Húsos, 2007 (15. évfolyam, 1-6. szám)
2007-02-01 / 1. szám
HÚSIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE A húsipar jövőjéről 2. old. •A* Gyulai tervek 3. old. o.?.o •T* Sepernek Pápán 4. old. 2007. XV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ♦ ÉRDEKVÉDELMI LAP ♦ www.edosz.hu Pillantás a magasból Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hibákról, tanulságokról, tennivalókról értekezett január végén egy fizetett hirdetésben. Egy ilyen cikkben azt ír az ember, amit akar (azért fizet), és az olvasónak sem kötelező készpénznek venni a közölteket. Ezt előrebocsátva szeretnék néhány megjegyzést fűzni a Szembenézés című íráshoz. A szocialisták Köztársasági téri politikai fórumainak alkalmi látogatójaként tudom - bár nehezen viselem hogy magukat baloldalinak tartó emberek órákat képesek beszélni anélkül, hogy a szakszervezet szót kiejtenék a szájukon. Gyurcsány Ferenc 30 oldalas munkájában ugyan találtam egy utalást, miszerint „a tőke, a munka és az állam hagyományos, nemzeti alapú egyezkedésére épülő politika mozgástere radikálisan lecsökkent”, de a szakszervezetekről nincs mondanivalója. Egyébként az idézett passzuson elgondolkodhatnak azok, akik erős illúziókat táplálnak az érdekegyeztetés intézményei iránt. De nem csak őket teszi hidegre a szerző, hanem mindazokat, akik remélik, hogy a megszorítások után visszatérhet a „jóléti rendszerváltás” politikája. Azt írja a miniszterelnök, hogy „a legsúlyosabb következménnyel az jár, hogy 2001-et követően a szociális célok önmagában indokolható, de egyoldalú és hibás szerkezetű követése jelentős veszteséget okozott a modernizáció terén”. Sokadszor mondja el ezt a kritikát a szakszervezeteknek szólóan is - Gyurcsány Ferenc. Itt álljunk meg egy szóra! A szocialisták 2002. évi kampánya idején Gyurcsány Ferenc nem nagyon forgolódott a frontvonalban, amit tud, azt feleségétől tudhatja, aki Medgyessy Péter stábját vezette. Mindenről azonban Klára asszony sem értesülhetett, mert az egész kampány meglehetősen széteső volt, mezei hadak harca reguláris seregek ellen. (Az ellenzék vezérei máig nem hiszik el, hogy magukat okolhatják a vereségért.) Mindebből itt és most csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a 2002. évi választás után megalakult Medgyessy-kormányra nem nehezedett szakszervezeti nyomás. A versenyszféra ágazati szakszervezeteivel kötött megállapodás nem tartalmazott egyetlen követelést sem, amit a szocialisták előzetesen ne deklaráltak volna. A közszféra szakszervezetei pedig - bizonyos fokig érthetően - a kampány során lavíroztak a szembenálló felek között, semmilyen kötelezettséget nem vállaltak, amiért a győztestől ellentételezést kérhettek volna. A közszférában végrehajtott 50 százalékos azonnali béremelés magukat az érintetteket lepte meg a legjobban. Bőven elégedettek lettek volna, ha ez az ígéret két-három év alatt, követelményekhez kapcsolódva teljesül. Mellesleg: Medgyessy Pétert a kampányígéretei felsorolása után mindig emlékeztette hallgatóit, hogy bankár, tud számolni. (Hát, nem tudott!) Nem értem Gyurcsány Ferencet, miért akarja elhitetni, hogy a szociális intézkedések okoztak veszteségeket a modernizáció (értsd: felzárkózás, reformok) terén. Talán elfelejtette, hogy az ezredfordulót követő években az egész politikai elit egyetértett abban, hogy a Bokros csomagot követő „hét szűk esztendő” után valamit juttatni kell a népeknek, mert egy végletesen kifáradt társadalommal aligha lehet megkockáztatni az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló népszavazást. Nem is szólva a demokrácia bázisát adó középosztály vészes elvékonyodásáról. Kár, hogy a miniszterelnök írását - amit értékelhető intellektuális igény szült - elmosta a kordon-ügy, különben lehetőséget adott volna tényleges szembenézésre, érdemi párbeszédre a rossz kormányzásról és annak következményeiről, így csak pillantás volt a magasból. H. L. Támogatás felsőfokú tanulmányokhoz A Húsipari Szociális, Egészségügyi és Képzési Alapítvány felhívására - mely a Húsos újság 2006. évi 5. számában jelent meg - azoknak a húsiparban dolgozó munkavállalóknak a javaslatát várta a Kuratórium, akiknek közvetlen hozzátartozója (házastársa, gyermeke, unokája) felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója és rászorul a támogatásra. A Kuratórium 2007. január 16-i ülésén megállapította, hogy a megjelölt határidőig, december 20-ig 14 pályázat érkezett és közülük valamennyi megfelelt a pályázatban leírt feltételeknek. Közülük 10 pályázat került pozitív elbírálásra, amely alapján az alábbi személyek kapnak egyszeri 60000 Ft-os támogatást a tanulmányaik folytatásához: 1. ) Bálint Zsolt - Miskolci Egyetem, Műszaki Földtudományi Kar 2. ) Molnár Éva - Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba 3. ) Papp Ágnes - Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár 4. ) Nagy Andor - Nyíregyházi Főiskola, Természettudományi Kar 5. ) Nagy Mária - Szegedi Tudományegyetem, Ált. Orvosi Kar 6. ) Karácsony Ibolya - Szent István Egyetem, Gödöllő 7. ) Papp Romulusz - Semmelweis Egyetem Fogorvosi Kar, Budapest 8. ) Juhász Anikó - Tessedik Sámuel Főisk. EU-i Fakultás, Gyula 9. ) Kolozsi Orsolya - Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar 10. ) Horváth Enikő - Bp-i Gazdasági Főiskola Piii és Számtv. Főisk. Kar Valamennyi pályázó az elbírálás eredményéről írásban értesítést kap. Megköszönjük a kollégák közreműködését, akik észrevételeikkel, javaslataikkal, véleményükkel segítették a pályázat eredményességét, a Kuratórium munkáját. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak a kollégáknak, magánszemélyeknek, akik céljainkkal szimpatizálnak, hogy adójuk 1%-át az alapítványnak ajánlották fel. Amennyiben továbbra is támogatni szeretnék a törekvéseinket, az adóbevalláskor idén is megtehetik az alábbi adószám jelölésével. Támogatásukat előre is köszönjük! Bezdán János, a Kuratórium elnöke. „Húsipari szociális, egészségügyi és képzési Alapítvány" Adószáma: 18376854-1-04 A munkáltatók halogatják a bértárgyalásokat Késedelmesen indultak a 2007. évi bértárgyalások a húsüzemekben. Szervezeti átalakítások, exporttilalom és a kedvezőtlen piaci helyzet miatt a munkáltatók, amíg lehet, kivárnak, halogatják az érdemi tárgyalások megkezdését. A szakszervezet sürgeti a választ a még decemberben megtett béremelési ajánlatára. A Húsipari Dolgozók Szakszervezetének ügyvivő testülete február elején áttekintette a 2007. évi bértárgyalások helyzetét. Az alapszervezetek vezetőinek beszámolóiból nem éppen derűs kép rajzolódott ki, érdemi előrelépés alig történt az idei bérmegállapodások érdekében. Miközben a munkavállalók már erőteljesen érzik az év eleji áremelések hatását, lényegében csak a minimálbérért dolgozók számíthatnak magasabb keresetre a februári kifizetéskor. Habár közülük sem örül majd mindenki, mert a minimálbérek kötelező emelését egyes helyeken „zsonglőrködéssel” igyekeztek megoldani, emelték a normákat, vagy elvették a magasabb keresetűek pénzét. Egyes cégeknél - Debrecenben, Szolnokon - viszonylag magas a minimálbéren alkalmazottak aránya, ami előrevetíti a későbbi tárgyalások nehézségét is. A bértárgyalások megkezdésének nem tett jót a dél-koreai és japán piacon bejelentett korlátozás, miközben a hazai piacon is egyre nehezebb elhelyezni a termékeket, nem is szólva a vásárlóerő várható gyengüléséről. A piaci nehézségek mellett Szegeden és Pécsett az egyesülés, Pápán és Gyöngyösön pedig a felszámolás hátráltatja a tárgyalások megkezdését. Az egyesült Pick idei bérmegállapodása iránt nem csak az érintett üzemekben nagy az érdeklődés, hiszen a „zászlóshajó” navigációja érinti a többi cég magatartását is. A szegedi és pécsi kollégák készülnek a tárgyalásokra, egyesítik erőiket, közös tárgyalódelegáció felállításával igyekeznek minél kedvezőbb pozíciót kiharcolni a február második felére ütemezett tárgyalásokon. Az idén sincs könnyű helyzetben a szakszervezet Gyulán és Kaposváron. Mindkét helyen már sok áldozatot hoztak a dolgozók a cégért, de egyre nehezebben viselik a bérek, keresetek lemorzsolódását. Ha elfogy a türelem, nagyon beszűkülnek a megállapodás lehetőségei. Különösen a létszám esetleges leépítésének az árnyékában. Mindkét helyen azonban él a remény is, hogy kedvezően változnak a körülmények. Viszonylagos nyugalomban várják Debrecenben a béralkut, ahol minden szakmunkásnak magasabb volt a bére a garantált minimumnál, de nem olyan magas, ami megtartaná vagy vonzaná a munkaerőt. Itt és még több cégnél is felvennének jó szakmunkásokat, de nincsenek, mert legfeljebb „ugródeszkának” tekintik a hazai húsüzemet egy jól fizető külföldi munkához. A cégvezetők is egyre inkább felismerik, hogy a piac által megkívánt minőségi terméket csak minőségi szakemberekkel lehet előállítani, persze „minőségi” keresetekkel. Magyarán: a húságazatban a bérek lemaradása komoly működési zavarokat vetít előre. A nyugati „elszívásnak” kitett Kapuváron arra a következtetésre jutottak, hogy a hentest meg kell fizetni, úgy mint régen. Helyi információk szerint az EU-csatlakozás után egyelőre nem érzékelhető román és bolgár munkavállalók megjelenése a húsiparban. Korlátozott a kölcsönzött munkaerő jelenléte is, előfordul, hogy megszüntetik ezt az alkalmazási formát, mert nem váltotta be a reményeket. A gyenge év eleji értékesítés miatt a Szegedi Paprikánál sem „sietnek” a bértárgyalások megkezdésével. Ráadásul a fejlesztést előbbre helyezi a cégvezetés, noha a béremelés szándékát már jelezte a szakszervezetnek. Ilyen „jelzést” több helyen is kaptak az érdekvédők, de ez nem pótolja az érdemi tárgyalásokat. Összességében olyan kép rajzolódott ki az ügyvivői testület ülésén, hogy szakszervezeti nyomás nélkül a cégvezetők nem sietnek a béremeléssel, követik az előző évek rossz hagyományait. Hivatkozási alap persze mindig található, de talán az idén több empátiával kellett volna értékelni a megszorító intézkedések hatását a munkavállalók életkörülményeire. Nem szerencsés egy „majd megunják” minősítéssel félretenni a szakszervezeti kezdeményezéseket, hiszen az elmúlt évek tapasztalata alapján a HDSZ „nem unja” a bérharcot. A mostani feszült belpolitikai helyzetben nem kellene kipróbálni a szakszervezet nyomásgyakorló képességét, ami semmit sem csökkent tavaly óta. A további lépések előtt az ügyvivő testület megbízta a HDSZ elnökét, hogy a cégvezetőktől - a Pick, a Pápai Hús és a Gyulai Húskombinát kivételével - kérjen határozott és sürgős választ a bértárgyalásokat kezdeményező levelére. Golhovics Gábor és Tóth Ferenc közös tárgyalócsoportot hoztak létre a Pick-nél Megszűnt a szervezeti kapcsolat A húsos szakszervezet 2007. január 18-i hatállyal megszüntette tagságát az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetségében (ÉDDSZ). Még hátravan az elszámolás pontos tisztázása, ám azt követően a HDSZ már nem áll szervezeti kapcsolatban eddigi „szövetséges" partnereivel. A kiválás hátteréről és esetleges következményeiről Golhovics Gábort, a Pick Szeged Rt. szakszervezeti titkárát, az ÉDOSZ - immáron egykori - elnökségi tagját kérdeztük. Legutóbbi interjújában néhány hónappal ezelőtt ezeken a hasábokon még arról beszélt, hogy az összefogásban látja a élelmiszeripari érdekképviseletek fejlődésének útját. Ehhez képest pálfordulásnak tűnik az, ami történt. Az álláspontunk nem változott a kérdésben, ma is azt valljuk, hogy csak egymást támogató tagszervezetekből felépülő érdekképviseleti rendszer lehet igazán hatékony. Az utóbbi időszakban azonban egyértelművé vált: az általunk áhított összefogást nem tudjuk megvalósítani a szövetségen belül. Legutóbb is úgy nyilatkoztam: olyan összefogásnak nincs értelme, amelyben a tagok viszonyát konfliktusok terhelik, s egymás erősítése helyett a belső viszályok nyomán esetenként gyengül az érdekképviselet hatékonysága, akcióképessége. Be kellett látnunk, hogy a szövetség berkeiben nem tudtuk elérni azt, amit szerettünk volna, s erre a jövőben sem láttunk reális esélyt. - Mi volt a döntő mozzanat, ami a kiválásra motiválta a húsosokat? - Évek óta fennálló szemléletbeli, az érdekvédelem alapkérdéseit érintő különbség volt közöttünk, amely az idők során személyes konfliktusokkal is terheltté vált. Mi a kilencvenes évek végén azzal a reménnyel tértünk vissza az ÉDOSZ-ba, hogy sikerülhet egy hatékony, az élelmiszer-ipari szakmákat tömörítő egységszakszervezetet létrehozni. Ez máig nem vált valóra, s a jelenlegi struktúra mellett nem is láttunk már rá esélyt. Úgy ítéltük meg, hogy két alternatíva létezik: az egyik, hogy több pénzt és szellemi kapacitást tesznek be a szövetségbe a szakszervezetek, megerősítjük a tömörülést, s hatékonyabbá tesszük azt. A másik: csak egy egészen laza szövetségi hálót tartunk meg. Lényegében közös képviseletre és közös vagyonkezelésre szorítkozik az együttműködés. Novemberben a HDSZ rendkívüli kongresszusán elfogadtunk egy határozatot, amelyben felszólítottuk az ÉDDSZ elnökségét, hogy hívja össze a régóta halogatott kongresszust, illetve adjon választ az együttműködésre tett javaslatunkra, máskülönben kilépünk a szervezetből. Kongresszust azóta sem hívtak össze, kezdeményezésünkre választ nem adtak, viszont felrúgták az előző kongresszuson közösen kialakított képviseleti rendet, így hát tartottuk magunkat a meghozott döntéshez. (Folytatás a 4. oldalon)