Honvédségi Szemle 1996/2
1996 / 12. szám - ÉVFORDULÓ - Híd, amely összeköt (K. Z.)
jószomszédságának történetében is. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverői, a totalitárius rezsim elnyomói elöl menekülő, a megtorlás félelme és a maradás kilátástalansága által űzött magyarok számára a szabadságba vezető remény hídjává és az osztrák nép szabadságszerető nagylelkűségének jelképévé vált. A menekülés már 1956 nyarán elkezdődött, s november végére olyan áradattá vált, amely hatalmas feladat elé állította az osztrák kormányzatot és az otthontalanoknak közvetlenül otthont adó burgenladai polgárokat. Minden andaui iskola, minden vendéglő menekültekkel volt tele, s a magyarok a helybéliek házaiba is bebocsátást nyertek. Egyedül Burgenlandban 86 községben létesítettek felvevő és átmeneti táborokat, melyeken kívül az osztrák kormány még további 61 nagyobb tábort működtetett. A menekültek elszállásolására és ellátására a Szövetségi Kormány 215 millió schillinget biztosított. Magyarországról. Ausztriába több mint 160 ezer menekült érkezett, közülük 93 ezren,más nyugati államokban próbáltak — egy magyar ember számára kimondani is szörnyű — ,,új” hazát keresni, 70 ezren pedig Ausztriában maradtak, egykori otthonuk közelében telve otthonra. E számok emberi sorsok, az otthon- és reményvesztés tragikus adatai. Megkerülhetetlenül felidézik annak a politikai rendszernek a világtörténelmi léptékű erkölcsi és politikai felelősségét, pontosabban fogalmazva felelőtlenségét, amely egy idegen nagyhatalom csatlósaként a háború és a terror eszközeivel saját állampolgárai ellen fordult. A lerombolt andaui híd közös újjáépítése, a felavatás gesztusa jelzi: emlékezni akarunk, nem pedig felejteni. De nem csupán egy már meghaladott, soha vissza nem térő politikai rezsim történelmi bűneire, hanem a burgenlandi polgárok, az osztrák nép és az osztrák állam nemes lelkű áldozatvállalására és nagyvonalúságára, amely messze több, mint amit a bajba jutott egy átlagos szomszédtól elvárhat. Amit akkor értünk, magyarokért tettek, az a két nép közös történelmi hagyományában érlelődő barátság nemes lelkű gesztusa volt, s erről mi magyarok soha nem feledkezünk meg.