Honismeret, 2018 (46. évfolyam)
2018 / 6. szám - TERMÉS - Végső István: Mátyás serege és a halasi Fekete-hegy
eredetű, vizenyős talajt jelent, és nem köthető össze halászattal, vagyis a Villa Piscina kifejezéssel. Ennek kapcsán mindketten Csánki Dezsőre hivatkoznak.13 Czímer szerint Tubero - akivel Tóth nem sokat foglalkozik, mert általános vélekedés szerint az itáliai történetíró csak 10-15 évvel később értesülhetett azokról a magyarországi eseményekről, amikről írt - egyértelműen állítja, hogy Szeged, Csongrád és környéke kéri Kinizsi segítségét a fellázadt zsoldosok ellen. Czímer leírt, források megjelölése nélkül, egy röszkei (röszkei) csatát is, ami további alátámasztása lenne, hogy a zsoldosok a térségben állomásoztak. Fontos érve, hogy míg a Száva mentén, Szegednncnél nem tudunk tóról, Halas mellett egyértelmű, hogy volt egy nagy tórendszer, amelyet ráadásul még a török időkben is arra használt a lakosság, hogy a mocsaraiban, nádasában elrejtőzzön.14 Czímer nehezen tudta elképzelni, hogy a Száva menti mocsaras részen, ahol a Bosut folyó van és a feltételezett Halászfalva, a nehéz vasszekereken közlekedő zsoldosok tábort ütöttek volna. Válaszként Tóth 1927-ben, a Századok lapjain Czímerhez hasonló személyeskedésbe kezdett. Három forrást emelt ki: Tubero és Bonfini mellett első helyre teszi az ún. Névtelen zsoldos visszaemlékezését, amit Tettau 1869-ben publikált.15 Bonfinit felmenti, hogy nem ismerhette a magyar közigazgatást ilyen részleteiben, és nem gondolt arra, hogy megkülönböztesse a Szeged nevű helyeket. Tubero kapcsán megemlítette, hogy nem ismerhette azokat a helyeket, eseményeket személyesen, amikről írt, ezért nem megfelelő forrás, így csakis a Névtelen zsoldos lehet hiteles számára, aki szerint a Száva mellett táboroztak, amikor szétverték a seregüket („Segethyn an der Sauwe”).' Majd igen ingoványos területre tévedve visszakanyarodik Bonfinihez, aki leírta, hogy állítólag 1456-ban Szegedről lehetett hallani az nándorfehérvári csata ágyúdörgéseit. Ezzel is bizonyítva látja, hogy Bonfini a Száva menti Szegedet ismeri, és nem a Tisza mentén fekvőt. Továbbra is állította, hogy Halápfalva és Halászfalva ugyanaz, és hogy Czímer téved a latin fordításban és a névetimológiában. Sőt, állítja, hogy Czímer rosszul ismeri a terület tulajdonjogát, hiszen az 1492-ben királyi birtok, mivel a Maróti családnak magva szakadt 1476-ban.17 A vitában Bánlaky (Breit) József altábornagy, hadtörténész - a máig legmonumentálisabb magyar hadtörténeti munka megírója - is megszólalt. A Budapesti Hírlap 1925. június 7-i számában kifogásolta Tóth okfejtéseit. Még 1939-ben megjelent többkötetes munkájában is erőltetett okfejtésnek tartotta a Szávához tenni a csatát.18 Legutóbb tudományos alapossággal Hatházi Gábor Halas és a fekete sereg címmel készített tanulmányt a csata helyszíne kapcsán. Ő egyértelműen Tóth mellett érvelt, az általa felhozott indokokat helyezte előtérbe.19 13 Csánki műve szerint a mai Szerém megyei Vukovártól nem messze dél felé feküdt Halápfalva vagy egykét helyen Halászfalva. Az Ajnárdfiak, ezután a Marótiak birtoka volt: „Halabfalwa. (1423, 1519), Halazfalwa. (1399)" Csánki Dezső. Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. 1897. In: https://www.arcanum. hu/hu/online-kiadvanyok/Csanki-csanki-dezso-magyarorszag-tortenelmi-foldrajza-a-hunyadiak-koraban-1/ ii-kotet-327/vaskovarmegye-426B/helységei-420C/ (letöltés: 2018. október 23.) 14 A halasi tórendszer nádasai, mocsárvilága rejtekébe vezető cölöpmaradványokról Gyárfás írt bővebben. Gyárfás István: Cölöpmaradványok Halason. In: Archeológiai Levelek XVI. 1870. 189-195. 15 Tóth Zoltán: Bonfini 1490 utáni adatai a fekete seregről. In: Századok 1927. 1-3. sz. 49-58. 16 Tettau, Wilhelm Johann Freih. von: Erlebnisse eines deutschen Landsknechts (1484-1493), von ihm selbst beschrieben. Ein Beitrag zur Geschichte des Schwarzen Heeres. In: Mittheilungen des Vereins für die Geschichte und Alterthumskunde von Erfurt IV. 1869. [1-52.] 17. 17 Tóth i. m. 57. 18 Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. 12. kötet Az ország süllyedése a Jagellók alatt. A mohácsi katasztrófa (1490-1526). Grill Károly könyvkiadóváll., Budapest, 1939. 28-30. 19 Hatházi Gábor: Halas és a fekete sereg. In: D. Kovács József-Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története. I. kötet. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2000. 269-273. 51