Honvédségi Szemle 1980/2
1980 / 7. szám - Győrfi László ezredes - Bertalan István alezredes: Út a csillagokhoz
2 Az emberiség történelmének nevezetes eseménye 1961. április 12-én bekövetkezett: Jurij Gagarin 108 perces űrrepülése. Elérkezett JURIJ GAGARIN napja. De nem csupán az övé. Tíz- és tízezernyi ember — tudós, mérnök, orvos, meteorológus, csillagász, technikus és munkás — építette az utat a világűrbe, hogy Gagarin végigmehessen rajta. Gagarin szavai a világűrből: „A látóhatár képe felülről nagyon sajátságos és nagyon szép. Az átmenet a Föld felszínétől a vaksötét, de csillagoktól pompázó égig rendkívül színes. A Föld kékes színű, a halványkéktől a mélyfeketéig lenyűgöző és árnyalt az átmenet. Nem lehet szavakkal érzékeltetni!”. A szovjet kormány Gagarin űrutazásakor békeszózatot intézett a világ népeihez. Kijelentette, hogy a Szovjetunió az űrkutatásban kivívott eredményeit „örömmel állítja minden nép szolgálatába”. 1963. június 16-án, a Vosztok—6 űrhajó fedélzetén elindult a világűrbe a történelem első űrhajósnője, Valentyina Tyereckova. Több mint száz ember lépett már Jurij Gagarin nyomdokain a világűrbe. És elérkezett a pillanat, amikor az első hazánkfia, néphadseregünk tisztje, Farkas Bertalan is elindult, hogy Valerij Kubászovval a Szojuz—36 fedélzetén eljusson a Kozmosz végtelen birodalmába. Hogyan is kezdődött az első magyar űrhajós pályafutása? A falusi cipész tizennyolc esztendős fia, a kisvárdai Bessenyei György szakközépiskola 1967-ben végzett diákja, elhatározta, hogy elbúcsúzik a szülői háztól és szerencsét próbál. Olyan álmot dédelgetett, hogy vadászrepülő