Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
fujjitUntib 9- sek voltak. Ám mai szemmel olvasva kicsit sok volt bennük a hírlapi kacsa, az intimpistáskodás . . . — 1957. január 5-én jelent meg az első szám, akkor még igencsak bonyolult volt a helyzet, különösen a fejekben. Mi tagadás: az újságírók fejében sem volt még teljes a rend. És a hírszolgálat sem volt tökéletes, de a helyzet gyorsan konszolidálódott és ez meglátszott az újság hasábjain is. Büszkék lehetnek egykori kollégáink, hogy négy hónappal később a megalakuló KISZ változtatás nélkül elfogadta az újságot saját lapjának. Az első évfolyam 17. száma már úgy jelent meg, hogy a fejlécén rajta állt a jelszó: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” — kijegyzeteltem abból az öreg újságból egy idézetet. Az első első titkár, Komócsin Zoltán mondta: „Az elmúlt hónapokban szokássá vált, hogy különböző szervek és szervezetek — közöttük ifjúsági szervezetek is — azzal kezdték: „a párttól független szervezet vagyunk. Mi azzal kezdjük: nem vagyunk függetlenek a párttól, ellenkezőleg, a párt tömegszervezete vagyunk.” — Javítsd ki a jegyzetedet, ez az idézet, amit ma is, mi is vallunk, a 12. számból való, 57. márciusában közölte a Magyar Ifjúság ezt a beszédet. — Hány példányban? — Papírhiány volt, hetente körülbelül 150 ezer példányban jelent meg a lap. — És most? — Körülbelül 300 ezer. Most is papírhiány van ... De nincs különösebb problémánk, hiszen az újság családi lapnak számít, nemcsak azok a fiatalok olvassák, akik megveszik, hanem szüleik, nagyszüleik is belelapoznak, s persze, fiatalabb testvéreik is, például az Ifjúsági Magazin tinédzser olvasói. Ők a jövendő „vevőkörünk”, ahogyan az „öregek” ugyancsak állandó olvasóink voltak egy-két évtizeddel ezelőtt. — Öregek . . . ami azt illeti, a magyar sajtó sok öregje ennél a lapnál bújt ki a tojásból. A „Magyar Ifjúság” szerkesztősége iskola is. Már az első évfolyam megbámult lapjain sok ismerős névvel találkoztam. A diplomata Bányász Rezső bírósági-rendőrségi tudósítóként jeleskedett. Somos Ágnes, a Pajtás főszerkesztője még karcsú kislány volt. Sebes Tibor, a Világ Ifjúsága főszerkesztője elefántvadásznak készült újdondászként akkoriban. Sólyom József, a Népszabadság főmunkatársa már 57. januárjában úttörőként írt riportsorozatot a pártház védéséről. Zele Ferenc, a Hétfői Hírek főszerkesztője ipari újságíróként járta az országot, s a ma doktorként oly népszerű Veres Pál minden lében kanál riporterként nyüzsgött a lapnál... — És ez csak az első évfolyam. Hosszan sorolhatnánk a neveket, mindazokét, akik itt „jártak iskolába", akik az elmúlt 25 év alatt rövidebb-hoszszabb ideig ebben a szerkesztőségben dolgoztak. Ez a tény egyrészt öröm, büszkék vagyunk rá, másrészt elgondolkodtató. Tudni kell ugyanis, hogy ebben a szerkesztőségben nem tanároktól, többnyire nem tapasztalt idősebb kollégáktól tanulnak a kezdők, hanem főként egymástól. Munka közben, szinte egymással versengve. A mostani gárda pedig minden korábbinál fiatalabb, az átlagéletkor nem éri el a harmincat. — Azzal provokáltam a beszélgetést, hogy „mostanában mintha szürkébb lenne az újság” . . . — Kösz, hogy visszakanyarodtál ide. Ami a külsőségeket, a nyomdatechnikát illeti, egy évtizeddel ezelőtt a jók közé tartoztunk. Időközben úgy is lehet mondani, hogy lemaradtunk a sok színes hetilap mellett. A mostani ötéves tervben felzárkózunk, már tervezzük az átállást, részben színes technikával fogunk megjelenni. Jónéhány oldalunk természetesen fekete-fehér marad, mert csak így lehetünk viszonylag frissek. Ami pedig a tartalmat illeti, kétségtelen, hogy a korábbihoz képest kicsit ,,szürkültünk", kevesebb a „rázós” riportunk, ritkábban hadakozunk. Miért? Egyszerű a válasz: a Magyar Ifjúság a KISZ hetilapja és sem a társadalomnak, sem a mozgalomnak sincsenek jelenleg „látványos” akciói. Lépésváltás folyik, keressük az új módszereket, a haladás további útjait. Rengeteg új ötlet, megoldás, módszer van születőben. A KISZ számos társadalmi gond megoldásában további feladatokat vállalt, s ebben az áttörésben az újságírók ugyancsak nem drukkerek — pláne nem ellendrukkerek —, hanem partnerek. Ahogyan az ország népe is partnere a politikának. Most kicsit kevésbé figyelünk a szenzációkra, amik köztudottan konfliktusok, s többet törődünk a konfliktusok feloldását célzó tettekkel, amelyek köztudottan hétköznapi történetek. A munka általában kevésbé látványos, mint a csetepaté, viszont most országszerte a munkán van a hangsúly. Mostanában egy ideig mindaz, ami értelmes, fontosabb, mint ami „érdekes”. Fordítsam le ezt a mondandómat a Magazin nyelvére? — Megpróbálom inkább magam. Azt akarod mondani, hogy például „a csövesekről szóló riportok ugyan érdekesebbek, ám a hétköznapi módon jól tanuló vagy jól dolgozó fiatalokról szóló riportoknak több hasznuk van.” — Kapisgálod. — Netán azt akarod mondani, hogy a Magazin „túl színes”? — Dehogy! Csak ahogyan a Mi, az IM is magasabbra kell hogy tegye lassacskán a mércét. — Magyarán: felköthetjük a gatyánkat? — Igen, ha ragaszkodsz ehhez a nálatok hagyományosan slampos fogalmazáshoz. — Slam-po-os? A kérdéssel csak az interjú ér véget, a baráti civakodás szüntelen, hiszen a két lap testvér. Azonos ügyet szolgálunk, s hogy más-más módszerekkel-stílussal, ez talán érthető, hiszen olvasóink is különböző rokonok, fiatalok és még fiatalabbak. SZÁNTÓ GÁBOR rnadőrök fogy profik legyenek-e a magyar labdarúgók s Összeegyeztetheti-e a munka és a sport ! Mi lesz az ipari tanulókkal? „Minden fiatal joga, hogy szakmát tanuljon“ Ipari tanulóintézetek és gyárak szerződése Rendezésre vár a mesterek, oktatók fizetése fi€m* Színház Mn INTERKONTINENTÁLIS BOTRÁNY TOMBOL INGRID BERGMAN KÖRÜL Az atyai pofon elől menjünk cowboynak! Az emberiesség és nemzetközi jog követeli. Engedjék haza szüleikhez az idegenbe szakadt gyermekeket! D Dr. Hajdú Gyula, a nemzetközi jog professzorának nyilatkozata ELAVULT-E a hűséges szerelem !