Igaz Szó, 1969. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
sének tartja, s a ..pangásban lévő“ (Meltzl szavai) Petőfi-irodalomból mint egyedülálló teljesítményt emeli ki e ..gyönyörű Petőfi-esszét“. Majd így folytatja: „Ezenkívül Gyulai még az első congenialis író, aki Petőfiről ír. Semmi külső indok nem késztette Gyulait, hogy Petőfiről írjon 1854-ben; ő csupán benső ösztönből írt. Innen magyarázandó meg művének szűzi szépsége. (...) Gyulai még hibáiban is sokkal tanulságosabb, mint más író igaz helyeiben.“ Attól is óv, hogy Gyulai rovására írjuk azt, ami ,,a kor rovására esik“. A tanulmány két alapgondolata: 1. Petőfi nem népköltő, hanem műköltő; 2. A Felhők világfájdalmas versei az életmű kiemelkedő darabjai. (Ismeretes: Gyulai Petőfi lírájában a népköltészeti talajból kinövő nemzeti költészet kiteljesedését látja, a Felhők ciklus verseit pedig úgy emlegeti, mint amelyek ..többi műveihez mérve nem bírnak nagy becsesei“.) Meltzl szembefordul „Petőfinek országszerte dívó sablonszerű népköltői jellemzésével“, azzal az „új népies iskolával“, mely szerint „Petőfinek népies költőnek muszáj lenni“. „Világosan látszik — folytatja a gondolatot —, hogy Petőfi szeretne mindenekelőtt népköltő lenni, de nem sikerül, mert természete ellen működik.“ Tételét — önkényesen és épp ezért nem elfogadhatóan — Petőfi verseinek tematikai statisztikájával igyekszik bizonyítani. (Zárjelben jegyzem meg, hogy a modern filozófiai tanoknak szintén nagy szerepet juttató Palágyi Menyhért is ehhez közel álló felfogást vall a Petőfi Könyvtárban megjelent tanulmányában. Petőfi népiességét csak eszköznek fogja föl, amelyben a költő „legbelsőbb énje“ jut érvényre; a Felhőkről pedig úgy ír, mint amelyben Petőfi géniusza „a világbánat birodalmát súrolja“.7) Meltzl Hugó az „egészséges pesszimizmust“, az „egész emberi bölcselkedésnek legmélyebb kérdéseit“ olvassa ki ezekből a versekből, az individuális és társadalmi egyeztetését, egymásratalálását kutatja bennük. Ilyen alapon száll perbe Toldy Ferenccel: „Ha Toldy — írja — fel tudta ismerni és meg tudta becsülni a beteges világfájdalmat Ányosban, akkor miért nem lelte meg Petőfiben az egészséges pesszimizmust?“ Ha nem is igazolásként, ha nem is érvként a Felhőkben rejlő mélységek bizonyítására — nem érdektelen ideírni Illyés Gyula lényeglátó megfigyelését: „A Felhők, amelyek közül lelkesültségében majd Nietzsche egy-kettőt megzenésít, nem a világutálat dalai; nem ködöt erjesztenek, hanem villámot. (.. .) Gondoljunk saját ifjúságunkra, amikor értettük a mártírokat és Schopenhauert, komolyan vettük a világot, s azzal akartuk megbüntetni, hogy kilépünk belőle“ — olvassuk Illyés kitűnő Petőfi-könyvében. Ahogy az előbb egy naiv népiesség ellen hadakozott Meltzl, a Felhők értékelésekor a filozófiai látást kéri számon, a schopenhaueri metafizikának próbál érvényt szerezni. (1883 őszén, egyetemi előadásai kiegészítéseként, — német nyelvű jegyzetekkel — ki is adja a Felhők hatvanhat darabját.)9 7 Palágyi Menyhért: Petőfi. Bp., 1909. Petőfi-Könyvtár, XIII. füzet. 8 Illyés Gyula: Petőfi Sándor. Bp., 1963. 248—49. s Felhők. Kézirat gyanánt. Egyetemi előadások számára. Nyomatott csupán 70 példányban. Kolozsvár, 1883