Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1837-01-15 / 5. szám

Pesten vasárnap januarius 113~ I&ST KÖLTÉSZET. A’ gerle, A’ hirs patak fölött Magányos hársfa áll, Hárs­fának ágira Nyögelő gerle száll. Patakban egy leány Fördik , — kökény szemű , ’S mint a’ korányi­ fény , Olyan báj-kellemű. A’ gerle búg, zokog Elvesztett hím után, ’S a’ mint búg és zokog így szóll a’ szép , ,Te hamvas gerle-t^&^^S 3 Kit, és miért nyögedwű*­*­­Tán bolygó hímedet ? — Ezer himet is lelsz ! Elég tág a’ berek , Ki nem veszett fajod , Ne aggódj veszteden, Nem olly nagy a’ bajod!" ~ „Elég tág a’ berek , ~ így szóll a’ gerle-nő — De nemzetem közül, Olly him soha se’ jő !" Hű volt, mint éltetek Ösvényin a’ remény ; Szive szeplőtelen: Mint mennyei erény!“ — ,Ne higyj a’ him-kebe! Csaló érzelminek, Ne higyj a’ him-kebel, Varázsló képinek !”

Next