Ifjúmunkás, 1962 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1962-01-04 / 1. szám

ÉS A VILLAMOS FOLYTATTA ÚTJÁT 1961 DECEMBER 31. ó esz­tendő utolsó éjszakája. Az ünnepélyesen feldíszített üze­mi klubokban, vendéglőkben, családi otthonokban öreg és fiatal tele pohárral kezében várja, hogy beköszöntsön 1962. Még öt perc, még kettő — az­tán összecsendülnek a poha­rak, vége-hossza nincs a jókí­vánságnak. Vannak azonban, akiket az ó- és újév határát jelző tizen­két óraütés kohók mellett, vezérlőasztalok előtt, mozdo­nyokon vagy­­ villamosokon talált. Mert még a szilveszter kedvéért sem hunyhatnak ki a kohók, nem szünetelhet az áramszolgáltatás, nem állhat le a közlekedés, nem bénul­hat meg a forgalom a városok utcáin. Mit szóltak volna például azok a megkésett fővárosi la­kosok, akik az év utolsó per­ceiben igyekeztek szilveszte­rezni, ha hirtelen minden vo­nalon leálltak volna az autó­buszok, villamosok ? Hogy ez nem történt meg, az a fővárosi közlekedési vállalat — az I.T.B. — dolgozóinak, Mărgi­­neanu Sabinnak, Săndulescu Tabitának, Prăvăliei Mariá­nak, Coman Floricának és másoknak köszönhető, akik az év utolsó éjszakáját szolgá­latban töltötték. AZOK AKIK szilveszter éjszakáján a 35-ös autóbuszon utaztak, talán éppen Patenta­­su Vasile gépkocsivezető és Dumitru Cornelia jegykezelő kocsiján ültek. A két pontos, udvarias ifjúmunkás — a Floreasca negyed lakóinak kedvencei — is munkával ün­nepelt ezen az éjszakán. Nem mondhatni, hogy valami na­gyon búsultak, amiért rájuk esett a választás. Tudták, szükség van arra, hogy autó­buszuk menetrend szerint köz­lekedjék ezen az éjszakán is. Annak meg különösen örültek, hogyha már munka­helyükön is, de együtt szil­veszterezhettek. S nemcsak azért, mert egyazon brigád tagjai... NEM PIHENT Gurea Miha­­lache fődiszpécser, a „közle­kedés agya“ sem. Csoportjá­val egész éjszaka megfeszített munkát végzett, hogy percnyi fennakadás se álljon be a fő­város forgalmában. „Halló, diszpécser ! Halló diszpécser! — csengtek a telefonok egész éjszaka. — Itt Pascu ellenőr. A 81-es vonalán nagy a zsú­foltság, erősítést kérek!“ Egy telefonhívás, és máris indultak a 81-es végállomása felé a trolibuszok De megszakítás nélkül szólt a 15—47—20-as számú telefon is. A taxi­igénylések százait elégítették ki szilveszter éjszakáján. Felicia Păscuţ jegykezelő december 31-én délutáni vál­tásban dolgozott. Este tízk­or lejárt a munkaideje. Éppen hazafelé szedelőzködött, hogy átöltözzék és elinduljon a szil­veszteri mulatságba, amikor megtudta : váltótársa megbe­tegedett. A váltásfőnök már­­már úgy döntött, hogy kivon­ja a forgalomból a jegykezelő nélkül maradt villamost, de késlekedett az intézk­edéssel, arra gondolt, hogy a megál­lóknál sok az utas. Az IMSZ tag Felicia Păscut agyán átvil­lant a kép: új ruhájában ott táncol barátai körében. Hirte­len azonban a villamosra vá­ró, fázósan topogó emberekre gondolt. S rövid tétovázás után határozott: „Lesz még alkalmam szórakozni. Itt most szükség van rám.“ És a villamos folytatta út­ját. H. É. o#ő­ ­Alszik ? Diákjai teli tarisznyával tértek vissza egy kirándulásról : Beci-Policiori táján minden fellelhető növényt összegyűjtöttek és lenyomtattak. A tanár pedig — Dimit­­rie Brindza — szálanként vizsgálta át az új szerzeményeket. Aligha kellett segéd­eszközhöz nyúlnia ahhoz, hogy megálla­píthassa minden kis növényről kilétét. Az egyik itatást rakta csak félre. És amikor mindent átnézett, a rajta fekvő szálacska tanulmányozásába mélyedt. Ez délelőtt tizenegy órakor történt. Másnap reggel, amikor a botanikai in­tézet munkatársai megjelentek, vezetőjü­ket ott, a laboratóriumban mély álomba merülten találták. Arcán boldog mosoly ült. Mellette a növény. Az történt, hogy a neves tudós délelőtt tizenegytől másnap hajnali négyig — amíg meg nem határozta a kezébe került növényt — nem evett, nem pihent, nem lelte nyugtát. Ilyen volt Dimitrie Brindza, a legna­gyobb román botanikus, a százéves buka­resti botanikus kert átszervezője, a bota­nikai intézet megalapítója. Gyermekkora óta mérhetetlen tudás­szomj jellemezte. A Stefăneşti (Botoşani mellett) híres parkban ismerkedett meg elő­ször a növények életével. Majd a iasi is­kolában — bár közepes tanuló volt csu­pán — nagyhírű tanára, Cobalcescu ha­tására végleg eljegyezte magát a termé­szettudományokkal. Párizsba készül egyetemre. Mivel nem töltötte még be 18. életévét, hiába pályázza meg az egyik ösztöndíjat. Tervéről azonban nem mond le. Apja, a felvilágosodott ember eladja földjét, hogy a fia külföldön tanulhasson. Húszéves még mindössze, amikor 1866- ban megpályázza a iasi egyetem tanári állását. Kéri a bizottságot, hogy vala­mennyi tárgyból egy napon vizsgáztassák — az ellenjelöltek meghajolnak ennyi magabiztonság és fölényes tudás láttán, s a bizottság elragadtatással veszi tudomá­sul a fiatal tudós felkészültségét. Mind­össze 33 éves, amikor az Akadémia rendes tagjai közé fogadja. Áthelyezik Bukarest­be, egyetemi tanári kötelezettségein kívül megbízzák a még kezdetleges botanikus kert vezetésével és a botanikai intézet megszervezésével. Nagy, szinte áthidalhatatlan nehézségek­be ütközik. A botanikus kertet Cotroce­­niből a város közepébe helyezik, mert kell a cotroceni fás övezet az uralkodó­háznak, magánkert céljából. Tíz éven át harcolt lankadatlanul, amíg ki nem vívta igazát : a mai botanikus nagy botanikus kert helyét jelölték ki számára. Lázasan munkához látott : sok egzotikus növényt (banán, pálma, kaktusz) saját kezével ül­tetett el. Később ugyancsak itt, személyei vezetésével felépítették a korszerű bota­nikai intézetet (a második világháború alatt amerikai bombázás pusztította el ér­tékes felszerelésével együtt). Dimitrie Brindza tudományos érdeme elsősorban a román botanikai oktatás és tudományos kutatás megszervezése és a szakmai nomenklatúra véglegesítése, ő kö­zölt először román nyelvű növénymeg­­határozót és lényegében összeállította Ro­mánia flórájának a térképét. Fő műve (Prodromul Florei Romíne) 2100 hazai növényt nevez meg, a hazai botanikusok ma sem tudnak nélküle dolgozni. Az ál­tala gyűjtött és meghatározott ritka növé­nyek száma meghaladja az ötszázat. Töb­bet közülük maga fedezett fel A nagy román botanikus nemzetközi hírét és tekintélyét bizonyítja, hogy a pá­rizsi Linné-társaság tagjai közé fogadta és hajdani tanára, a francia Baillon róla­­ne­­vezett el egy közép-afrikai cserjét (Brind­­zeia filicifolia H. Baillon). Dimitrie Brindza a román botanika Európa-hírű tudósa fiatalon, 49 éves korá­ban halt meg — nyughatatlan szívet meg­viselték a tudományos munka mostoha körülményei, az 1884-es tűzvész, amely addigi gyűjteményét percek alatt elham­vasztotta. Az ő istápolásával megszületett román botanika azóta megizmosodott és különös­képpen a népi demokratikus rendszer évei­ben meghonosodott tudományos kutató módszerek, a párt és a kormány gondos­kodása folytán megteremtett kutatási le­e­hetőségek kiteljesítették Brindza munkás­ságát. Az egész országra kiterjedő kuta­tási hálózat, a gondosan őrzött rezervátu­mok olyan kutatási lehetőségeket bizto­sítanak a mai botanikusoknak, amilyenek­ről Dimitrie Brindza nem is álmodott. Vincze íróit fs­ú munkát 18 évesek ünnepe Bensőséges ünnepség keretében avatták nagy­korúvá a szatmári Unió gyár 18 éveseit. Jó al­kalom volt ez arra, hogy a fiatalok felmérjék ed­digi életük, eddigi mun­kájuk eredményeit, s még világosabban lás­sák azokat az új felada­tokat, megnövekedett követelményeiket, ame­lyek előttük állnak. Tanulságos volt Sza­bó Zoltánnak, a VI. szá­mú szerelő részleg párt­titkárának felszólalása, aki kínlódásokkal, mel­lőzésekkel, megpróbál­tatásokkal teli ifjúságá­ról mesélt. A napi 10-12 órás munkaidőről, a megdöntött rendszer barbárságáról, amellyel elnyomta a proletárfia­talok tanulni-, szórakoz­ni-, emberként­ élni-vá­­gyását. Majd azt fejte­gette, mennyire élnek a gyár fiataljai azokkal a lehetőségekkel, amelye­ket szocialista rendsze­rünk, pártunk biztosít számukra. — Kihasznál­ják a lehetőségeket — mondotta. — Szorgalma­san tanulnak, a terem­ben ülők közül is igen sokan járnak esti kö­zépiskolába, például Donca Vasile, Farkas Mihály, Pasca Cornel... és lehetne sorolni a ne­veket. IMSZ-tagokhoz méltó lelkesedéssel ve­szik ki részüket a terv­feladatok teljesítéséből, nem egy közülük elis­mert élmunkás — Ser­­ban Cornel és Matei Joan például a 18 éve­sek közül —, újító, cso­port-, sőt egyenesen brigádvezető... Az este legünnepélye­sebb pillanata mégis az volt, amelyben nagyko­rúvá nyilvánították a gyár tizennyolc éveseit. Az ünnepség résztve­vőit elgondolkoztatta, még lelkesebb munkára, új eredmények elérésé­re ösztönözte a gyár IMSZ-bizottsága által rendezett ünnepség — erről tanúskodik a sok felszólalás, felelősségtel­jes vállalás. Nagy András mimmi miatts mini­ skolásaink hatalmas serege már közel két hete élvezi a szünidő örömeit. A szerkesztőségünkbe érkezett levelek­ből, tudósításokból is kitűnik, hogy az iskolák igazgató­sági és IMSZ-szervezetei általában jól megszervezték a vak­ációt, a tanulóifjúság kellemesen, hasznosan tölti a szünidei napokat, alkalma nyílik kipihenni az első évharmad fáradalmait. Változatos, vonzó rendezvények egész soráról kapunk hírt. Brassó tartományban Păltinișen és Pojánán két sí­iskolát léte­sítettek a tanulók számára, a Maros-Magyar Autonóm tarto­mány iskolásai Maroshévű­en táboroznak, ahol lehetőségük van sízni, szánkav­er­senyeken részt venni. A Bánát tartományi tanu­lók részére az IMSZ-bizottságok, egyetértésben az igazgatósá­gokkal, több tanulságos kirándulást szerveznek. Ellátogatnak Resicára, az acél egyik fellegvárába, Herkules fürdőre, meg­tekintik a viliugi gátat és a tartomány más nevezetességeit. A fővárosi Augusztus 23 rajon IMSZ-bizottsága 950 kisdiák számára rendezett kirándulást a Prahova völgyébe. A legnagyobbszabású akciókra nyilvánvalóan a fővárosban került sor. Csak a Pionírpalota vakáció-tervében 9 karnevál szerepel, amelyeken összesen kilencezer pionír vett, illetve vesz részt. A Palota hagyományos január elsejei nagy újévi ünnep­ségének kétezer meghívottja volt. Követésre méltó a Bukarest városi IMSZ-bizottság törekvése a filmvállalattal és az egyes színházakkal való kapcsolat szorosabbra fűzésére. Ennek a kap­csolatnak eredménye, hogy a bukaresti iskolások számára kü­lönleges filmhetet rendezhettek, az ifjúsági színház pedig min­den rajonban kimondottan ifjúsági darabokat mutatott, illetve mutat be. A levelek és tudósítások mindegyre érkeznek. Külön-külön is bizonyságai annak, hogy a vakációzó tanulók jól érzik maguk­at. T.R. I Kőzetelemzés a fővárosi Geológiai Intézetben

Next