Századunk, 1948

Megemlékezések - Sós Aladár: Ifj. Leopold Lajos

IFJ. LEOFOLD LAJOS gazdasági osztályok harcáról megformáltak". De nem tartotta egyedüli útnak. Úgy találta, hogy vannak olyan fontos, vizsgálatra érdemes társa­dalmi jelenségek, amelyek csak lélektani kutatások útján közelíthetők meg. Amikor századunk első évtizedének közepén az általános választó­jog körül folyt a harc s azt mindenki a demokrácia, az emberi jogok,­­az osztályharc szemszögéből vizsgálta, akkor a társadalom-lélektani kérdést vetett fel „Az állami függés és a választójog" című tanulmányában.* Ho­gyan funkcionál a választójog olyan társadalomban, ahol az emberek túl­nyomó részének megélhetése az államtól függ? Amikor a földbirtokre­fo­rm, a földosztás volt a magyar progresszív elmék központi problémája és azt gazdasági, technikai, politikai és jogi szempontból boncolgatták, ismét a kérdés lélektani oldalát firtatta „A kisbirtok eszm­ényesítése" című írásában. Igyekezett megtisztítani a kisbirtokról alkotott fogalmakat a hozzájuk tapadó érzelmi elszíneződésektől. Élete főműve a presztízsről írott könyve. Komoly, analitikus készség­gel határolja el a presztízs fogalmát az érzelmi túlértékeléstől (pretium affectionis-tól), mert ez nem parancsol egyenlő távolságot mindenki szá­mára, míg a presztízs kordonját senkinek sem szabad áttörnie. Elhatárolja a babonától, mert ez, ha téves is, mégis oksági kapcsolatok állítása, a pre­sztízs nem oksági tévedés, tisztán látszatokból táplálkozó hatás-siker. Elválasztja a köztisztelettől, mert a tekintély lehet esetenként indokolat­lan, de önmagában nem észszerűtlen valami. Nem abszurdum, hogy jelen­tős teljesítmények tekintélyt szereznek. A presztízs-sugallót a presztízs­befogadó azonban nem mérlegeli. Ellenkezőleg, értelme­ visszaszorításával, irracionális motívumokból eredő, növelő és tökéletesítő távlatba állítja a maga fölé emelt személyt. Leopold kifejti, hogy mennyire átszövi társa­dalmi és egyéni életünket a presztízs, milyen szerepe van a politikában, a gazdasági életben, a vallásban, a szerelemben, a nyers erő és a szellemi képességek értékelésében. Sorra veszi a presztíz­skeltés eszközeit és végig­kíséri keletkezésétől, növekedésén, eltorzulásain, hanyatlásán át, letűné­séig. Huizingának a homo ludensről alkotott elgondolását évtizedekkel előbb álmodja végig. „Ha volna erőnk az életerő túlcsordulásának egy­szerű derűjét a sportterekről bevinni a képviselőházba, a műhelybe, az íróasztalhoz, a vakáció közvetlenségét bevinni az iskolába, ha volna erőnk a labdázás hangulatát a kötelességteljesítés hangulatává tenni, ha tudó­sok úgy mernének beszélni, mint a költők és a költők, mint a gyermekek" —• akkor a pszichológiai megtévesztő látszatok, a presztízsek helyett a lelkiismereti és az egyéni érték válhatnék a társadalom fő rendező elvévé. „Azt a szót, hogy proletár, úgy kell értelmeznünk, hogy legkevésbbé gyermek, minden felnőtt között a legkevésbbé gyermek. Amit elvettek tőle.

Next