Igaz Szó, 1975. január-június (20. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

hagy, ... ott áll az emlékmű, melyet a város lakói közül hősi halált hal­tak emlékére állítottak, s ott a Volga — mutatott előre az enyhéin lejtős, széles út árnyékos sétányán. Csendben figyeltük az emlékműnél némán tisztelgők csoportját. Fiata­lok, idősek, oroszok, külföldiek. Út­törő díszőrség, korabeli fegyverekkel, s virág, virág mindenütt. Ott álltunk mi is némán, megilletődve, s gondo­latban azokat idéztük, akik megállí­tották a fasiszta német hadsereget, akik példát mutattak hazaszeretet­ből, hősiességből, önfeláldozásból, bátorságból. Lassan sétáltunk a Volga felé, ... patakokban ömlött itt a vér a Volgába..., hallom a tolmács hangját. Itt mindez szó szerint ér­tendő. Lent, a Volga-parti sétányon, gon­dos kezek által elkészítve az ostrom térképe, a kezdet, a legszorongatot­­tabb helyzet, majd a bekerítés. Néz­ve ennek a gigantikus küzdelemnek a vázlatát, lehetetlen volt nem arra gondolnom, hogy milyen megható VOLGOGRÁD A romokon és a tűzön át Sztálingrádért

Next