Húsos, 2017 (25. évfolyam, 1-2. szám)
2017-03-01 / 1. szám
Nagy érték a jó munkaerő A HDSZ elnöksége januári és februári ülésén is az idei bértárgyalásokra fókuszált. Az alapszervezetek vezetői arról számoltak be, hogy a cégvezetők körében komoly fejtörést okozott a minimálbér 15 százalékos és a garantált bérminimum 25 százalékos emeléséről szóló kormányzati intézkedések végrehajtása. Az alacsony keresetek rendezése mellett nem maradt energia a rendes bértárgyalások előkészítésére, a valódi béralkura. Béremelések két fordulóban Szinte mindenhol feszültséget keltett, hogy jelentős állománycsoportokat „utolért" a minimálbér, összetorlódtak a fizetési kategóriák, az idősebb, tapasztalt munkavállalók alig keresnek többet a pályakezdőknél. A vállalati „bérmatek" miatt a cégvezetők késlekedve adtak választ a helyi szakszervezeti vezetőknek a múlt év végén benyújtott 2017. évi bérkövetelésre, a bértárgyalások megkezdésére. Gyakorlatig két fordulós lett idén a béremelés folyamata. Év elején a kormány előírásai szerint meg kellett lépni a legkisebb bérek emelését, ezt követte az érdemi bértárgyalásokra való felkészülés. A kötelező emelés a Pick Szegednél a foglalkoztatottak 25 százalékát érintette, a gyulai húsüzemben pedig közel a 80 százalékát. A többi cégnél a két érték között mozgott az érintettek köre, a bérezési viszonyoktól, a bérszínvonaltól függően. A cégeknél kevés embert alkalmaztak az eddigi minimálbéren, annál többet valamivel fölötte. Ezért viszonylag sokan váltak a mostani 15 és 25 százalékos kötelező béremelés érintettjévé. Ténylegesen 1-30 százalék közötti béremelésekről kaptunk információkat, mert voltak, akik most jöttek vissza gyesről és a régi bérüket a mostani szintre kellett emelni. A kötelező béremelések után érthetően feszültségek keletkeztek a munkahelyeken, hiszen miközben az alacsonyabb keresetűek bérét az előírások szerint rendezték, a magasabb keresetűek arról sem kaptak tájékoztatást, hogy egyáltalán mikor kezdődnek meg a bértárgyalások és marad-e pénz az ő bérigényeik kielégítésére. A HDSZ elnökségének február 21-i ülésén Varga Zsoltné (Kaposvár) arról számolt be, hogy az emberek már türelmetlenek, várják a választ a szakszervezet ajánlatára, sürgetik a tárgyalások mielőbbi megkezdését. Petrusán Györgyné (Gyula) elmondta, hogy náluk egyelőre csak számolnak, ajánlat nincs, a tervekben 5 százalékos bérfejlesztés szerepel. A Solventnél (Budapest) bérfejlesztésről általánosságban nincs szó - erősítette meg Gedei Józsefné. A Pick Szegednél megtartották a bértárgyalás első fordulóját - tájékoztatta az elnökséget Golhovics Gábor. A tervekben náluk is 5 százalékos béremelés szerepel, de hallottak már olyan vezetői véleményt, miszerint „el kell mozdulni erről". Nyilván a Picknél is érzékelik a munkaerőpiaci folyamatokat. Mohácson sikerült hazai munkaerővel megoldani a foglalkoztatási kérdéseket, egyébként a szegediek közül csak kevesen éltek a lehetőséggel, hogy munkahelyváltás helyett végkielégítéssel távozzanak a cégtől. A Szegedi Paprikánál még számolgatnak, de lesz béremelés - erősítette meg Németh Zoltán. Tíz százalékról beszélnek, főként a hűséges, megbízható munkavállalókat szeretnék az intézkedésekkel megtartani. Tavaly a 235 fős fizikai állománynak 174 ezer forintra emelkedett a havi bruttó átlagbére, a 38 fős szellemi foglalkozású bére pedig hajszál híján elérte a 400 ezret. (Folytatás a 2. oldalon) Huszonötödik évfolyamába lépett a Húsos újság. Kezdetben 16 ezer példányban jelent meg, mára a tizedére csökkent a példányszám. Ahogy zsugorodott a húságazat, csökkent a foglalkoztatottak és a szakszervezeti tagok száma, fogyatkozott az újság példányszáma, terjedelme és ritkult a megjelenése is. Életjeleket azért még ad magáról! Olvasóink, akik tehették, kitartottak a lap és a szakma mellett. Az idő sodrásában sok minden történt. A krónikás tette a dolgát, lejegyezte és közreadta a szakma mellett elkötelezett kollégák, a bezárt gyárakat siratok, a túlélésért küzdők szavait. Kiemelte a követhető példákat, jelezte a buktatókat. A munkavállalók érdekében gyakran élt a kritika eszközével. Érthető, ha morogtak vagy átkozódtak, akiket a lap bírálata utolért. Helyreigazítási igénnyel azonban csak egy munkáltató jelentkezett, akinek bírósági fenyegetéssel sem sikerült elérni a leírt igazság visszavonását. Miután a húságazat gondjai idővel egyre kevés Negyedszázad bé kaptak helyet a médiában, a Húsos szívesen vállalta - a munkavállalókon túl - az egész szakma képviseletét. Ezért köszönetet nem várt (és nem is kapott). Huszonöt év után nem éppen örömteli szembenézni a ténnyel, hogy elsorvadt a húsipar és elerőtlenedett a szakszervezeti mozgalom is. A hentes és mészáros szakma, amely részese volt a modern magyar gyáripar és a szakszervezeti mozgalom fejlődésének, egyre inkább kicsúszik a gazdasági élet centrumából. Akik ma az ágazatban felelősséget viselnek, tisztában vannak az örökséggel, de jobb összefogásra lenne szükség, hogy a húsipar elfoglalhassa méltó helyét a megújuló hazai gazdaságban. A szakma jövőjének egyik záloga lehet az 1907. óta működő szakszervezetben és a 25 éves Húsos újságban felhalmozódott érték. Köszönöm a lap olvasóinak figyelmét. Horváth László főszerkesztő