Igaz Szó, 1966. július-december (11. évfolyam, 13-24. szám)
1966-07-01 / 13. szám
alá, de a katonák már egyre magasabban járnak. Mert Gábor honvédet követik a többiek. Egymást biztosítják, vigyáznak egymásra, a parancsnok pedig árgus szemmel figyeli minden mozdulatukat. Így bármennyire is vakmerő, lélegzetelállító a vállalkozás, minimálisra csökken a baleset veszélye. A legszebb katonaerények igazi próbája ez a kiképzés — magyarázza Rákli János százados, politikai helyettes. — A kollektív munkának, egymás segítésének, az egymás iránti bizalomnak és bajtársiasságnak óriási jelentősége van munka közben. Ugyanakkor a fiúknak, egyénenként is képességeik legjavát kell nyújtaniuk. Bátorságban, ügyességben, kitartásban egyaránt. Az erdős, hegyes terepen folyó kiképzés során szinte átalakulnak az emberek. Igaz, hogy néhány kilóval könynyebb lesz a testsúlyuk, de testben és lélekben sokat edződnek. A sziklafalon valóban páratlan ügyességről, bátorságról tesznek tanúbizonyságot a katonák. Alig telik el egy negyedóra, a sziklamászók elérik a csúcsot, s ha lenne itt ellenség, bizonyára alaposan meglepődne. Mert onnan érkeztek a katonák, ahonnan legkevésbé várhatták őket. A járhatatlannak vélt sziklafal felől. Ám a harcban a sziklafalon nemcsak fel, hanem esetenként le is kell jutniok. A foglalkozás következő mozzanata szabad ereszkedés a sziklafalon biztosítás nélkül. Fenn, a csúcson egy hatalmas tölgyfához erősítik a kötelet, s akik az előbb felfelé mentek, macskaügyességgel ereszkednek lefelé. Marosi Ferenc honvéd érkezik elsőként. Hosszúranőtt, nyurga katona. Kecskeméten volt tisztviselő. — Soha nem hittem, hogy ilyesmire is képes vagyok — mondja verejtékes arcát törölgetve. — Amikor először függtem egy szál kötélen ég és föld között, bizony úgy éreztem, a torkomban van a szívem is meg a gyomrom is. Azóta rájöttem, ha az embernek helyén van a szíve, akkor nincs baj mással sem. Ma már büszke vagyok rá, hogy az „alpinisták” között lehetek. Mi nem másztunk sziklát, de a látvány után is jólesett volna egy kis pihenés. Kenéz Gyula őrnagy, az alegység törzsfőnöke azonban, a szomszédos hegycsúcsok felé invitál bennünket. Az elébünk táruló látványtól bizony nekünk is a torkunkba ugrik a szívünk. Két magas hegycsúcs között feneketlennek tűnő szakadék tá