Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-03-01 / 3. szám

.Szervusz, én vagyok — Az Akácfa utcai Stúdió—K-ban próbálok min­dennap. Szeretek dolgozni. Nem pénzért csinálom, ott nem fizetnek. — Akkor miért? — Tartozom valakikhez, egy lelkes közösséghez. Játszunk és komolyan vesszük a játékot. Nemsoká­ra eljön a pillanat, amikor szembenézek a közön­séggel. Nem tudom, milyen érzés lesz, számomra is­meretlen a színpad. A film az más, ott kamera előtt mozog az ember. Ha mégis színész leszek valaha, ak­kor bizonyára filmszínész. — A Köszönöm, megvagyunk című filmben nyúj­tott teljesítményedért a Budapesti Filmszemlén ne­ked ítélték a kiváló színészi alakítás díját. — Örültem neki. Húszezer forintot is kaptam a díjjal, de nem sokáig tartott. Az én kezemből úgy eltűnik a pénz, hogy észre sem veszem. — Vannak barátaid? — Vannak barátaim, de ez mit sem változtat a magányomon. Magányos vagyok, mint általában az emberek. A magány és én. Tulajdonképpen jól meg­férünk egymással. — Az az érzésem, hogy nem voltál te mindig ma­gányos. — Persze, hogy nem. Tudod, én egy olyan igazi, rendezett családban nevelkedtem. Anyám, apám, bá­tyám, nővérem ... Nagyon jó, ha az embernek van­nak testvérei. Tizenhat éves koromban szakított el a film Debrecentől. A középiskola harmadik-negye­dik osztályát magántanulóként végeztem. Az elmúlt három évem olyan zsúfolt volt, mint másnak tíz. Utálom, hogy utálnak . Most itt vagyok. Utálom a nagyvárost, utálom a rengeteg autót, utálom a telefont, utálom, hogy a metrón nem néznek a szemembe, utálom, hogy utál­nak. — Utálnak? — Ezt nem úgy értem, hogy személy szerint en­gem, Nyakó Júliát. Mindig félek, hogy valakinek a lábára lépek a villamoson. Félek az ordítozástól, az ingerült lökdelőzéstől, mindentől. Attól is félek, hogy egyszer azt mondja egy rendező, hogy vetkőz­zek le, és mutassam meg a testem a világnak. — Megtennéd? — Nem tenném meg. Furcsa, ugye? Pedig én hi­szek abban, hogy az emberi test szép, talán a leg­szebb. Nem tudom, miért félek a meztelenségtől. Talán azért, mert úgy érzem, hogy a lemeztelenített ember védtelen, kiszolgáltatott. Én ruhában is véd­telen vagyok. — Te Juli, ha „sorsasszony” egyszer eléd állna, és azt mondaná, két lehetőség közül választhatsz: lesz boldog családi életed, társad, otthonod, gyerekeid, vagy lesz dicső színészi pályád, amit egyedül, magá­nyosan kell végigcsinálnod, melyiket választanád? — A társat, az otthont, a gyerekeket. — Biztos vagy benne? — Most így érzem. Rengeteg mesét — Lehet, hogy nem vagy eléggé céltudatos, nem vagy eléggé erős? — Lehet. Minden lehetséges. Voltaképpen keve­set tudok még magamról. — Mi az, ami leginkább hiányzik az életedből? — Egy hintaszék. Igen, egy hintaszék. Meleg kály­ha mellett ringanék benne egész éjszakán át. Talán még aludni is tudnék. — Rossz alvó vagy? — Nagyon rossz. Hajnali három felé szoktam el­aludni, addig bagózok. Meg persze gondolkodom is. — Miről? — Például arról, hogy rengeteg mesét kellene csinálni. Filmen is. Gyönyörű, bölcs meséket. — A mai fiatalok nem szeretik a meséket. — Nem szeretik? Ezt honnan veszed? Én is mai fiatal vagyok és annyira hiányoznak a mesék, hogy szinte fáj. — Gyermekmesékre gondolsz? — Nincsenek gyerek- és felnőttmesék, csak mesék vannak. Egyszer majdnem sikerült rátalálni egyre. Négyen voltunk. A férjem, én, egy fafaragó srác és Mária. Kecskemét közelében találtunk egy malmot. Meg akartuk venni. Elképzeltük, hogy ott élünk majd, szövünk, fonunk, korongozunk, énekelünk és mezítláb sétálunk a fűben. Szép lett volna. — Ezek csak álmok. Te végül is itt vagy. Itt szí­vod be napról napra a nagyvárosi testközelség izzad­ságszagát. Filmgyárak, szinkrontermek, stúdiók ala­kítják személyiségedet, s ha fáj is, te hagyod. — Hagyom, persze. Gyűlölve szeretem ezt a vilá­got, amibe véletlenül belecsöppentem. Fogva tart. MAGYAR KATALIN Fotó: SZALAY BÉLA "Barátokat keresünk!" V.....L.Z__ Heiner Imre, 2038 sóskút, Rákóczi u. 18. — Balogh Mária, 3390 Füzesabony, Le­nin u. 21. (20) — Adamakisz Tamás, 2191 Bag, ősz út 4. (25) — Pinke István, 2659 Érsekvadkert, Gárdonyi út 24. (24) — Bognár Ildikó, 2853 Kömlőd, Jókai út 29. (16) — Bánfalvi Ildikó, 7402 Kaposvár, Zalka M. u. 19. (16) — Acsádi Imre, 4181 Nádudvar, Felszabadulás út 8. (23) — Szabó Zsolt, 2931 Almásfüzitő, Klement G. krt. 9/b. (14) — Tóth Éva, 2932 Almásfüzitő-felső, Kle­ment G. krt. 8/3. (15) Gel­­lai Illés, 1075 Budapest, As­­bóth u. 20. (19) — Holcz­­hauzer János, 8291 Nagyvá­zsony, Tüzér út 12. (16) — Szetei Ernő, 1146 Budapest, Mimóza út 14. (16) — Taliga Károly, 1145 Budapest, Tal­lér u. 24. (16). SPORTKEDVELŐK VA­GYUNK: Reinicz Mónika, 2422 Mezőfalva, József A. u. 17.13. — Molnár Ernő, Nyúl, Dózsa Gy. u. 22. (16) — Ju­hász Natália 3700. Kazinbar­­cika, Radnóti M. tér 3. (13) — Pöszméth Irén, 6033 Vá­rosföld, Dózsa Gy. u. 18. (16) — Faragó Zsigmond, 1601 Budapest, Pf. 11/b. (23) — Kovács Ernő, 1212 Budapest, Kikötő u. 3. (20) — Altsted­­ter Antal, 2381 Táborfalva, Pf. 7. (23) — Kovács Sán­dor, 2300 Ráckeve, Galamb út 31. (19) — Zrínyi Esz­ter, 6000 Kecskemét, Ber­kes F. u. 1. (17) — Bodnár Anna, 7717 Kölked,­­Móricz Zs. u. 18. (14) — Gyarmati János, 2092 Budakeszi, Pf. 88/L. (22) — Pelles Miklós, 2891 Tata, Pf. 80/F. (22) — Papp András, 8801 Nagyka­nizsa, Pf. 285. (21) — Sza­bó Zsolt, 3261 Abasár, Fő u. 207. (16) — Horváth Piros­ka, 7900 Szigetvár, Sánc u. 1. (13) — Nagy Tünde, 4011 Debrecen, Pf. 6. (16) — Dal­noki Viktória, 5540 Szarvas, Vasút u. 2/1. (14).

Next