hagyományról. Eltekintve néhány kinti - legtöbbször egy-egy közösségen belül ismert - kiadványtól, a hazai folklór-kutatók ritkán foglalkoztak e kérdéskörrel. Kutatástörténeti áttekintés Jószemű magyar folklór-kutatók ugyan már a XIX-XX. század fordulóján itthon is felfigyeltek arra, hogy az Amerikába kívánkozó, vagy onnan éppen hazatért emberek erről a világról is dalokat formáltak és ismernek. Már Kálmány Lajos feljegyzett a Dél-Amerikába kivándorlást emlegető szöveget, illetve Amerikát említő szerelmes népdalt, majd a Folklore Fellows gyűjtéseiben már az első világháború előtt is megtalálhatók ilyen dalok, zömmel Sárospatak vonzásterületéről, ám az ország más részeiből is. Néprajzkutatóink később is, egészen a XX. század utolsó negyedéig, fel tudtak jegyezni ilyen témájú dalokat. Nyilván azokon a tájakon, ahol erősebb volt az Amerikába kivándorlás (és volt visszavándor­lás is) több tere volt az amerikái daloknak. A régebbi gyűjtéseket azonban a Magyar Népköltési Gyűjte­mény sorozatában a gyűjtőmozgalmat megszervező Sebestyén Gyula már nem tudta kiadni, többek kö­zött az első világháború okozta anyagi csőd miatt. Szerencsés módon a második világháború után, Se­bestyén balatonszepezdi villájának fürdőszobájából mégis sok-sok ilyen kézirat került elő. Az iratokat Katona Imre szállította a budapesti Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárába, ahol ezek most is megta­lálhatók. Voltaképpen innen tudta Ortutay Gyula, Dégh Linda, Katona Imre, Nagy Dezső, milyenek is az „amerikás" magyar népdalszövegek. Az 1950-es években a magyar népköltészet több, újszerű, a szociális szempontokat hangoztató áttekintésében említették is ezeket, legtöbbször igazán pontos for­ráshivatkozások nélkül, ám a főbb témákat és a mondanivalót illetően találó módon. E korból az egyik legérdekesebb, úttörő jellegű dokumentum a kolozsvári folklorista. Faragó József Felszállott a páva. Szemelvények a magy­ar népköltészetből című kis antológiája, amely Bukarestben je­lent meg, 1951 -ben, a Gaál Gábor szerkesztette a,,Haladó hagyományaink " kiadványsorozat 1. száma- 44

Next