Honművész, 1834. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)
1834-08-21 / 67. szám
által. Ha ezen tehetsége ntár is illy nagyot lépett előre, úgy tőle kedvező fiatal külseje, szép hangja mellett igen sokat várhatunk. A’ tactus-tartásban szilárd, és pontos; intonálása helyes ; csak a’ futásokban, átaljában pedig a’ solfeggióban , scala-éneklésben minden napi szorgalmas gyakorlást ajánlunk, ’s honi dalszinésznéink közt rövid időn fő pontra léphet. A’ magyar dalszinészet benne valóban jeles egy szerzeményt nyert. Mind két ariája után tapsokkal , játék végén érdemlett előhivatással tisztelteték Megyeri úrral együtt. 1-ső felv. után a’kis 8 évű Szőllősy János csinos magyar magány-tánczczal kedveskedvén zajos tapsokat nyert. Nézők az esős idő végett mérséklett számmal. — 16-án „János Finnland herczege“ czimű színjáték Kossuth Lajos fordítása szerint (először) adatott. Ha vesszük, hogy színész-társaságunk 13 hónapi ittléte alatt majd csak minden mutatványban más meg más darabbal kedveskedik , valóban nem lehet egy részről iránta méltó kíméléssel nem viseltetni, más részről pedig szorgalmas igyekezete felől érdemlett kedvezéssel emlékezni , annyival inkább, mivel a’ szinte 300 darabban, mellyek eddig előadattak, a’ mérséklett számú társaság tagjai folyvást felléptek, mi nem csekély fáradságba és erőfeszítésbe kerül. Mind e’ mellett pedig több tagoknak betegeskedésök nem kis akadályt vete az intézet előmentének útjába. Fájdalommal tapasztaljuk kedvelt Szentpéterinénknek máig is tartó huzamos betegeskedését, kit sok oldalú haszonvehető sajátságai, rendszeretete , szerény viselete, és példás szorgalma végett nem olly könnyű kipótolni. A’ mai említett előadásban különös dicséretet érdemlő Kántorné assz. (Katalin herczegné) ; ő valóban a’ szerencsétlenség pillanatjait igen jelesen vevé fel. A’kis Telepi Máli (Zsigmond) halkai beszélvén ma különösen érthetően szállott, sőt mimikája meglepő volt. Bartha ur (János) Megyeri ur (Joran) derekasan, Fáncsy ur (Richers) igen helyesen ’s megkivántató tűzzel játszott. Az utóbbitól még óhajtanák, hogy mondásainak végszavait olly csendesen, ’s hirtelen ne ejtse, mivel érthetlenekké válnak. Tóth urat (Wolowszky) ma öreg szerepben láttuk, ’s mondhatjuk, hogy az érzékeny ősz Lengyelt olly jelesen adá , mikép csak kívánható vala. Bár illyesekben őt többször is láthatnák, Marosy úrban (Botvid) szép idomok felledeznek , mellyek belőle jó színészt reméltetnek kivált fiatal tüzes szerepekben. Csak hevétől nagyon elragadtatni magát ne engedje, nehogy erősebb beszédje éppen ott hibázzék, hol az eszközlendő hatás azt inkább megkívánná. Kímélje tehát tüzesebb hangjait ott, hol csendesebb ’s gyengébb szóllamlás is elegendő. — 17-én a’ falusi borbély ismételtetett. Szegeden a’ köz gyönyörünkre mutatványait adó szinésztársaság igazgatója Balla Károly aug. 11-én nyeré némi jutalmát terhes fáradozásinak , és színészi tehetségének , midőn t. i. részére és javára „Róza a' cseh gyámleány“ czmt néző játék adatott, mellyben Kováts (Walther) igen remekül festé a'gyámleányáért éledt aggodalmat , fija és hitese elholttán érzett fájdalmat