Ifjúsági Magazin, 1970 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
LEZSÁK SÁNDOR írásából már ismertek néhány sort — az IM novemberi számában jelent meg. Mint ígértük, felkerestük őt személyesen is. S mivel levele megérdemli, azt most teljes terjedelemben közöljük. Bács-Kiskun megyének van egy napilapja, a Petőfi Népe. Új környezetemmel való ismerkedésem, beilleszkedésem után nyugodtan leírhatom: itt valóban Petőfi népe él. Kecskeméttől 27 kilométerre van Lakitelek, 4800 lakossal. Pesten néhányan hülyének néztek, hogy lejövök tanítani, más pedig megszállottnak. Nem érdekelt. Beállítottam a kecskeméti járási tanács művelődésügyi osztályára, és azt mondtam, hogy én lennék az, aki szívesen vállalna képesítés nélküli tanítói munkát. Furcsán néztek rám. Mit akar ez itt? Pestről lejön, otthagyja az Országos Széchényi Könyvtárat, és valahol falun akar tanítani? Fejüket csóválták nevetve, amikor közöltem: — Akár holnap el is kezdhetem. Éppen ott volt a lakiteleki közgazdasági iskola igazgatója, aki megnézett magának, és hívott oroszt tanítani. Mondtam, hogy nem én voltam az iskola legjobb oroszosa, de aztán kiderült, hogy januárig kell csak helyettesíteni. Utána pedig egy általános iskola ötödik-hatodik osztályában mindent kell tanítani. A két osztály egy teremben van. Én ilyesmiről még csak hallottam és olvastam. Elvállaltam. Érdekes és izgalmas lesz. A járási művelődési osztály vezetője azt mondta, hogy csodálkozik az igazgatón, mert húsz valahány éves működése alatt még képesítés nélkülit nem alkalmazott. A járásban én vagyok a legfiatalabb és az egyetlen képesítés nélküli orosztanár, és nekem van a második legtöbb óraszámom. Az iskola modern, egyemeletes, nagyon szép világos és egészséges épület. Csak a felső tagozatos osztályok vannak itt, összesen nyolc osztály. Én mindegyikben tanítok, osztályonként heti három órát. Rendkívül szokatlan dolgok történtek velem az első napokban. Tizenöt éves, kész nagylányok „Csókolom, tanár bácsi”-val köszöntöttek. Az üzletben „Jó reggelt, tanár úr!”. És így tovább. Már belejöttem. A kollégákról a lehető legjobb a véleményem. Végtelenül kedvesen és szeretően fogadtak, természetesen itt is én vagyok a legfiatalabb. Ha lyukas órám van, bemegyek egy-egy magyarvagy történelemórára. Van mit tanulni. Egyébként semmiféle lámpalázam nem volt, pedig rendkívül távirati stílusban történt az egész. Szeptember 2-án délben kaptam a papírt: „Sürgősen jelentkezzen, alkalmazni tudom.” Pecsét és aláírás. Szerda délben a művelődési osztályon voltam, másnap kimentem Lakitelekre, és csütörtökön reggel 8 órakor a VIII/a osztályban mutatott be az igazgató és helyettese. Aztán otthagytak a mély vízben. Azért se fulladtam bele. Már pénteken a helyi irodalmi színpad vezetőjének neveztek ki, havi 150,5 forintos tiszteletdíjat kapok. A színpad tagjai tizennyolchuszonhat éves fiatalok. Van ott bolti eladótól fogorvosig mindenki. Először tanár bácsiztak, aztán kikértem magamnak. Körülbelül tíz lány és négy fiú a törzsgárda. A művelődési házat pár éve adták át, pompás a berendezése. Az igazgató nagyon agilis és kitűnő ember. Egyben ő a sportkör elnöke, a labdarúgócsapat edzője. Edzésre én is járok, így megvan a testmozgásom és a heti kétszeri fürdésem. Albérletben lakom, a házinéni nyolcvannyolc éves, és nagyothall. Ezt is megszoktam.