Honvédségi Szemle 1995/1-12. füzet

1995 / 1. füzet - Dr. Nagy Pál - Dr. Várhegyi István: Elektronikai ellentevékenység

elektronikai harcot a kiemelt fontosságú (priorált) feladatok közé sorolják. Ez alapve­tően indokolja, hogy az elektronikai harc fontosabb részterületeivel minél több érdeklő­dőt megismertessünk a „mindenkinek szükséges, mindenkinek hasznos információ” elve alapján. Az elektronikai harc három pilléren áll: 1. elektronikai felderítés (LIGINT-ESM), 2. elektronikai ellentevékenység (ECM) és 3. elektronikai védelem (ECCM) elnevezésű szaktevékenységeken. Ebben a tanulmányban az EHC második pillérével, vagyis az elektronikai ellentevékenységgel kívánunk részletesebben foglalkozni. AZ ELEKTRONIKAI ELLENTEVÉKENYSÉG Az elektronikai dimenzióban a küzdő felek az elektromágneses frekvenciaspektrum feletti uralomért folytatják küzdelmüket és ebben fontos feladat hárul az EHC második pillérére, vagyis az elektronikai ellentevékenységre (angolul ECM-Electronic Counter Measures). Az elektronikai ellentevékenység bonyolult és összetett szakharcászati tevé­kenység, amelyet szoros összhangban folytatnak a hadműveleti tevékenységgel. Célkitű­zése (rendeltetése, feladata) az els­őfél elektromágneses tevékenységének megakadályo­zása vagy korlátozása abban, hogy az elektromágneses spektrumot szabadon használ­hassa; a helyi elektromágneses fölény/uralom kivívása; saját eszközeink számára az elektromágneses spektrum szabad használatának biztosítása. Objektumait tekintve az elektronikai ellentevékenység az ellenfél felderítő, felde­­rítő/csapásmérő, vezetési, fegyverirányítási és­ logisztikai rendszereinek elektronikai és infrastrukturális elemei ellen irányul. Ezt a gondolatot fejezi ki az angolszász tartalmi rövidítés is: ECM (C413 RCM,Command, Control, Communications, Computer, Infor­­matic, Intelligence, Infra­strukture, Radar Counter Measures, vagyis magyarul: vezetés, 1 ábra: AZ ELEKTRONIKAI HARC RENDSZEREINEK FELOSZTÁSA_______

Next