Húsos, 1994 (2. évfolyam, 1-5. szám)

1994-02-01 / 1. szám

HÚSIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE „A felhalmozott adósság elviselhetetlen ” (2. old.) A HDSZ IDŐSZAKI LAPJA :Minden munkavállaló jegyezhetett részvényt” (3. oldal) „A tagság több bért akar” (4. oldal) 1994. II. évfolyam 1. szám A szakszervezeti érdekvédelem esélyei Kevesebb, mint 90 nappal az 1994. évi magyarországi parlamenti válasz­tások előtt érdemes feltenni a kérdést, hogy a következő négy év milyen le­hetőségeket kínál a szakszervezetek­nek az érdekvédelemre, az érdekér­vényesítésre. Nem árt felidézni, hogy 1990 tavaszán a szakszervezetek tá­volmaradtak a választási küzdelmek­től, a pártoktól való egyenlő távol­ságtartás, valamint a politikamentes­ség jelszavát hangoztatták. Az elmúlt négy év bebizonyította, hogy rossz döntést hoztak a munkavállalói érdek­­védelmi szervezetek, mivel a magunk mögött hagyott választási ciklusban a politika erőterében születtek meg azok a gazdasági döntések, mint a pri­vatizáció, a gazdasági szerkezet át­alakítása, amelyek alapvetően meg­határozták a szakszervezetek mozgás­terét. A gazdasági rendszerváltozást megalapozó törvények a szakszerve­zeteknek nem biztosítottak érdemi be­folyási lehetőséget, a munkavállalói érdekvédelem kívül rekedt fontos döntések meghozatalánál. Ezért nem meglepő az a nagy érdeklődés, amit az idei választásokon való részvétel, a parlamentbe történő bejutás iránt mutatkozik a szakszervezetek, illetve szakszervezeti vezetők körében. A szakszervezetek joggal gondol­ják, hogy a parlamentbe jutva, a po­litika befolyásolásán keresztül az ed­digieknél nagyobb lehetőségük lesz az érdekvédelmi tevékenység ellátá­sához. Talán megvalósulhat­­ például - a privatizáció nyilvánossága is: az érintett munkavállalók igazi, tör­vénnyel alátámasztott vétójogot kap­nak a vállalatuk privatizálása esetén, a jövőben nem adják el a cégüket ala­pos tájékoztatásuk, a véleményük meghallgatása nélkül. Elkerülhetők lesznek olyan esetek, hogy egy pati­nás húsipari vállalat privatizációs pá­lyázata, amely egy másik nagyhírű, piaci értékű szakmakultúrával rendel­kező húsipari cég megvásárlására irá­nyul, úgymond titkosított. Talán egy parlamenti képviselővel rendelkező szakszervezet, vagy szakszervezeti tö­mörülés a parlament nyilvánosságát is igénybe veheti annak érdekében, hogy véleményt mondjon az olyan privatizációról, amelynek az eredmé­nyeként a megtermelt jövedelem­­ egy „szolid” áron történő kivásárlás és tőzsdei akció révén elért óriási ha­szon­­ külföldi tulajdonosok vagyo­nát gyarapítja. A politika befolyásolásán keresztül a szakszervezeteknek nagyobb az esé­lye, hogy a munka világát szabályozó törvények jobban szolgálják a gazda­sági hatalom nélküli emberek boldo­gulását a hazai piacgazdaságban. Remélhetően az állam is felismeri, hogy a közép- és makroszintű érdek­­egyeztetés a stabilitás egyik megha­tározó eleme. Ezt a célt szolgálná egy munkaadói szövetség lérehozása, va­lamint a reprezentatív munkaadók és a szakszervezetek által megkötött megállapodások kötelező erejű kiter­jesztése az adott ágazat valamennyi szereplőjére. Való igaz, hogy 1990-ben a parla­menti választások előtt NEM-et mondtunk a parlamentbe jutást ille­tően, hogy talpon maradhassunk. A jövőben viszont csak akár maradha­tunk talpon, ha ma IGEN-t mondunk a megmérettetésre. Nincs más válasz­tásunk, ha meg akarjuk őrizni a szak­­szervezeti érdekvédelem esélyeit. Kapuvári József Agrárplatform alakult Kapuvári József Gyulán jelölteti magát Élelmiszer-ipari szakszervezeti vezetők kezdeményezésére megalakult az MSZOSZ nemzeti agrárplatformja. Az alapítók célja, hogy összefogják azokat a kollégákat, tagtársakat, akik politikai eszközökkel is segíteni akarják az agrárgaz­daság fejlődését, érdekeinek érvényesítését. „Nem titkoljuk, hogy a szakszerveze­tek bázisán az agrárlobby részeként kívánunk működni” - írják a felhívásukban. A platform a mezőgazdasági termelés, az élelmiszer-feldolgozás, a - kereske­delem és a - fogyasztás szféráját egyaránt tevékenységi területének tekinti. Meg­határozott politikai irányultság, pártorientáció nélkül soraiba várja mindazokat, akik hajlandóak tenni az élelmiszer-gazdaság érdekeiért. Lapzártakor arról értesültünk, hogy a platform vezetője Kapuvári József, a HDSZ elnöke, és Menczer Tibor, a GMDSZ elnöke különböző pártokkal a vá­lasztási együttműködés lehetőségéről tárgyalnak. Kapuvári József megerősítette, hogy a Nemzeti Demokrata Szövetség színeiben kíván indulni az országgyűlési választásokon, várhatóan a gyulai körzetben. H. Herz nélkül­? Herz szalámi nélkül nem marad a fogyasztó, de a budapesti üzemben fájó szívvel gondolnak a tulajdonváltásra. Lapzártakor minden jel szerint eldőlt a harc a Herz körül. Ha egy utólagos vizsgálat meg nem másítja, a Pick Szegedé lesz a budapesti szalámigyár. Úgy tűnik, hogy a szegediek jó vételt csinálnak, hiszen az idei egymilliárd feletti eredményüknek is a jelentős részét - informáci­óink szerint csaknem a felét - a Herz-bérlemény képezte, a hasznuk a piac bő­vítésével csak nőhet. Valószínű azonban, hogy Pick-nél is jobban járt a Landhof Budapest Hús Kft., a privatizációs ügylett másik résztvevője. Információink szerint 576 millióért sze­rezte meg a sertésvágóhidat, amely 19 hektáros területen fekszik­­ közel a Expo színhelyéhez, így az értékes telek kb. 3000 Ft/m2 áron jutott a vevők kezébe, s csak úgy „ráadásként" az export-sonkaüzem, a hűtőház, a vágóhíd, a szakbolt, az irodaépületek, s miegymás. Szív (­Herz) is kell a privatizáláshoz. Jószívű urak, akik adnak a szegény vevőnek.... -th A gazdaság állapota nemzeti sorskérdés Beszélgetés Bíró Zoltánnal, a Nemzeti Demokrata Szövetség társelnökével A nemzeti demokraták belvárosi központja felé haladva arra gon­doltam, hogy a következő négy szóban kifejeződő kérdéskört aján­lom az interjú témájának: választások, gazdaság, szakszervezetek, NDSZ. Amikor előadtam javaslatomat a társelnök egyszerűen be­rendezett, kis irodájának tárgyalóasztalánál, Bíró Zoltán bólintott, s máris rátért a tárgyra. - Választékot kell nyújtani a válasz­tásokhoz. Meg kell jelenniük az új pár­toknak, s új politikára van szükség. Az NDSZ ennek a választéknak fontos ele­me. Mi nem ordítozunk, dolgozunk. Igyekszünk jó jelölteket találni. A kör­zetek 80 százalékában már megszüle­tett a döntés. A cél, hogy a jelenleginél jobb minőségű parlament jöjjön létre. Nálunk nem feltétel a párttagság. A mi jelöltjeink kiválasztásának fő szempont­jai: az emberi minőség, a szakmai fel­­készültség, a politikai készség. A választási kampányt a március 6-ai országos gyűléssel indítjuk. Febru­ár végén elkészül az országos és a terü­leti lista. Ezekben a napokban mutatjuk be képviselőjelöltjeinket. - Az Élelmezési Dolgozóban meg­jelent interjúban úgy fogalmazott, hogy a gazdaság vált az ország kulcskérdésévé. Kifejtené ezt kicsit bővebben? - Ma is úgy látom, hogy a gazdaság állapota nemzeti sorskérdés. Minthogy nem vagyunk ideológiai párt, a gyakor­lati munka hívei vagyunk, igyekszünk különös gondot fordítani a gazdaság főbb kérdéseire. A következő években mindenekelőtt a gazdasági viszonyok rendezését, a magyar gazdaság haté­konyságának és biztonságának növelé­sét tűztük ki célul. Ezt követelik a fo­gyasztók és termelők, a munkavállalók és a vállalkozók érdekei, ezt kívánja a munkanélküliség csökkentése, egy jobb szociálpolitika kialakítása, s a verseny­­képessége növelése. Ennek érdekében a közvagyonnal, a nemzeti értékekkel való tisztább és ésszerűbb gazdálkodás­ra, társadalmilag ellenőrzött privatizá­cióra van szükség. Nálunk még csak kialakulóban van a piacgazdaság, nem lehet minden gaz­dasági kérdés megoldását a piacra bíz­ni, és nem lehet ezen a címen ebek har­­mincadjára vetni a magyar ipart és me­zőgazdaságot. Az új kormányzatnak in­tézkedéseket kell tennie a versenyképes és itthon piacképes hazai ipari és me­zőgazdasági termékek védelmére, mert ez a magyar minőségi termelés jövőjé­nek a feltétele.­­ Ezzel csak egyet lehet érteni, de ehhez gazdaságélénkítésre van szükség, ahhoz meg források kelle­nek.­­ Ennek érdekében a nemzeti demok­raták kezdeményezik a külföldi állam­­adósság terheinek és az államigazgatá­si kiadásoknak a csökkentését. Szorgal­mazzuk az ésszerűbb, a hazai vásárló­képesség és vállakozói biztonság növe­lését célzó új adórendszer és hitelpoli­tika kialakítását. Kezdeményeztük a me­zőgazdaság, az élelmiszer-termelés és -feldolgozás állami támogatását, tekin­tet nélkül a tulajdonformákra és az üze­mi méretekre, segítve a magántulajdo­non alapuló új típusú mezőgazdasági szövetkezést.­­ Ön részt vett és felszólalt a Hús­ipari Dolgozók Szakszervezetének októberi kongresszusán. Ez jele an­nak, hogy fontosnak tartja a szak­­szervezetek tevékenységét. Milyen­nek ítéli a munkavállalói érdekek védelmét és képviseletét? - A szakszervezetek a rendszervál­tozás során megnyerték az első csatát: vitathatatlanná tették társadalmi legiti­mitásukat és jelentőségüket. A második csata most következik: a belső megúju­lás, a szakszervezetek újjáépítése lent­ről fölfelé. A szakszervezetek bármilyen gondokkal is küszködnek, a piacosodó, kapitalizálódó társadalom egyik legfon­tosabb társadalmi tényezői. Jelentős tár­sadalmi tömegek érdekeit kell megjele­níteniük, lényegesen nagyobb tömeg­kapcsolatokkal rendelkeznek, mint bár­melyik párt. A munkavállalói érdekek képviselete - éppen a piacosítás követ­keztében - az egész nemzet szempontjá­ból döntő kérdés lehet. - Miért? - Mert növekszik a kiszolgáltatottság és a nép többségének kiszolgáltatottsá­ga esetén nem lehet demokráciáról be­szélni. - S ezek is hangulatot, közérzetet befolyásoló tényezők. - De még mennyire! Ilyen szempont­ból figyelmet érdemel a társadalom lel­ki állapota. - Hogyan jellemezné ezt? - Már az 1990-es választást követő időkben az okozta a legnagyobb csaló­dást, hogy az emberek nem érezték ma­gukat otthon ebben a rendszerváltozás­ban. Sajnos, sem a parlament, sem a kormány, sem a pártok nem voltak ké­pesek megütni olyan hangot, amilyenre az emberek vártak negyven év után. Az emberi szó hiányzott leginkább ebből a rendszerváltozásból. Fölényeskedéssel, nyegleséggel, hatalmi tülekedéssel nem lehet egy nép bizalmát megnyerni, de el lehet veszíteni. A nemzeti demokra­ták azt képviselik, hogy a választások utáni első lépésekként a jövendő kor­mány - minden ideológiát háttérbe szo­rítva - hozza meg intézkedéseit a gaz­daság helyreállítására, s billentse hely­re a társadalom erkölcsi egyensúlyát.­­ Köszönöm a beszélgetést. Kárpáti Sándor Húsipari vállalatok 1993. évi átlagbére 1993. XII. 31-i Váll. havi Fizikaiak Szellemiek Vállalat neve teljes munkaidős átlagbér­­ átlagbére átlagbére létszám Ft/hó Ft/hó Ft/hó 1. Pick Szeged Rt. 1 988 fő 36 954 31 599 59 578 2. Sertéshizl­ Rt. 200 fő 36 059 30 716 50 147 3. ZALAHÚS Rt. 1 087 fő 35 890 23 404 53 360 4. BÁCSHÚS Rt. 1 019 fő 35 032 28 876 61 699 5. SOLVENT Rt. 184 fő 32 950­24 214 40 205 6. OHIKI 55 fő 32 318 22 368 36 351 7. Bp-i Húsipari Rt. 159 fő 31 222 25 426 37 478 8. Vasi Húsipari Rt. 761 fő 29 987 27 142 42 215 9. MÖBIUSZ Rt. 1 101 fő 28 752­ 25 243 43 466 10. Szabolcs HV 353 fő 28 684 27 038 35 549 11. Bp-i Húsnagyker. 473 fő 27 214 22 572 37 491 12. Pápai Húskomb. Rt. 1 723 fő 26 997 24 204 42 288 13. SOLAMI Rt. 987 fő 25 776 24 120 31 803 14. Gyulai HK Rt. 1 568 fő 25 521 23 684 34 420 15. Duna-Tiszak. ÁHV 215 fő 25 023 22 770 33 564 16. Szekszárd Hús Rt. 1 412 fő 24 591 23 342 30 815 17. Borsod m. ÁHV 722 fő 23 757 20 892 34 266 18. ARMENTA 113 fő 22 704 20 277 32 717 19. Ceglédi Húsföld. Rt. 672 fő 21 798 20 230 26 500 20. RINGA 1 790 fő 21 923 21 072 27 067 21. Debreceni Hús Rt. 868 fő 20 921 18 933 27 120 22. MEGYER-HÚS Kft. 184 fő 19 666 18 158 29 230 23. Kaposvári Húsk. 1 069 fő 18 975 16 787 26 728 24. KARANCS Húsip. Rt 199 fő 17 520 14 364 28 207 25. Cegléd Rt-B.gyarmat 254 fő 14 203 12 655 18 296 Összlétszám: 19 156 fő

Next