Hungarológiai Értesítő. XI. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1989)
A hungarológia hírei - Tudományos ülések, konferenciák - Róheim Géza-centenárium
rab 1943-as jelentőségét is értékelte, s röviden említette 1971-es szegedi találkozásukat (az erről szóló írás a Rakéta Irodalmi Kávéház című gyűjteményben olvasható). Bécsy Tamás Zilahy drámáiról tartotta előadását, széles irodalomtörténeti, társadalmi hátteret rajzolva a magyar drámaírás 20. századi teljesítményei mögé. Az előtte szóló előadóval szemben igen gyengének ítélte a Fatornyok című darabot, több elismeréssel szólt A fehér szarvas című drámáról, de mint a többi színdarab, hősei, témaválasztása miatt - Bécsy Tamás szerint - ez sem válhatott igazi drámává. A dzsentri rétegről adott jellemzése túlmutat a szerzőn, fontos kiegészítője a két világháború közti drámáknak. Pomogáts Béla alapos irodalomtörténeti értékelést, az egész életpályát átfogó elemzést, méltatást adott az íróról, korrigálva ezzel a már elkészült irodalomtörténeti kézikönyvek hiányosságait és elhallgatásait. Minden fontosabb művéről szólt, elhelyezte őt a harmincas évek más szerzői, írói között, s politikai szerepléséről is tárgyilagosan tájékoztatott (pl. az Új Szellemi Front-beli tevékenységéről, cikkeikről stb.). Kiegészítette a kitűnőek iskolájáról tudott adatokat, bemutatta az emigráció éveinek termését, művei utóéletét, a nyolcvanas években megindult hazai rehabilitáció mozzanatait. Az elhangzott verseket is értően, érzékenyen elemezte, s leszögezte a tényt, hogy az író végre véglegesen, megmásíthatatlanul visszakerült a magyar irodalomba. Kabdebó Lóránt előadása Zilahy Lajos és Szabó Lőrinc kapcsolatáról szólt, mindkettőjükben a közösségi felelősség meglétét emelve ki. Zilahy Lajos értő, nagyrabecsülő kritikával fogadta a kezdő Szabó Lőrinc műveit, Szabó Lőrinc pedig később A fehér szarvas című drámát mutatta be a Pandora hasábjain. Kabdebó számos idézettel támasztotta alá kapcsolatuk alakulását, közös munkáikat. A tanulmányból Szabó Lőrincről többet tudtunk meg, mint Zilahyiról, de így is érdekes adalékokkal bővült a Zilahy-filológia. R. Takács Olga Róheim Géza-centenárium 1991. szeptember 12. Számos tudományos intézmény közös erőfeszítéseként a világhírű magyar folklorista és etnopszichológus Róheim Géza (1891. szeptember 12. Budapest-1953. június 7. New York) születésének 100. évfordulója alkalmával több rendezvényre is sor került. 1991. szeptember 11-én Budapesten a Hermina út 45. szám alatt az egykori Róheim villán (amely az itt történt Tisza-gyilkosság miatt is közismert) emléktáblát lepleztek le és koszorúztak meg a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Fasori Evangélikus Gimnázium nevében. Ugyanezen a napon délután nyílt meg a Néprajzi Múzeumban Róheim emlékkiállítása, amely a folklorista és az etnológus kutató tevékenységének főbb területeit mutatja be. Kevesek előtt ismert, hogy Róheim a rituális tárgyakat nemcsak elemzéseiben használta fel, hanem különösen Közép-Ausztráliában és Normanby szigetén több százat össze is gyűjtött belőlük. E gyűjtemény több darabja először