Századunk, 1947
Tanulmányok - Jászi Oszkár: Üzenet az egri diákokhoz a dunai konföderációról
98 JÁSZI OSZKÁR minden ami növeli a gazdasági csere szabadságát a különböző nemzetek között, a konföderáció ügyét szolgálja; minden, ami emeli a néptömegek kulturális és morális szintjét az egyes államokban, ugyanebben az irányban hat; minden, ami gyarapítja a kulturális érintkezést a nemzetek között, ugyanezt a törekvést erősíti; minden, ami hatékonyan biztosítja az emberi és szabadságjogokat az egyes államokon belül, fokozni fogja a konföderációs törekvések lendületét. Ezeken kívül a dunai szövetség előfeltétele egy általános európai szövetség, amely megakadályozná, hogy a dunai népek egységmozgalmát önző nagyhatalmi érdekek eltorzítsák. Végül elő kell mozdítani az Egyesült Nemzetek Szervezetét ama törekvéseiben — amennyiben azok őszinték — hogy az egyes nemzeti érdekek s a kialakulandó egyes szövetségi érdekek alárendeltessenek az emberi közösség magasabb érdekeinek. 4. A szlovákiai helyzet nagyon megdöbbentett. Mihelyt a magyar kényszerkitelepítés terve felmerült, Vámbéry Rusztemmel memorandumban fordultunk Benes elnök úrhoz, kérve őt, hogy új politikájukat, amely a demokrácia végső értékeinek megtagadását jelenti, tegyék félre és térjenek vissza a cseh-szlovák köztársaság liberális nemzetiségi hagyományaihoz. Szavunk hiábavaló volt és kétségbeesetten láttam, hogy az idősebb Masaryk politikáját zugba dobták s helyette Attila vagy Dzsinghisz khán szellemét újították fel az idegen nemzetiségekkel szemben. Ez ellen többször tiltakoztam az amerikai sajtóban. Annál kínosabb volt számomra látni, hogy ez a vészes politika folytatódik odahaza a német kisebbséggel szemben, bár jó gondolkozású magyarok hevesen ellenezték ezt az eljárást. Csehországban, éppúgy mint Magyarországon egy kívülről jött reakciós áramlat hömpölygött végig, amelyet Hitler kezdeményezett és amely a népek kölcsönös megértésének hosszú időre súlyos akadálya lesz. Ezeket a zordon tényeket nem szabad eltussolni vagy szépíteni. Sokan azonban ma attól félnek, s nem ok nélkül, hogy a bűnök felhánytorgatásával csak újabb irredentákat hoznánk létre, ami az eddigieknél is nagyobb bajokat eredményezne. Nyeljük le tehát szótlanul a múlt és a jelen bűneit, nehogy a csehek még jobban megharagudjanak ránk? A tényeket elfeledni vagy elhallgatni éppolyan dőre politikai taktika volna, mint újból irredenta érzelmeket elhinteni. Ámde van egy jó orvosság mindkét veszély ellen. Szembe kell nézni a múlt és a jelen bűneivel és ezt kell mondani: „ ... Látjátok ti kivert és üldözött kisebbségek. Ez a kikerülhetetlen sorsa egy olyan politikai és gazdasági rendszernek, amely a nemzeti szuverenitás eszméjéből Istent csinált. Ebből a rendszerből logikai kényszerűséggel következik, hogy ma nekem, holnap neked, holnapután neki lesz része a kifosztottságban és megaláztatásban, ami végül