Huszadik század, 1904
1. szám - I. Önálló czikkek - Lee Vernon (Firenze): Egy művészeti író pszichológiája
EGY MŰVÉSZETI IRÓ PSZICHOLÓGIÁJA. ÖNMEGFIGYELÉS. — Hogy másokat alaposabban kikérdezzek, hogy példámmal buzdítsam őket a feleletre, ez indított jelen vizsgálódásomra, amely magában foglalja azt, amit szeretnék esztétikai okmánycsomómnak nevezni. Ámde ahogy ekképen feleletre bírtam önmagam, — oly feleletre, amely néha meglepett és egy kicsit meg is zavart — bizonyos ténycsoportok birtokába jutottam, amelyek révén az esztétika szubjektív tanulmánya az általános pszichológiához kapcsolódik. Az olvasó észreveszi majd, hogy ez a töredékes önéletrajz és vallomás tanulságul szolgál — bár teljesen egyéni és empirikus tanulságul — a következő kérdések felől: 1. A felől, hogy van elvont affektív emlékezet, amely lehetővé teszi, hogy az esztétikai izgalom, fölindulás átvitessék a benyomások egyik csoportjáról a másikra, s hogy következéskép a várakozás állapotában is lehet, mert kész nyilvánulni oly benyomásokkal való vonatkozás folytán, amelyek spontán módon és közvetlenül, a különös vonatkozás hiánya miatt nem tudták volna felkelteni. 2. Az esztétikai élvezet különböző tényezőinek viszonya felől, aminek, az alaknak, mint olyannak közvetlen perczepcziója, az alaknak szavakkal való magyarázata, hogy mit akar kifejezni, az alak észrevételével együttjáró, vagy ahhoz képzettársulás folytán fűződő indulati elemek, végre az értelem és képzelet egyéni tevékenységei. 3. A felől a viszony felől, amelyben az egyén esztétikai tapasztalata és az élvezet általános módja állanak. Ez a kérdés