Ifjú Sólyom, 1951 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-25 / 1. szám
VITORLÁZÓ MODELLEK TERVEZÉSE A tervrajzok utáni építéssel megtanulja a modellező a modellépítés technikáját, a repütéseknél pedig megЖrti a modellnek a repülés közbeniűkedését. Az igazi modellezés azonban ott kezdődik, amikor a kiadott tervrajzok utáni építést felváltja a saját elgondolások megvalósítása, amikor a modellező tervezni kezd. A tervezéshez természetesen alapos elméleti és gyakorlati tudás szükséges. Éppen ezért csak az kezdjen el tervezni, aki már néhány teljesítménymodellel is szép eredményeket ért el. Aki először fog hozzá a tervezéshez, annak sok problémája akad. Jelenlegi cikksorozatunkkal éppen ezeknek a leendő modelltervezőknek a munkáját szeretnénk megkönnyíteni. Természetesen kísérjük figyelemmel a lapban megjelenő más aerodinamikai kérdéseket, szerkezeti megoldásokat, stb. ismertető cikkeket is, amelyek szervesen illeszkednek a mi tárgykörünkhöz. Aki pedig valamelyik problémájára nem talál választ, az csak nyugodtan írja meg nekünk, mi igyekezni fogunk minden kételyt eloszlatni. A közérdekű válaszokat lapunk hasábjain fogjuk ismertetni. Örömmel várjuk e kérdéseket és hozzászólásokat. A vitorlázó modell A Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) repülőmodellekre vonatkozó általános szabályzata a következőket mondja: ,,A vitorlázó repülőmodelleknek nincs motorjuk és repülésük alatt fennmaradásukat szilárdan épített szárnyakon keletkezett felhajtó biztosítja’’. A vitorlázó modellnek három főrészét különböztetjük meg. Az első ábrán 1-el jelöltük a modell szárnyét. Ez a modell legfontosabb része, ezen keletkezik a felhajtóerő, amely a modellt lebegésben tartja. A csillapítófelületeket 2-vel jelöltük meg, melyeknek a modell egyensúlyozásában van nagy szerepük. Megkülönböztetünk vízszintes és függőleges csillapítófelületet. A szárnyat és a vízszintes csillapítófelületeket nordfelületnek hívjuk. Ezeket a felületeket a törzs (3) fogja össze. A repülőmodell nagyságára jellemző méret a fesztéválság, melyet ft-vel és a teljes hossz, melyet /-lel jelöljük és mm-ben mérjük. Fesztávolság alatt a szárny két legtávolabbi pontja között mért távolságot értjük. A teljes hosszúság nem más, mint a modellnek a repülés irányában mért két legtávolabbi pontja közötti távolság. Második ábránkon láthatjuk pl. egy csupaszárny modell teljes hosszát. Repülés közben a modell sokféle mozgást végezhet. Ezeket a különböző mozgásokat könnyen áttekinthetjük, ha elképzeljük azt, hogy a modell megfelelő pontján három egymásra merőleges pálcát szúrunk át a 3. ábrán felrajzolt módon. Ezeket a képzeletbeli pálcákat tengelyeknek fogjuk hívni. Képzeletünkben fogjuk meg az A —A tengely két végét és nézzük meg, hogy a modell így milyen mozgásra képes. Láthatjuk, hogy a gép vagy az orrát, vagy a farkát tudja így leadni. Amikor a modell pumpál — melyet modelljeink berepítésénél gyakran megfigyelhetünk, — akkor ekörül a tengely körül mozog. E tengely körül -- amely a szárny mentén fut végig — van a modellnek hosszstabilitása. Ezt a tengelyt haránttengelynek hívjuk. A pumpáló, orrkönnyű modellnek tehát rossz a hosszstabilitása és ezért leng a haránttengely körül. Hasonlóan vizsgálva a В — tengelyt, azt láthatjuk, hogy ekörül tud a modell jobbra vagy balra ledőlni. Ez a gép hossztengelye. Ekörül harántmozgást végez a modell, amikor a jobb vagy a bal szárnyát leadja. A C — C tengely körül oldalirányba tud a modell elfordulni. Ez az iránystabilitás tengelye, amely mindig függőleges. A három tengely metszéspontjában van a modell súlypontja. Úgy képzelhetjük el, mintha a modell teljes súlya ebben a pontban volna „összesűrítve”. Ha a súlypontjánál kötjük fel a modellt, akkor a törzse és a szárnya vízszintesen fog elhelyezkedni. A három képzeletbeli forgástengely minden esetben átmegy a modell súlypontján és merőleges egymásra. Repülés közben a modellnek önmagának kell biztosítania azt, hogy ha bármelyik tengely körül billen is ki a normális repülési helyzetből (széllökés, stb. következtében), akkor minél előbb vissza tudjon állni. Csak az olyan modell nevezhető jónak, amelyik valóban így is viselkedik. Ezeket a modelleket stabiloknak hívjuk. A jó modell tehát mind a három tengely körül stabil. A tervezésnél arra kell ügyelni, hogy olyan kialakítást adjunk a modellnek, amely előfeltétele a jó stabilitásnak. A következőkben ebből a szempontból fogjuk a modell egyes részeit vizsgálat alá venni. Természetesen a jól kialakított, jól megtervezett modell még nem minden. A jó teljesítmény eléréséhez az is szükséges, hogy a gépet tökéletesen építsük meg és jól repítsük be. Csak a helyes megtervezés, megépítés és berepítés együttesen biztosíthatja a teljes sikert. (Folytatjuk.) Jászai Sándor 1. ábra ■J. Ábra B 3. Ábra