Ifjúmunkás, 1962 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1962-01-04 / 1. szám
ÉS A VILLAMOS FOLYTATTA ÚTJÁT 1961 DECEMBER 31. ó esztendő utolsó éjszakája. Az ünnepélyesen feldíszített üzemi klubokban, vendéglőkben, családi otthonokban öreg és fiatal tele pohárral kezében várja, hogy beköszöntsön 1962. Még öt perc, még kettő — aztán összecsendülnek a poharak, vége-hossza nincs a jókívánságnak. Vannak azonban, akiket az ó- és újév határát jelző tizenkét óraütés kohók mellett, vezérlőasztalok előtt, mozdonyokon vagy villamosokon talált. Mert még a szilveszter kedvéért sem hunyhatnak ki a kohók, nem szünetelhet az áramszolgáltatás, nem állhat le a közlekedés, nem bénulhat meg a forgalom a városok utcáin. Mit szóltak volna például azok a megkésett fővárosi lakosok, akik az év utolsó perceiben igyekeztek szilveszterezni, ha hirtelen minden vonalon leálltak volna az autóbuszok, villamosok ? Hogy ez nem történt meg, az a fővárosi közlekedési vállalat — az I.T.B. — dolgozóinak, Mărgineanu Sabinnak, Săndulescu Tabitának, Prăvăliei Mariának, Coman Floricának és másoknak köszönhető, akik az év utolsó éjszakáját szolgálatban töltötték. AZOK AKIK szilveszter éjszakáján a 35-ös autóbuszon utaztak, talán éppen Patentasu Vasile gépkocsivezető és Dumitru Cornelia jegykezelő kocsiján ültek. A két pontos, udvarias ifjúmunkás — a Floreasca negyed lakóinak kedvencei — is munkával ünnepelt ezen az éjszakán. Nem mondhatni, hogy valami nagyon búsultak, amiért rájuk esett a választás. Tudták, szükség van arra, hogy autóbuszuk menetrend szerint közlekedjék ezen az éjszakán is. Annak meg különösen örültek, hogyha már munkahelyükön is, de együtt szilveszterezhettek. S nemcsak azért, mert egyazon brigád tagjai... NEM PIHENT Gurea Mihalache fődiszpécser, a „közlekedés agya“ sem. Csoportjával egész éjszaka megfeszített munkát végzett, hogy percnyi fennakadás se álljon be a főváros forgalmában. „Halló, diszpécser ! Halló diszpécser! — csengtek a telefonok egész éjszaka. — Itt Pascu ellenőr. A 81-es vonalán nagy a zsúfoltság, erősítést kérek!“ Egy telefonhívás, és máris indultak a 81-es végállomása felé a trolibuszok De megszakítás nélkül szólt a 15—47—20-as számú telefon is. A taxiigénylések százait elégítették ki szilveszter éjszakáján. Felicia Păscuţ jegykezelő december 31-én délutáni váltásban dolgozott. Este tízkor lejárt a munkaideje. Éppen hazafelé szedelőzködött, hogy átöltözzék és elinduljon a szilveszteri mulatságba, amikor megtudta : váltótársa megbetegedett. A váltásfőnök mármár úgy döntött, hogy kivonja a forgalomból a jegykezelő nélkül maradt villamost, de késlekedett az intézkedéssel, arra gondolt, hogy a megállóknál sok az utas. Az IMSZ tag Felicia Păscut agyán átvillant a kép: új ruhájában ott táncol barátai körében. Hirtelen azonban a villamosra váró, fázósan topogó emberekre gondolt. S rövid tétovázás után határozott: „Lesz még alkalmam szórakozni. Itt most szükség van rám.“ És a villamos folytatta útját. H. É. o#ő Alszik ? Diákjai teli tarisznyával tértek vissza egy kirándulásról : Beci-Policiori táján minden fellelhető növényt összegyűjtöttek és lenyomtattak. A tanár pedig — Dimitrie Brindza — szálanként vizsgálta át az új szerzeményeket. Aligha kellett segédeszközhöz nyúlnia ahhoz, hogy megállapíthassa minden kis növényről kilétét. Az egyik itatást rakta csak félre. És amikor mindent átnézett, a rajta fekvő szálacska tanulmányozásába mélyedt. Ez délelőtt tizenegy órakor történt. Másnap reggel, amikor a botanikai intézet munkatársai megjelentek, vezetőjüket ott, a laboratóriumban mély álomba merülten találták. Arcán boldog mosoly ült. Mellette a növény. Az történt, hogy a neves tudós délelőtt tizenegytől másnap hajnali négyig — amíg meg nem határozta a kezébe került növényt — nem evett, nem pihent, nem lelte nyugtát. Ilyen volt Dimitrie Brindza, a legnagyobb román botanikus, a százéves bukaresti botanikus kert átszervezője, a botanikai intézet megalapítója. Gyermekkora óta mérhetetlen tudásszomj jellemezte. A Stefăneşti (Botoşani mellett) híres parkban ismerkedett meg először a növények életével. Majd a iasi iskolában — bár közepes tanuló volt csupán — nagyhírű tanára, Cobalcescu hatására végleg eljegyezte magát a természettudományokkal. Párizsba készül egyetemre. Mivel nem töltötte még be 18. életévét, hiába pályázza meg az egyik ösztöndíjat. Tervéről azonban nem mond le. Apja, a felvilágosodott ember eladja földjét, hogy a fia külföldön tanulhasson. Húszéves még mindössze, amikor 1866- ban megpályázza a iasi egyetem tanári állását. Kéri a bizottságot, hogy valamennyi tárgyból egy napon vizsgáztassák — az ellenjelöltek meghajolnak ennyi magabiztonság és fölényes tudás láttán, s a bizottság elragadtatással veszi tudomásul a fiatal tudós felkészültségét. Mindössze 33 éves, amikor az Akadémia rendes tagjai közé fogadja. Áthelyezik Bukarestbe, egyetemi tanári kötelezettségein kívül megbízzák a még kezdetleges botanikus kert vezetésével és a botanikai intézet megszervezésével. Nagy, szinte áthidalhatatlan nehézségekbe ütközik. A botanikus kertet Cotroceniből a város közepébe helyezik, mert kell a cotroceni fás övezet az uralkodóháznak, magánkert céljából. Tíz éven át harcolt lankadatlanul, amíg ki nem vívta igazát : a mai botanikus nagy botanikus kert helyét jelölték ki számára. Lázasan munkához látott : sok egzotikus növényt (banán, pálma, kaktusz) saját kezével ültetett el. Később ugyancsak itt, személyei vezetésével felépítették a korszerű botanikai intézetet (a második világháború alatt amerikai bombázás pusztította el értékes felszerelésével együtt). Dimitrie Brindza tudományos érdeme elsősorban a román botanikai oktatás és tudományos kutatás megszervezése és a szakmai nomenklatúra véglegesítése, ő közölt először román nyelvű növénymeghatározót és lényegében összeállította Románia flórájának a térképét. Fő műve (Prodromul Florei Romíne) 2100 hazai növényt nevez meg, a hazai botanikusok ma sem tudnak nélküle dolgozni. Az általa gyűjtött és meghatározott ritka növények száma meghaladja az ötszázat. Többet közülük maga fedezett fel A nagy román botanikus nemzetközi hírét és tekintélyét bizonyítja, hogy a párizsi Linné-társaság tagjai közé fogadta és hajdani tanára, a francia Baillon rólanevezett el egy közép-afrikai cserjét (Brindzeia filicifolia H. Baillon). Dimitrie Brindza a román botanika Európa-hírű tudósa fiatalon, 49 éves korában halt meg — nyughatatlan szívet megviselték a tudományos munka mostoha körülményei, az 1884-es tűzvész, amely addigi gyűjteményét percek alatt elhamvasztotta. Az ő istápolásával megszületett román botanika azóta megizmosodott és különösképpen a népi demokratikus rendszer éveiben meghonosodott tudományos kutató módszerek, a párt és a kormány gondoskodása folytán megteremtett kutatási leehetőségek kiteljesítették Brindza munkásságát. Az egész országra kiterjedő kutatási hálózat, a gondosan őrzött rezervátumok olyan kutatási lehetőségeket biztosítanak a mai botanikusoknak, amilyenekről Dimitrie Brindza nem is álmodott. Vincze íróit fsú munkát 18 évesek ünnepe Bensőséges ünnepség keretében avatták nagykorúvá a szatmári Unió gyár 18 éveseit. Jó alkalom volt ez arra, hogy a fiatalok felmérjék eddigi életük, eddigi munkájuk eredményeit, s még világosabban lássák azokat az új feladatokat, megnövekedett követelményeiket, amelyek előttük állnak. Tanulságos volt Szabó Zoltánnak, a VI. számú szerelő részleg párttitkárának felszólalása, aki kínlódásokkal, mellőzésekkel, megpróbáltatásokkal teli ifjúságáról mesélt. A napi 10-12 órás munkaidőről, a megdöntött rendszer barbárságáról, amellyel elnyomta a proletárfiatalok tanulni-, szórakozni-, emberként élni-vágyását. Majd azt fejtegette, mennyire élnek a gyár fiataljai azokkal a lehetőségekkel, amelyeket szocialista rendszerünk, pártunk biztosít számukra. — Kihasználják a lehetőségeket — mondotta. — Szorgalmasan tanulnak, a teremben ülők közül is igen sokan járnak esti középiskolába, például Donca Vasile, Farkas Mihály, Pasca Cornel... és lehetne sorolni a neveket. IMSZ-tagokhoz méltó lelkesedéssel veszik ki részüket a tervfeladatok teljesítéséből, nem egy közülük elismert élmunkás — Serban Cornel és Matei Joan például a 18 évesek közül —, újító, csoport-, sőt egyenesen brigádvezető... Az este legünnepélyesebb pillanata mégis az volt, amelyben nagykorúvá nyilvánították a gyár tizennyolc éveseit. Az ünnepség résztvevőit elgondolkoztatta, még lelkesebb munkára, új eredmények elérésére ösztönözte a gyár IMSZ-bizottsága által rendezett ünnepség — erről tanúskodik a sok felszólalás, felelősségteljes vállalás. Nagy András mimmi miatts mini skolásaink hatalmas serege már közel két hete élvezi a szünidő örömeit. A szerkesztőségünkbe érkezett levelekből, tudósításokból is kitűnik, hogy az iskolák igazgatósági és IMSZ-szervezetei általában jól megszervezték a vakációt, a tanulóifjúság kellemesen, hasznosan tölti a szünidei napokat, alkalma nyílik kipihenni az első évharmad fáradalmait. Változatos, vonzó rendezvények egész soráról kapunk hírt. Brassó tartományban Păltinișen és Pojánán két síiskolát létesítettek a tanulók számára, a Maros-Magyar Autonóm tartomány iskolásai Maroshévűen táboroznak, ahol lehetőségük van sízni, szánkaversenyeken részt venni. A Bánát tartományi tanulók részére az IMSZ-bizottságok, egyetértésben az igazgatóságokkal, több tanulságos kirándulást szerveznek. Ellátogatnak Resicára, az acél egyik fellegvárába, Herkules fürdőre, megtekintik a viliugi gátat és a tartomány más nevezetességeit. A fővárosi Augusztus 23 rajon IMSZ-bizottsága 950 kisdiák számára rendezett kirándulást a Prahova völgyébe. A legnagyobbszabású akciókra nyilvánvalóan a fővárosban került sor. Csak a Pionírpalota vakáció-tervében 9 karnevál szerepel, amelyeken összesen kilencezer pionír vett, illetve vesz részt. A Palota hagyományos január elsejei nagy újévi ünnepségének kétezer meghívottja volt. Követésre méltó a Bukarest városi IMSZ-bizottság törekvése a filmvállalattal és az egyes színházakkal való kapcsolat szorosabbra fűzésére. Ennek a kapcsolatnak eredménye, hogy a bukaresti iskolások számára különleges filmhetet rendezhettek, az ifjúsági színház pedig minden rajonban kimondottan ifjúsági darabokat mutatott, illetve mutat be. A levelek és tudósítások mindegyre érkeznek. Külön-külön is bizonyságai annak, hogy a vakációzó tanulók jól érzik magukat. T.R. I Kőzetelemzés a fővárosi Geológiai Intézetben