Húsos, 2007 (15. évfolyam, 1-6. szám)

2007-02-01 / 1. szám

HÚSIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE A húsipar jövőjéről 2. old. •A* Gyulai tervek 3. old. o.?.o •T* Sepernek Pápán 4. old. 2007. XV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ♦ ÉRDEKVÉDELMI LAP ♦ www.edosz.hu Pillantás a magasból Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hibák­ról, tanulságokról, tennivalókról értekezett január végén egy fizetett hirdetésben. Egy ilyen cikkben azt ír az ember, amit akar (azért fizet), és az olvasónak sem kötelező készpénznek venni a közölteket. Ezt előre­­bocsátva szeretnék néhány megjegyzést fűzni a Szembenézés című íráshoz. A szocialisták Köztársasági téri politi­kai fórumainak alkalmi látogatójaként tu­dom - bár nehezen viselem hogy magu­kat baloldalinak tartó emberek órákat ké­pesek beszélni anélkül, hogy a szakszer­vezet szót kiejtenék a szájukon. Gyur­csány Ferenc 30 oldalas munkájában ugyan találtam egy utalást, miszerint „a tőke, a munka és az állam hagyományos, nemzeti alapú egyezkedésére épülő politi­ka mozgástere radikálisan lecsökkent”, de a szakszervezetekről nincs mondanivaló­ja. Egyébként az idézett passzuson elgon­dolkodhatnak azok, akik erős illúziókat táplálnak az érdekegyeztetés intézményei iránt. De nem csak őket teszi hidegre a szerző, hanem mindazokat, akik remélik, hogy a megszorítások után visszatérhet a „jóléti rendszerváltás” politikája. Azt írja a miniszterelnök, hogy „a leg­súlyosabb következménnyel az jár, hogy 2001-et követően a szociális célok önma­gában indokolható, de egyoldalú és hibás szerkezetű követése jelentős veszteséget okozott a modernizáció terén”. Sokadszor mondja el ezt a kritikát­­ a szakszerveze­teknek szólóan is - Gyurcsány Ferenc. Itt álljunk meg egy szóra! A szocialisták 2002. évi kampánya idején Gyurcsány Fe­renc nem nagyon forgolódott a frontvonal­ban, amit tud, azt feleségétől tudhatja, aki Medgyessy Péter stábját vezette. Minden­ről azonban Klára asszony sem értesülhe­tett, mert az egész kampány meglehetősen széteső volt, mezei hadak harca reguláris seregek ellen. (Az ellenzék vezérei máig nem hiszik el, hogy magukat okolhatják a vereségért.) Mindebből itt és most csak annyit sze­retnék megjegyezni, hogy a 2002. évi vá­lasztás után megalakult Medgyessy-kor­­mányra nem nehezedett szakszervezeti nyomás. A versenyszféra ágazati szak­­szervezeteivel kötött megállapodás nem tartalmazott egyetlen követelést sem, amit a szocialisták előzetesen ne deklarál­tak volna. A közszféra szakszervezetei pedig - bizonyos fokig érthetően - a kampány során lavíroztak a szembenálló felek között, semmilyen kötelezettséget nem vállaltak, amiért a győztestől ellen­­tételezést kérhettek volna. A közszférá­ban végrehajtott 50 százalékos azonnali béremelés magukat az érintetteket lepte meg a legjobban. Bőven elégedettek let­tek volna, ha ez az ígéret két-három év alatt, követelményekhez kapcsolódva tel­jesül. Mellesleg: Medgyessy Pétert a kampányígéretei felsorolása után mindig emlékeztette hallgatóit, hogy bankár, tud számolni. (Hát, nem tudott!) Nem értem Gyurcsány Ferencet, miért akarja elhitetni, hogy a szociális intézke­dések okoztak veszteségeket a moderni­záció (értsd: felzárkózás, reformok) te­rén. Talán elfelejtette, hogy az ezredfor­dulót követő években az egész politikai elit egyetértett abban, hogy a Bokros csomagot követő „hét szűk esztendő” után valamit juttatni kell a népeknek, mert egy végletesen kifáradt társadalom­mal aligha lehet megkockáztatni az Euró­pai Unióhoz való csatlakozásról szóló népszavazást. Nem is szólva­­ a demok­rácia bázisát adó­­ középosztály vészes elvékonyodásáról. Kár, hogy a miniszterelnök írását - amit értékelhető intellektuális igény szült - el­mosta a kordon-ügy, különben lehetőséget adott volna tényleges szembenézésre, ér­demi párbeszédre a rossz kormányzásról és annak következményeiről, így csak pil­lantás volt a magasból. H. L. Támogatás felsőfokú­ tanulmányokhoz A Húsipari Szociális, Egészségügyi és Képzési Alapítvány felhívására - mely a Húsos újság 2006. évi 5. számában jelent meg - azoknak a húsiparban dolgozó munkavállalóknak a javaslatát várta a Kuratórium, akiknek közvetlen hozzátarto­zója (házastársa, gyermeke, unokája) felsőfokú oktatási intézmény nappali tagoza­tos hallgatója és rászorul a támogatásra. A Kuratórium 2007. január 16-i ülésén megállapította, hogy a megjelölt határ­időig, december 20-ig 14 pályázat érkezett és közülük valamennyi megfelelt a pá­lyázatban leírt feltételeknek. Közülük 10 pályázat került pozitív elbírálásra, amely alapján az alábbi személyek kapnak egyszeri 60000 Ft-os támogatást a tanulmá­nyaik folytatásához: 1. ) Bálint Zsolt - Miskolci Egyetem, Műszaki Földtudományi Kar 2. ) Molnár Éva - Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba 3. ) Papp Ágnes - Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár 4. ) Nagy Andor - Nyíregyházi Főiskola, Természettudományi Kar 5. ) Nagy Mária - Szegedi Tudományegyetem, Ált. Orvosi Kar 6. ) Karácsony Ibolya - Szent István Egyetem, Gödöllő 7. ) Papp Romulusz - Semmelweis Egyetem Fogorvosi Kar, Budapest 8. ) Juhász Anikó - Tessedik Sámuel Főisk. EU-i Fakultás, Gyula 9. ) Kolozsi Orsolya - Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar 10. ) Horváth Enikő - Bp-i Gazdasági Főiskola Pii­i és Számtv. Főisk. Kar Valamennyi pályázó az elbírálás eredményéről írásban értesítést kap. Megköszönjük a kollégák közreműködését, akik észrevételeikkel, javaslataik­kal, véleményükkel segítették a pályázat eredményességét, a Kuratórium munká­ját. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak a kollégáknak, magánszemélyek­nek, akik céljainkkal szimpatizálnak, hogy adójuk 1%-át az alapítványnak ajánlot­ták fel. Amennyiben továbbra is támogatni szeretnék a törekvéseinket, az adóbe­valláskor idén is megtehetik az alábbi adószám jelölésével. Támogatásukat előre is köszönjük! Bezdán János, a Kuratórium elnöke. „Húsipari szociális, egészségügyi és képzési Alapítvány" Adószáma: 18376854-1-04 A munkáltatók halogatják a bértárgyalásokat Késedelmesen indultak a 2007. évi bértárgyalások a húsüzemekben. Szervezeti átalakítások, export­tilalom és a kedvezőtlen piaci helyzet miatt a munkáltatók, amíg lehet, kivárnak, halogatják az érdemi tárgyalások megkezdését. A szakszervezet sürgeti a választ a még decemberben megtett béremelési ajánlatára. A Húsipari Dolgozók Szakszervezeté­nek ügyvivő testülete február elején átte­kintette a 2007. évi bértárgyalások helyze­tét. Az alapszervezetek vezetőinek beszá­molóiból nem éppen derűs kép rajzolódott ki, érdemi előrelépés alig történt az idei bérmegállapodások érdekében. Miközben a munkavállalók már erőteljesen érzik az év eleji áremelések hatását, lényegében csak a minimálbérért dolgozók számíthat­nak magasabb keresetre a februári kifize­téskor. Habár közülük sem örül majd min­denki, mert a minimálbérek kötelező eme­lését egyes helyeken „zsonglőrködéssel” igyekeztek megoldani, emelték a normá­kat, vagy elvették a magasabb keresetűek pénzét. Egyes cégeknél - Debrecenben, Szolnokon - viszonylag magas a minimál­béren alkalmazottak aránya, ami előreve­títi a későbbi tárgyalások nehézségét is. A bértárgyalások megkezdésének nem tett jót a dél-koreai és japán piacon beje­lentett korlátozás, miközben a hazai pia­con is egyre nehezebb elhelyezni a termé­keket, nem is szólva a vásárlóerő várható gyengüléséről. A piaci nehézségek mellett Szegeden és Pécsett az egyesülés, Pápán és Gyöngyö­sön pedig a felszámolás hátráltatja a tár­gyalások megkezdését. Az egyesült Pick idei bérmegállapodása iránt nem csak az érintett üzemekben nagy az érdeklődés, hiszen a „zászlóshajó” navigációja érinti a többi cég magatartását is. A szegedi és pé­csi kollégák készülnek a tárgyalásokra, egyesítik erőiket, közös tárgyalódelegáció felállításával igyekeznek minél kedve­zőbb pozíciót kiharcolni a február máso­dik felére ütemezett tárgyalásokon. Az idén sincs könnyű helyzetben a szakszervezet Gyulán és Kaposváron. Mindkét helyen már sok áldozatot hoztak a dolgozók a cégért, de egyre nehezebben viselik a bérek, keresetek lemorzsolódá­sát. Ha elfogy a türelem, nagyon beszű­külnek a megállapodás lehetőségei. Külö­nösen a létszám esetleges leépítésének az árnyékában. Mindkét helyen azonban él a remény is, hogy kedvezően változnak a körülmények. Viszonylagos nyugalomban várják Deb­recenben a béralkut, ahol minden szakmun­kásnak magasabb volt a bére a garantált minimumnál, de nem olyan magas, ami megtartaná vagy vonzaná a munkaerőt. Itt és még több cégnél is felvennének jó szak­munkásokat, de nincsenek, mert legfeljebb „ugródeszkának” tekintik a hazai húsüze­met egy jól fizető külföldi munkához. A cégvezetők is egyre inkább felismerik, hogy a piac által megkívánt minőségi ter­méket csak minőségi szakemberekkel lehet előállítani, persze „minőségi” keresetekkel. Magyarán: a húságazatban a bérek lemara­dása komoly működési zavarokat vetít elő­re. A nyugati „elszívásnak” kitett Kapuvá­ron arra a következtetésre jutottak, hogy a hentest meg kell fizetni, úgy mint régen. Helyi információk szerint az EU-csatla­kozás után egyelőre nem érzékelhető ro­mán és bolgár munkavállalók megjelenése a húsiparban. Korlátozott a kölcsönzött munkaerő jelenléte is, előfordul, hogy megszüntetik ezt az alkalmazási formát, mert nem váltotta be a reményeket. A gyenge év eleji értékesítés miatt a Szegedi Paprikánál sem „sietnek” a bér­­tárgyalások megkezdésével. Ráadásul a fejlesztést előbbre helyezi a cégvezetés, noha a béremelés szándékát már jelezte a szakszervezetnek. Ilyen „jelzést” több he­lyen is kaptak az érdekvédők, de ez nem pótolja az érdemi tárgyalásokat. Összességében olyan kép rajzolódott ki az ügyvivői testület ülésén, hogy szak­­szervezeti nyomás nélkül a cégvezetők nem sietnek a béremeléssel, követik az előző évek rossz hagyományait. Hivatko­zási alap persze mindig található, de talán az idén több empátiával kellett volna érté­kelni a megszorító intézkedések hatását a munkavállalók életkörülményeire. Nem szerencsés egy „majd megunják” minősí­téssel félretenni a szakszervezeti kezde­ményezéseket, hiszen az elmúlt évek ta­pasztalata alapján a HDSZ „nem unja” a bérharcot. A mostani feszült belpolitikai helyzetben nem kellene kipróbálni a szak­­szervezet nyomásgyakorló képességét, ami semmit sem csökkent tavaly óta. A további lépések előtt az ügyvivő tes­tület megbízta a HDSZ elnökét, hogy a cégvezetőktől - a Pick, a Pápai Hús és a Gyulai Húskombinát kivételével - kérjen határozott és sürgős választ a bértárgyalá­sokat kezdeményező levelére. Golhovics Gábor és Tóth Ferenc közös tárgyalócsoportot hoztak létre a Pick-nél Megszűnt a szervezeti kapcsolat A húsos szakszervezet 2007. január 18-i hatállyal megszüntette tagságát az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetségében (ÉDDSZ). Még hát­ravan az elszámolás pontos tisztázása, ám azt köve­tően a HDSZ már nem áll szervezeti kapcsolatban ed­digi „szövetséges" partnereivel. A kiválás hátteréről és esetleges következményeiről Golhovics Gábort, a Pick Szeged Rt. szakszervezeti titkárát, az ÉDOSZ - immáron egykori - elnökségi tagját kérdeztük.­ ­ Legutóbbi interjújában néhány hó­nappal ezelőtt ezeken a hasábokon még arról beszélt, hogy az összefogásban látja a élelmiszeripari érdekképviseletek fejlő­désének útját. Ehhez képest pálfordulás­­nak tűnik az, ami történt.­­ Az álláspontunk nem változott a kér­désben, ma is azt valljuk, hogy csak egy­mást támogató tagszervezetekből felépülő érdekképviseleti rendszer lehet igazán ha­tékony. Az utóbbi időszakban azonban egyértelművé vált: az általunk áhított összefogást nem tudjuk megvalósítani a szövetségen belül. Legutóbb is úgy nyilat­koztam: olyan összefogásnak nincs értel­me, amelyben a tagok viszonyát konflik­tusok terhelik, s egymás erősítése helyett a belső viszályok nyomán esetenként gyen­gül az érdekképviselet hatékonysága, ak­cióképessége. Be kellett látnunk, hogy a szövetség berkeiben nem tudtuk elérni azt, amit szerettünk volna, s erre a jövőben sem láttunk reális esélyt. - Mi volt a döntő mozzanat, ami a kivá­lásra­ motiválta a húsosokat? - Évek óta fennálló szemléletbeli, az ér­dekvédelem alapkérdéseit érintő különb­ség volt közöttünk, amely az idők során személyes konfliktusokkal is terheltté vált. Mi a kilencvenes évek végén azzal a reménnyel tértünk vissza az ÉDOSZ-ba, hogy sikerülhet egy hatékony, az élelmi­szer-ipari szakmákat tömörítő egység­­szakszervezetet létrehozni. Ez máig nem vált valóra, s a jelenlegi struktúra mellett nem is láttunk már rá esélyt. Úgy ítéltük meg, hogy két alternatíva létezik: az egyik, hogy több pénzt és szellemi kapaci­tást tesznek be a szövetségbe a szakszer­vezetek, megerősítjük a tömörülést, s ha­tékonyabbá tesszük azt. A másik: csak egy egészen laza szövetségi hálót tartunk meg. Lényegében közös képviseletre és közös vagyonkezelésre szorítkozik az együttmű­ködés. Novemberben a HDSZ rendkívüli kongresszusán elfogadtunk egy határoza­tot, amelyben felszólítottuk az ÉDDSZ el­nökségét, hogy hívja össze a régóta halo­gatott kongresszust, illetve adjon választ az együttműködésre tett javaslatunkra, máskülönben kilépünk a szervezetből. Kongresszust azóta sem hívtak össze, kez­deményezésünkre választ nem adtak, vi­szont felrúgták az előző kongresszuson közösen kialakított képviseleti rendet, így hát tartottuk magunkat a meghozott dön­téshez.­­ (Folytatás a 4. oldalon)

Next