Húsos, 2017 (25. évfolyam, 1-2. szám)

2017-03-01 / 1. szám

Nagy érték a jó munkaerő A HDSZ elnöksége januári és februári ülé­sén is az idei bértárgyalásokra fókuszált. Az alapszervezetek vezetői arról számoltak be, hogy a cégvezetők körében komoly fejtörést okozott a minimálbér 15 százalékos és a ga­rantált bérminimum 25 százalékos emeléséről szóló kormányzati intézkedések végrehajtása. Az alacsony keresetek rendezése mellett nem maradt energia a rendes bértárgyalások előké­szítésére, a valódi béralkura. Béremelések két fordulóban Szinte mindenhol feszültséget keltett, hogy jelentős állománycsoportokat „utolért" a mi­nimálbér, összetorlódtak a fizetési kategóriák, az idősebb, tapasztalt munkavállalók alig ke­resnek többet a pályakezdőknél. A vállalati „bérmatek" miatt a cégvezetők késlekedve ad­tak választ a helyi szakszervezeti vezetőknek a múlt év végén benyújtott 2017. évi bérkö­vetelésre, a bértárgyalások megkezdésére. Gyakorlatig két fordulós lett idén a béremelés folyamata. Év elején a kormány előírásai sze­rint meg kellett lépni a legkisebb bérek emelé­sét, ezt követte az érdemi bértárgyalásokra va­ló felkészülés. A kötelező emelés a Pick Sze­gednél a foglalkoztatottak 25 százalékát érin­tette, a gyulai húsüzemben pedig közel a 80 százalékát. A többi cégnél a két érték között mozgott az érintettek köre, a bérezési viszo­nyoktól, a bérszínvonaltól függően. A cégek­nél kevés embert alkalmaztak az eddigi mini­málbéren, annál többet valamivel fölötte. Ezért viszonylag sokan váltak a mostani 15 és 25 százalékos kötelező béremelés érintettjévé. Ténylegesen 1-30 százalék közötti béremelé­sekről kaptunk információkat, mert voltak, akik most jöttek vissza gyesről és a régi bérü­ket a mostani szintre kellett emelni. A kötelező béremelések után érthetően fe­szültségek keletkeztek a munkahelyeken, hi­szen miközben az alacsonyabb keresetűek bé­rét az előírások szerint rendezték, a magasabb keresetűek arról sem kaptak tájékoztatást, hogy egyáltalán mikor kezdődnek meg a bér­tárgyalások és marad-e pénz az ő bérigényeik kielégítésére. A HDSZ elnökségének február 21-i ülésén Varga Zsoltné (Kaposvár) arról számolt be, hogy az emberek már türelmetle­nek, várják a választ a szakszervezet ajánlatá­ra, sürgetik a tárgyalások mielőbbi megkezdé­sét. Petrusán Györgyné (Gyula) elmondta, hogy náluk egyelőre csak számolnak, ajánlat nincs, a tervekben 5 százalékos bérfejlesztés szerepel. A Solventnél (Budapest) bérfejlesz­tésről általánosságban nincs szó - erősítette meg Gedei Józsefné. A Pick Szegednél megtartották a bértárgy­alás első fordulóját - tájékoztatta az elnöksé­get Golhovics Gábor. A tervekben náluk is 5 százalékos béremelés szerepel, de hallottak már olyan vezetői véleményt, miszerint „el kell mozdulni erről". Nyilván a Picknél is ér­zékelik a munkaerőpiaci folyamatokat. Mohá­cson sikerült hazai munkaerővel megoldani a foglalkoztatási kérdéseket, egyébként a szege­diek közül csak kevesen éltek a lehetőséggel, hogy munkahelyváltás helyett végkielégítés­sel távozzanak a cégtől. A Szegedi Paprikánál még számolgatnak, de lesz béremelés - erősítette meg Németh Zoltán. Tíz százalékról beszélnek, főként a hűséges, megbízható munkavállalókat szeret­nék az intézkedésekkel megtartani. Tavaly a 235 fős fizikai állománynak 174 ezer forintra emelkedett a havi bruttó átlagbére, a 38 fős szellemi foglalkozású bére pedig hajszál híján elérte a 400 ezret.­ ­ (Folytatás a 2. oldalon) Huszonötödik évfolyamába lépett a Húsos újság. Kezdet­ben 16 ezer példányban je­lent meg, mára a tizedére csökkent a példányszám. Ahogy zsugorodott a hús­ágazat, csökkent a foglalkoztatottak és a szakszerve­zeti tagok száma, fogyatkozott az újság példányszá­ma, terjedelme és ritkult a megjelenése is. Életjeleket azért még ad magáról! Olvasóink, akik tehették, kitar­tottak a lap és a szakma mellett. Az idő sodrásában sok minden történt. A krónikás tette a dolgát, lejegyez­te és közreadta a szakma mellett elkötelezett kollégák, a bezárt gyárakat siratok, a túlélésért küzdők szavait. Kiemelte a követhető példákat, jelezte a buktatókat. A munkavállalók érdekében gyakran élt a kritika eszkö­zével. Érthető, ha morogtak vagy átkozódtak, akiket a lap bírálata utolért. Helyreigazítási igénnyel azonban csak egy munkáltató jelentkezett, akinek bírósági fe­nyegetéssel sem sikerült elérni a leírt igazság visszavo­nását. Miután a húságazat gondjai idővel egyre kevés­ Negyedszázad bé kaptak helyet a médiá­ban, a Húsos szívesen vállalta - a munkavállalókon túl - az egész szakma képviseletét. Ezért köszönetet nem várt (és nem is kapott). Huszonöt év után nem éppen örömteli szembenézni a ténnyel, hogy elsorvadt a húsipar és elerőtlenedett a szakszervezeti mozgalom is. A hentes és mészáros szak­ma, amely részese volt a modern magyar gyáripar és a szakszervezeti mozgalom fejlődésének, egyre inkább ki­csúszik a gazdasági élet centrumából. Akik ma az ága­zatban felelősséget viselnek, tisztában vannak az örök­séggel, de jobb összefogásra lenne szükség, hogy a húsipar elfoglalhassa méltó helyét a megújuló hazai gazdaságban. A szakma jövőjének egyik záloga lehet az 1907. óta működő szakszervezetben és a 25 éves Hú­sos újságban felhalmozódott érték. Köszönöm a lap olvasóinak figyelmét. Horváth László főszerkesztő

Next