Századunk, 1948
Megemlékezések - Sós Aladár: Ifj. Leopold Lajos
IFJ. LEOFOLD LAJOS gazdasági osztályok harcáról megformáltak". De nem tartotta egyedüli útnak. Úgy találta, hogy vannak olyan fontos, vizsgálatra érdemes társadalmi jelenségek, amelyek csak lélektani kutatások útján közelíthetők meg. Amikor századunk első évtizedének közepén az általános választójog körül folyt a harc s azt mindenki a demokrácia, az emberi jogok,az osztályharc szemszögéből vizsgálta, akkor a társadalom-lélektani kérdést vetett fel „Az állami függés és a választójog" című tanulmányában.* Hogyan funkcionál a választójog olyan társadalomban, ahol az emberek túlnyomó részének megélhetése az államtól függ? Amikor a földbirtokreform, a földosztás volt a magyar progresszív elmék központi problémája és azt gazdasági, technikai, politikai és jogi szempontból boncolgatták, ismét a kérdés lélektani oldalát firtatta „A kisbirtok eszményesítése" című írásában. Igyekezett megtisztítani a kisbirtokról alkotott fogalmakat a hozzájuk tapadó érzelmi elszíneződésektől. Élete főműve a presztízsről írott könyve. Komoly, analitikus készséggel határolja el a presztízs fogalmát az érzelmi túlértékeléstől (pretium affectionis-tól), mert ez nem parancsol egyenlő távolságot mindenki számára, míg a presztízs kordonját senkinek sem szabad áttörnie. Elhatárolja a babonától, mert ez, ha téves is, mégis oksági kapcsolatok állítása, a presztízs nem oksági tévedés, tisztán látszatokból táplálkozó hatás-siker. Elválasztja a köztisztelettől, mert a tekintély lehet esetenként indokolatlan, de önmagában nem észszerűtlen valami. Nem abszurdum, hogy jelentős teljesítmények tekintélyt szereznek. A presztízs-sugallót a presztízsbefogadó azonban nem mérlegeli. Ellenkezőleg, értelme visszaszorításával, irracionális motívumokból eredő, növelő és tökéletesítő távlatba állítja a maga fölé emelt személyt. Leopold kifejti, hogy mennyire átszövi társadalmi és egyéni életünket a presztízs, milyen szerepe van a politikában, a gazdasági életben, a vallásban, a szerelemben, a nyers erő és a szellemi képességek értékelésében. Sorra veszi a presztízskeltés eszközeit és végigkíséri keletkezésétől, növekedésén, eltorzulásain, hanyatlásán át, letűnéséig. Huizingának a homo ludensről alkotott elgondolását évtizedekkel előbb álmodja végig. „Ha volna erőnk az életerő túlcsordulásának egyszerű derűjét a sportterekről bevinni a képviselőházba, a műhelybe, az íróasztalhoz, a vakáció közvetlenségét bevinni az iskolába, ha volna erőnk a labdázás hangulatát a kötelességteljesítés hangulatává tenni, ha tudósok úgy mernének beszélni, mint a költők és a költők, mint a gyermekek" —• akkor a pszichológiai megtévesztő látszatok, a presztízsek helyett a lelkiismereti és az egyéni érték válhatnék a társadalom fő rendező elvévé. „Azt a szót, hogy proletár, úgy kell értelmeznünk, hogy legkevésbbé gyermek, minden felnőtt között a legkevésbbé gyermek. Amit elvettek tőle.