Honművész, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-09-08 / 72. szám
ur), kitől királyi székét félti, Vid fó tanácsnoka (Chyabay ur) alattomos cselszövéseire setét tömlöczbe vetteti, hol ez bús érzelgések közti nejével Richesával Miczisláv leányával (Parázsóné asszony) több éven által szomorkodva, végre ítélő szék elébe állittatik, ’s fejére halál mondatik ki. Ezen halálos ítélettől azonban Anasztáziának András hitesének (Pályné assz.) nemes elszántsága megmenti, ’s a’ rég száműzött testvéri szeretet és hajlandóság viszonti és kölcsönös érzetébe is vissza helyezteti, holott bizonyos históriai adat szerint Béla az ország harmadát bíró királyi herczeg és András hadainak győzedelmes vezére, midőn 1058-ban bátyja Salamon fiját megkoronáztatá, hogy annak uralkodását ő ellene biztosítsa, Várkonyra meghivattatván nem tömlöczből, hanem Tisza melléki birtokából és szabadon jelent meg András előtt, kit egy pamlagra dűlve talált, az elébe terített szőnyegnek egyik szegletét koronával királyi — másikát karddal — herczegi méltóság jelével ékesítvén, melly jegyek közül Béla a’ kardot választá, hogy életét megtarthassa; mire azonban a’ megvesztegetett Ítélőszék halált nem mondott, ha barátjainak intésére orgyilkoltatását akarván csak Béla kikerülni, a’ minthogy eltávozása után lengyel országból sógora Bolezlávtól segittetvén az emlékezetes Tisza melléki csatában András uralkodásának véget vetett, őt Mosonnál elfogatta, kis bújában meghalt Zirczen 1061. és a’ tihanyi kolostorba temetteték. — Valamint tehát e’ némelly részben észve illeszthető történet menetelén változás, még pedig nevezetes és ellenkező változás esik, úgy a’ történet változott személyeinek más sajátság, indulat és karakter illett volna, mennyiben minden nemzet bir tulajdonával, ‘s kivált a’ magyar ollyannal, mellyet minden kaptára hozni nem lehet. — E színmű fordítása Kossuth Imre urnak tiszta magyarságáról bizonyságot tesz, ’s azt némelly színésznek tulajdonává tenni kötelessége volna, ’s nem lenne nagy mesterség, ha magát a’ szók kimondásában ’s hangoztatásában híven gyakorlaná. — Közörömre lépe fel ezen estve először kedvelt Parázsónénk, kinek kedvnyerő játékától huzamos betegeskedése olly régen fosztva tartá közönségünket. Nem csak első kilépése hanem minden jelenése is zajos tapsokkal ’s harsány éljennel kisérteték. 14-én „Nevelő ezer bajban“ még itt nem adatott 2 fsos vigjáték adatott. Ki szerzette, nem tudja a’ társaság ? Magyarra tette Elevényi. Lassenius nevelő (Nagy ur) igazán ezer bajban volt, mennyiben szerepének igaz karaktert adni nem vala képes: ő azt, noha nem túlságos de mégis idétlen comicai mozdulataival ’s helyt nem található selypítéssel illető komolyságából kivetkeztetvén, zavarban létét csak ábrázatjának és izzadt homlokának gyakori törülgetése által nyilvánitható. Lizi kertész leány (Chyabayné assz.) szerencsésen választott és vitt szerepében első viszonti fellépésével közönségünk zajos tapsában ’s éljen kiáltásában Parázsóné asszonynyal egyformán részesül vala, ha a’ nem rég divatozó pisszegetés, ezen aestheticai szabályok hatalmas ellenőrje, azon őt méltán illető megtisztelésnek elébe némi gátot nem hengerit, minek következése nagyobb erővel történt kitörés lett, e’ kecses kis dalszinészné viszonti leírásán kétszeres lehet örömünk, ha hivattatása körén túl nem fellengezve előtapsoltatásakor mondott hálás szavainak híven kíván megfelelni. Jakab, Lassenius keresztfija (Chyabay ur) vig szeszélyes játékában igen kevés óhajthatót találánk hátra hagyatva, egy pár túlságos, és csak a’ karzat magasb tetszésének nyerésére irányzott bohóskodási fogás által, értjük a’ megcsípés fájdalmainak kétszeres kinyomását. Keveset hajta Bajza ur közelebb kiadott Krit. lap. VII. füz. 76. lapján álló ezen intésére: „midőn magasabb rangúakkal szállnak alacsonyabb helyzetűek, tartózkodjanak hozzá igen közel menni”