Igaz Szó, 1975. január-június (20. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
hagy, ... ott áll az emlékmű, melyet a város lakói közül hősi halált haltak emlékére állítottak, s ott a Volga — mutatott előre az enyhéin lejtős, széles út árnyékos sétányán. Csendben figyeltük az emlékműnél némán tisztelgők csoportját. Fiatalok, idősek, oroszok, külföldiek. Úttörő díszőrség, korabeli fegyverekkel, s virág, virág mindenütt. Ott álltunk mi is némán, megilletődve, s gondolatban azokat idéztük, akik megállították a fasiszta német hadsereget, akik példát mutattak hazaszeretetből, hősiességből, önfeláldozásból, bátorságból. Lassan sétáltunk a Volga felé, ... patakokban ömlött itt a vér a Volgába..., hallom a tolmács hangját. Itt mindez szó szerint értendő. Lent, a Volga-parti sétányon, gondos kezek által elkészítve az ostrom térképe, a kezdet, a legszorongatottabb helyzet, majd a bekerítés. Nézve ennek a gigantikus küzdelemnek a vázlatát, lehetetlen volt nem arra gondolnom, hogy milyen megható VOLGOGRÁD A romokon és a tűzön át Sztálingrádért