Igaz Szó, 1988. július-december (33. évfolyam, 7-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
Hadtörténészé a szó A Budai Önkéntes Ezred katonái, a szovjet hadsereg oldalán, a második világháború befejező szakaszában a hitlerista megszállók és hazai támogatóik ellen fordították fegyverüket. A kevesek dicsősége az övék. Az 1945- ben született új magyar hadsereg első katonái, szabadságharcos és forradalmi hagyományaink folytatói ők. Harci tetteiknek eredeti dokumentumai sajnos részben még feltáratlanok. E témával foglalkozik - immáron harmincöt esztendeje - dr. Tóth Sándor ezredes, hadtörténész, az ezred történetének avatott ismerője. Alábbi interjúnkban bepillantást ad e hallatlanul érdekes kutatómunka kulisszatitkaiba. -Természetes, hogy a magyar ellenállási mozgalom történetének vannak „fehér foltjai" - mondja dr. Tóth Sándor ezredes -, bár igen sok feldolgozás készült, s már szinte könyvtárnyi irodalma van. Véleményem szerint azonban a reális megítélés még várat magára, az értékelés nem jutott még igazán nyugvópontra, annak ellenére, hogy a legújabb munkákban már eléggé biztos talajon állunk. A Budai Önkéntes Ezreddel kapcsolatos kezdeti kutatómunka pedig eleve akadályokba ütközött, mert már a felszabadulást követő két-három esztendőben sem lehetett tudni róluk jóformán semmit. - Hallhatunk az okokról? - Miután az önkéntesek a szovjet csapatok oldalán harcoltak, a szovjetek tudják a leghitelesebben dokumentálni, bizonyítani, hogy az önkéntes századok milyen erőt képviseltek, milyen harccselekményekben vettek részt, hányan voltak, hogyan értékelhető a szerepük, milyen áldozatokat hoztak a harcokban. E tényeket elsősorban szovjet dokumentumok őrizték meg. Sajnos, ezekből a dokumentumokból van a legkevesebb a birtokunkban. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy ebben az időszakban - a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején - a politikai szituáció sem volt kedvező ahhoz, hogy a magyar antifasiszta ellenállási mozgalomról a valóságnak megfelelő kép alakulhasson ki a közvéleményben, hogy a kutatók leáshassanak a gyökerekig. Az a tény, hogy Magyarországot mint „utolsó szövetségest" bélyegezték meg - szándékosan nem használom az „utolsó csatlós" jelzőt, mert ezt elsősorban a politika terjesztette el -, olyan körülményeket teremtett, ami nem kedvezett annak, hogy komoly kutatások kezdődjenek az ellenállási mozgalom, s benne a Budai Önkéntes Ezred történetének feltárása érdekében. - Hogyan sikerült az ezred nyomára bukkanni? -A „felfedezés" lényegében a kutatásaim eredménye. - Mikor fogott a kutatásokhoz? -1953-ban. Ugyanis felvetődött - 1951 óta már a Hadtörténeti Intézetben dolgoztam -, hogy végre legyen egy magyar munka, amely az akkor rendelkezésre álló források felhasználásával ad képet arról, hogyan szabadult fel hazánk a fasiszta német megszállás alól, és milyen harccselekmények történtek. Feladatot kaptam e téma feldolgozására. Elég nehéz helyzetben voltam, mert a szovjet levéltárakban még nem volt lehetőség a kutatásra, magyar iratanyaggal pedig, a sajtóban közölt hadijelentéseket kivéve, nemigen rendelkeztünk. Épp a korabeli sajtó tanulmányozásakor akadtam egy két cikkre, melyek megemlítették, hogy a Svábhegy - ma Szabadság-hegy - felszabadításában részt vettek magyarok is. Varházy Oszkár, aki akkor már a Magyar Néphadsereg vezérőrnagya volt, a Honvédségi Szemle 1947- es évfolyamában - mint a Budai Önkéntes Ezred volt parancsnoka - rövid terjedelmű cikkben megírta, hogy magyar katonák - később ezredbe szerveződve - részt vettek Buda felsza- VOLT EGYSZER EC 6