Honművész, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-03-22 / 24. szám
hatású volt, ’s nem lehete tagadni, hogy ebben fekszik főoka, miszerint sokan visszatértek a’ bünösvényre. Sok tanácskozás után határzatta jön, hogy a’ fogház egy része a’ magányrendszer elvei szerint rendeztessék el, ’s a’fiatal foglyok éjjel úgy, mint nappal, gondos felvigyázat alatt: ugyan, de elkülönözve tartassanak. Ez végre is hajtaték. Az eddigi tapasztalásról következőleg tudósit a’ Gazette des Tribunaux.—,Az atyai javitásmód osztálya (le quartier de la correction paternelle) el van különözve a’ fiatal vétkesek (quartier des jeunes détenus) osztályától. Két sorban vannak a’ czellák, mellyekbe a’javítandók záratvák. A’ czellaajtókon sajátságosan készített nyílások vannak, mellyeken át a’ folyosón őrködő felvigyázók jól láthatják az egész czellát, ’s mindent, mi abban történik a’ nélkül, hogy a’ czellák lakosai észrevennék , szemmel tarthatnak, ’s tudnak mindent, mi kivül belül történik. A’ czellák elegendően tévések ; nyárban szellőztetnek, télben fűttetnek, ’s egész éjjel kivilágitvák. A’fiatal férfinak, kit ez intézetbe fölvesznek, nevét csak az igazgató tudja; különben az általa lakott czella számával van megjelelve. A’ foglyok határozott órára a’ czellákban esznek; más órákban oktatást nyernek az intézet tanítójától olvasás, irás és számvetésben; könyveket tőlek meg nem tagadnak, ’s a’ körülmények szerint szabad kisebb munkákon is dolgozniok. A’ hitszónok, igazgató ’s házi gyógyász gyakorta meglátogatják a’ növendékeket, kik naponként egy óráig sétálnak, de mindig az intézet tisztének felvigyázata alatt. — E’ reform előtt akkor, midőn a’ növendékek ki valának tétetve az együttlakás minden veszélyének, 14 kibocsátott közül 11 visszatért a’ bünösvényre. Azon évben , midőn az éjjeli ’s nappali magányrendszer behozaték, 150 növendék közül csak kettő sülyedt vissza a’ romlottságba csupán azért, mert szüleik megröviditék a’ fogság idejét , ’s igy tökélyes sikert várni sem lehete. — E’ számadatok bebizonyításául számos, e’ rendszert igen ajánló tett dolgot lehetne felhozni. Ilyen e’ példa: egy 14 éves, a’ fiatal vétkesek osztályához tartozó gyermek makacsul vonakodott mindennemű munkától; intés, fenyegetés, fenyíték , minden sikeretlen vala; makacssága odáig ment, miszerint nyilvánitá, hogy ha őt tovább is munkára akarandják rábeszélni, csakhogy ne kellessék dolgoznia, megbénitandja magát. Szavát megtartá ; mert egy napon , midőn a’ szokottaknál élénkebb szemrehányásokat tettek neki, egy kis bárdot ragadván, jobb keze mutatóujját egy vágással csakugyan lemetszé. Ezután a’ correction paternelle osztályába vivék, czellába zárák, munkátlanságban hagyva őt, mellyért olly fájdalmas áldozatot tön. Első napon ingerültsége még nagyobb volt; nem sokára unatkozott ; könyveket vagy bárminemű foglalkozást, mellyet szórakoz