Igaz Szó, 1972. január-június (17. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 5. szám
FŐ AZ ÜDVÖSSÉG Csak Skóciában? A „skót viccek" nemcsak a skótokra jellemzőek, sőt talán nem is elsősorban rájuk. Egy bizonyos negatív emberi tulajdonságot - visszájára fordult takarékosságot, a fukarságot - pellengérezik ki. Tulajdonképpen olvasásukra a világ minden táján sokan találva érezhetik magukat, még akkor is ha férfi létükre nem is járnak pepita szoknyában. AZ IDŐ PÉNZ Két skót turista megáll a Notre Dame előtt. — Amíg te megnézed belülről — mondja az egyik — én körbe járom kívülről. Meglátod mennyi időt megtakarítunk ! — Mégsem veszlek el, add vissza a karikagyűrűt — mondja a skót vőlegény a menyasszonyának. — Nem lehet John, a jéggyűrű már teljesen rászorult az ujjamra... — Az ördögbe is, akkor csak elveszlek! ... A fűszeres megkérdezi az inasát: — Öntöttél már vizet a tejbe? — Igen uram. — Kevertél gipszet a cukorba? — Igen uram. — A wiskyt felhígítottad? — Igen uram. — Akkor gyere fiam a templomba, mondjuk el együtt az esti imádságot! CSAK EGY SZEMÉLYRE A skót tél elején üzleti útra indul és így búcsúzik a feleségétől: — Szívem, amíg távol vagyok, csak egy személyre valót tegyél a tűzre__ — Uram, adjon valamit enni, — mondja egy férfi, a skóthoz becsöngetve. — Elszegényedett artista, tűznyelő vagyok. — Miért nem jött tegnap! Éppen kigyulladt a háztetőnk. Annyit ehetett volna, amennyi csak jólesik!... LESZ LAKODALOM! ROSSZKOR Jön... 52