Honvédségi Szemle 1987/2

1987 / 7. szám - Egészségmegőrzés és gyógyítás a Néphadseregben - Beszélgetés dr. Hideg János orvos-vezérőrnaggyal (Kacsó Lajos alezredes)

Az egészséges életmód, a betegségek korai felismerése, a gondozás, a regeneráló gyógyüdü­­lés mind-mind életmeghosszabbító és hadseregünkben az egészségmegőrzésnek az országos átlagnál jobbak a tárgyi, szervezeti feltételei.­­ Az utóbbi években van-e kedvező változás a hadseregünkben szolgáló tisztek, tiszt­­helyettesek egészségi állapotában ? Kedvező változásról még nem beszélhetünk. A múlt évi szűrési adatok azt mutatják, hogy a tisztek, tiszthelyettesek egészségi állapota nem megnyugtató, gyakorlatilag mindössze kétharmaduk egészséges és 85 százalékuk szolgálatképes. Az egészségügyi gondokra lehet következtetni abból is, hogy 1981 és 1985 között évenként több mint 300 tiszt és tiszthelyet­tes került nyugállományba a felső korhatár elérése előtt, megromlott egészségi állapota miatt. Ezek a számok azért is elgondolkoztatóak, mert az utóbbi években a hivatásos kato­nák körében jelentősen megnőtt a 21-40 éves korcsoportba tartozók aránya. Igaz, közben 5 százalékról 16 százalékra emelkedett az 51 évnél idősebbek aránya, s ez összefügg a nyug­díjkorhatáron túl szolgálók számának gyarapodásával is. Jellemző, hogy az életkor növeke­désével számottevően csökken az egészséges hivatásos katonák száma. Tíz százalékuknak mozgásszervi, nyolc százalékuknak szív- és érrendszeri betegségük van és növekedőben vannak az idegrendszer valamint az emésztőrendszer betegségei.­­ A kockázati tényezők között gyakran szó esik a dohányzásról, az alkoholfogyasz­tásról és a korszerűtlen táplálkozásról, viszonylag sok az elhízott tábornok, tiszt és tiszthelyettes. A hivatásos katonák egészségkárosító életmódjára vannak már pontos adataink ? Ebben az évben korszerűsítették a hivatásos állomány szűrési rendszerét, s a vizsgála­tokat kiterjesztettük a kockázati tényezők feltárására is. A szűrési adatok feldolgozása folya­matban van, s az év végén már pontosabb képünk lesz az egészségkárosító tényezőkről. A ROVKI-ban modellkísérletként végrehajtott szűrési vizsgálat eredményei szerint a meg­vizsgált tisztek 20 százalékának a normálisnál magasabb a vérnyomásértéke, 40 százalékuk naponta legalább 20 cigarettát elszív, 10 százalékuknál különböző EKG-eltérést, 20 száza­lékuknál pedig elhízást állapítottunk meg. Az alkoholfogyasztásra sajnos még értékelhető adataink nincsenek, ám a hozzávetőleges adatok szerint a katonacsaládok is a költségveté­sük kb. 10 százalékát szeszesitalokra fordítják. Elgondolkoztató a számadat, hogy 1985-ben a felülvizsgálatra került és leszerelt hivatásos állományúak 14 százalékát alkoholizmus vagy egyértelműen alkoholos eredetű megbetegedés miatt szerelték le. Tapasztalataink szerint a túlzott szeszesital-fogyasztás az ismert szigorító intézkedések és a társadalmi szervek erőfe­szítései nyomán valamelyest mérséklődött, de még mindig jelentős szerepet játszik. A kábító­szer fogyasztó katonák száma az alkoholizálókéhoz képest elenyésző, de velük is számol­nunk kell és erre a feladatra is igyekszünk felkészíteni az egészségügyi szolgálatot csakúgy, mint a túlzott gyógyszerfogyasztás korlátozására. A szenvedélybetegségek köre tehát bővül, és a védekezés eszközeit ehhez kell igazítanunk! Ami pedig a dohányzást illeti, hadseregünkben a tisztek 48 százaléka dohányzik s ez megegyezik a lakossági mutatókkal. Adataink vannak arra is, hogy a dohányzó tisztek egyharmada már többszöri kísérletet tett a leszokásra, de ez csak keveseknek sikerült. A tisz­tek többsége támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek a dohányzóhelyek kijelölését, a dohányzás időbeli korlátozását szorgalmazzák, de véleményem szerint sokan nincsenek tisztá­ban a dohányzás ártalmaival. Az egészségtelen táplálkozás is gondot okoz. Valós tény, hogy a tisztek 50 százaléka kisebb-nagyobb súlyfelesleggel rendelkezik, mégis kevesen törekednek a testsúlyuk csökkentésére, a vitamindús és rostos ételek fogyasztására. Jellemző, hogy a tiszti étkezdéket is szigorú bírálatok érik, ha olajjal főznek, vagy ha az ebédek kalóriaértéke nem elég magas. A kívánatosnál jóval kevesebb gyümölcsöt, zöldséget és rostos ételt fogyaszta­nak a katonacsaládok, és a tisztek körében még csak kezdeti törekvések vannak a korszerű táplálkozási szokások kialakítására. Az említetteken kívül jelentős gond az is, hogy a tisztek 2

Next