Ifjú Erdély, 1931. szeptember - 1932. augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1931-09-01 / 1-2. szám
[ F J RR DF tv JL^ X KERESZTYÉN ifjúsági folyóirat |) SZERKESZTŐ: DR. IMRE LAJOS// SZERKESZTI: NAGY JÓZSEF tUJ-KOLOZSVÁR, 1931. SZEPTEMBER—OKTÓBER // X-IK ÉVFOLYAM. // 1-2. SZÁM. © Miért küzdünk ? Kétféleképen lehet ezt a kérdést feltenni: fásultan és lemondólag, mikor azt kérdezzük, miért is küzdjünk, mikor minden hiába? Miért küzdünk? — kérdi a legtöbb ember, mikor küzdelmemnek nincs annyi eredménye, hogy nyugodtan élhessek s ne legyen napról-napra kilátástalanabb a jövendő? Miért küzdjek, kérdi sok fiatal fiú és lány, mikor nem lehet reménységem rá, hogy elhelyezkedjem, hogy munkát kapjak, úgy sikereket érjek el s a tekintet, mely eredményeket varázsol elém, nemi egyéb jó ábrándnál? Ha így kérdezzük, belőle a mai ember — és sajnos — a mai ifjúság ígénytelensége és bizonytalansága csap a szívünkbe. De lehet ezt a kérdést feltenni nem lemondással, nem elkeseredve, hanem megőszült bizalommal és reménységgel. Miért küzdjünk, miután bebizonyosodott, hogy magunk elé kitűzött céljaink múlandó javak hordozói voltak ? Mi az, ami igazán méltó ara, hogy öntudatos és nem lankadó erővel nekivessük magunkat és ami nem csal meg bennünket, nem foszlik szét, ha megközelíteni akarjuk, mint eddigi vágyaink déltábja ? Mi a küzdelmünk, harcaink, reménységünk és imádságaink azon igazi tárgya, melyre tekintenünk kell. Isten mindkét formában fel akarja velünk tétetni ezt a kérdést. Az első formában kimondóan, kiábrándulva azért, hogy megmutassa emberi, földi, önző, ábrándos céljink felületességét, hogy rámutasson arra, hogy ő akart csalódásokba és levezetések közé vinni, mert azt akarja, hogy teljes és megrázó kiábrándulás vegyen erőt rajtunk saját emberi céljaink, földi reménységeink, önző akarnokságunk felől. De fel akarja, hogy tegyük ezt a kérdést bátran, reménységgel, felfelé tekintve, hogy miután szakítottnk a saját céljainkkal, keressük azt a célt, amit Isten tűzött ki nekünk, az ő akartát. Ezt pedig nem találhatjuk meg, csak összetört reménységek romjain, csak kiábrándulva a saját akaratunkból. Miért küzdjünk ? — ezt csak az kérdezheti reményéggel, aki már egyszer reménytelenül kérdezte, csak az kérdezheti Istentől, aki már hába kérdezte önmagától. A mi lapunk e számának homlokára a X. évfolyam jelzése van felina. E nyolc s fél év — mert kilencedik évét tulajdonképen februárban tölti a lap — ilyen váltakozó reménységek ideje volt. De Isten az emberi álmok és ábrándok folytonos levésével nevelt bennünket arra, hogy az igazi feladat jelentőségét jobban meglássuk s hirdessük. Még ma sem látjuk világosan, mint ezt nem fogjuk tudni elmondani alán soha e földi életben. De azt látjuk, hogy Reá kell bízni magunkat. És ebben a adatban hívjuk most is Erdélynek emberi célkitűzésekben és bizonytalanságokban kitevjesztett ifjúságát, jertek, keressük együtt a mi küzdelmünk igazi célját, jertek, harcolunk együtt testvéri kereséssel és tusakodással, azért, amiért minket Isten erre a földrehelyezett. „Legyünk bátrak, mindnyájan, a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért, az Tdr pedig cselekedje azt, ami neki tetszik.*4 Imre Lajos /*