Ifjúsági Magazin, 1969 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
Közeledik a karácsony, az utcákat ellepik a vásárlók, akik ismét elhatározzák, hogy soha többé nem hagyják az utolsó percre az ajándékok beszerzését. Üzletek és pénztárcák kiürülnek, mindenki görcsösen ismételgeti magában a megajándékozandók névsorát, és reméli, nem felejtett ki senkit. És akkor végre megérkezik az ünnep. Az ajándékok már a fa alatt sorakoznak, és az arcok sugároznak a megelégedettségtől, a boldogságtól, és igen, a szeretettől. Hiszen karácsony van. De miben is van a varázsa? A VILÁGOSSÁG SZÜLETÉSNAPJA Akármilyen meglepő, már az ősember is ünnepelt karácsonykor. Nem tudjuk ugyan hogyan, de a miértet ismerjük: december a téli napforduló hónapja, a hó kezdetétől hosszabbodnak az éjszakák, egyre sötétebb lesz; a primitív ember életében ez a félelmek hónapja volt, a sötétséggel szemben védtelen ősünk várta, várta a fényt. És a fény december 25-e körül megérkezett, ez a napforduló ideje, győz a fény, győz az élet. Az ismétlődés rögzítette az emberben az időpontot, várta, és megünnepelte a fény győzelmét. Ezért ünnepelték az ókori népek karácsonykor a napisten újjászületésének napját, a hinduk Pongol, az egyiptomiak Ozirisz, a rómaiak Saturnus születését, a „sol invictus, vita invicta” (legyőzhetetlen nap, legyőzhetetlen élet) napját. A pogány szokások, a napfordulókkal kapcsolatos babonák mélyen beleivódtak az emberekbe, nem is gondolnánk, mennyi pogány eredetű karácsonyi szokás él még ma is. A szokások, pogány mesterkedések ellen a keresztény egyház is hiába vette fel a harcot, így aztán a negyedik században bölcs kompromisszumot kötött: december 24-ét Ádám és Éva (az élet), 25-ét pedig Jézus (a megváltás, a világosság) születésnapjává tette, egybefonva így a vallásos és az „istentelen” szokásokat. A hagyományok ősi gyökere jól érzékelhető a régi magyar paraszti szokásokban. A karácsonyi vacsora minden mozzanata mágikus jelentőségű; ma kissé szegényesnek találnánk a fogásokat — mézbe mártott alma, dió és fokhagyma a fej-, fog- és torokfájás leküzdésére, utána bableves, mákoscsík következik, majd végül szilva és meggy. A vacsora morzsáit, hulladékait gondosan összegyűjtik, a beteg állat legfőbb gyógyírja lesz ez egész évben. Sok helyen vacsora után a gazdasszony behoz egy kis szénát, szalmát, kukoricát, búzát, elhelyezi mindezt az asztal alatt, hogy bősé- A NORVÉGOK AJÁNDÉK FÁJÁT MINDEN ÉVBEN FELÁLLÍTJÁK LONDONBAN