Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-01-29 / 9. szám
(V) Enyészik a’ nap, hogy ragyogóbb legyen !\Mosolyja , majd ha fellegiből kitör , Sötét egedre fényesebb díszt Vont vala a’ diadalborostyán. ’S hol vérpatak folyt , ott ma derék falak Égig vonulnak, ’s szőke Dunánk sima Tükrében árnyuk enyhet adhat látszadozólag az elmenőknek. Hol csak mocsár volt, ott palotáidat Láthatni fényben diszlen ma, ’s dicső Magyar Minervánk lakhelyét is Más gyönyörű miveiddel állni. Haladj derék l’est ! — szívből óhajtható Jó FERDINANDUNK paizsa alatt örök Díszére nemzetünknek ; — égi beke lebegje körül határod’! PAVLOVICS: Csokonai Vitéz Mihály. (Emléke rajzával együtt.) Csokonai Vitéz Mihály, népszerű írásmódja, eredeti lágysága, és szeszélyes képzeménye miatt a' magyar költőknek egyik legkedveltebbje, Debreczenben született 1773-ki dec. 17-kén. — Nagy atyja győri, később alcsuti ref. prédikátor , atyja pedig seborvos volt Debreczenben, hol Mihály a’ reformátusok collegiumában járván iskoláját, a’ theologiát is végzé. Itt 1795-ben költészeti osztály tanítója lön; de fiatal kori hevessége, ’s a’ lángeszűknek többnyire sajátságos könnyelműsége és hiúsága, valamint gondtalan némelly tettei által csak hamar az iskolai igazgatóság elégűltlenségét vonván magára hivatalától felfüggesztetett, ’s még a’ nevezett évben saját kérelmére elbocsáttatást nyere. Innen Patakra menvén itt 1796-ban a’ törvényt tanulta. Ezen év őszén Pozsonba vonult, hol éppen országgyűlés tartatott. Itt adá ki füzetenként „diétái magyar Musa“ czim alatt legelső versgyűjteményét; ámbár még tanuló korában próbálgatá illyesmiben szép költői képzeménye tehetségeit, de kevés sikerrel. — 1797-ben Komáromban megismerkedvén Júliájával, ezt Lilla név alatt törekvék méltólag dicsőíteni Ráday versnemében, melylyel őt már nehány év előtt ismerteté meg Kazinczy és Földi dr. — A’ halhatlan Tolnai Festetics György, Keszthelynek örök emlékű dicsőítője, 1798-ban Csurgón ref. gymnasiumot állitván fel, ebben Csokonainak is ada egy tanítói széket. Ekkor Lilláját megkérte volt, de ez tőle megtagadtatván egy kereskedőt boldogit a kezével, mi Csokonait annyira megiá-