Igazság, 1948 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1948-01-03 / 1. szám
a IV. évfolyamr, 1» számára5 «isiéi-U , clH hxj'lq^ 1©^® SsmSr 2, szombat A MAGYAR VIDÉK HETILAPJÁ ra, hogy végső diadalra vigyük a szabadság zászlaját, amit száz évvel ezelőtt bonítottak ki nagyjaink , 1948 legyen a szabadság teljesedésének ünnepe. Ami elbukott Világosnál, amit Kossuth Lajos zászlajára írt, azt nekünk kell megvalósítani. Az elmúlt évszázad rengeteg véráldozatot követelt tőlnk. Idegen célokért harcba kényszerítették ezt a nemzetet 1914-ben. Idegen érdekek szolgálatába szegődtek, ték a magyart és a német célok, a német érdekek védelmében vérzett, pusztult ország. Az első világháború elvesztése nem tudta kijózanítani a magyar politikai élet akkori vezetőit. Újra hozzákötötték az ország szekerét ezek a balkezes politikusok az imperialista Németországhoz és anácik oldalán újra háborúba kényszerítették ezt a népet. Az első háborúnak is, meg ennek a közelmúltban lezajlott világégésnek is bőrünkön éreztük és érezzük minden átkát, minden nyomorúságát. Ezeknek a háborúknak semmi közük sem volt a magyar nép szabadágharcához. Most a centenáriumi év hajnalán mindannyian érez* szük, hogy a szabadság és a [függetlenség, amelyért a magyar nép száz évvel ezelőtt [ zászlót bontott, számunkra elengedhetetlen életszükséglet. 1948 legyen az országépi*tés és a szabadságjogok biz*tosításának esztendeje. Hála ,Istennek országépítés folyikitt és ez az országépítés a szabadság szellemében hallád. Benne van ebben a haladásban a magyar nép élni akarása, benne van a parasztember munkája, benn®s vannak a gyárak és műbeségek dolgozói, benne van minden igaz magyar. A szabadságban és az építtőmunka erejében bízva nézünk a magyar jövő elé, eljövendő évszázadok elé. A centenáriumi év küszöbén mégegyszer köszöntjük a szabadságharc minden kato liláját és köszöntjük szerte laz országban azokat a maagyarokat, akik Kossuth Lajos zászlaját, a szabadság és la függetlenség zászlaját magasra emelve továbbviszik a boldog magyar jövendő felé. szabadságharc centenáriumának ünnepén visszagondolok gyermekkoromra és első olvasmányaimra, amelyek a magyar nép szabadságharcának egy-egy kimagasló eseményét rajzoló ♦ák lelki szemeim elé. Akkor vettem észre először, hogy milyen mélyen szívódott fel a lelkekbe a szabadság eszméje és mennyire együtt tud érezni minden magyar ember azokkal a dicső elődökkel, akik Kossuth Lajos hívó szavára a ceglédi piacon odasereglettek a szabadság szent zászlaja alá. Emlékezzünk a szabadság és harc hőseire. Emlékezzünk Klapka Györgyre, Damja-Juidhra, Bem apóra, Görgeyre és a többiekre, akik nevüket kitörölhetetlenül beleírták a magyar történelem könyvébe. De mélyen belevésődek ezek a nevek a magyar nép lelkébe is. A legeldugottabb tanyán éppúgy tudják ki volt nekünk Kossuth Lajos, mint ahogy tudják ezt ,mintdenütt, ahol magyar szívek dobognak. S emlékezzünk a szabadságharc névtelen hőseire is. Dédapáinkra, akik 1848. március 15-én odasereglettek a Nemzeti Múzeum kertjébe, ahol a márciusi ifjak vezére, Petőfi Sándor először elszavalta a »Talpra magyarét! A Múzeum-kertben össze* **ereglett tömegben ott voltak a főváros szabadságszerető polgárai: iparosok, kereskedők, munkások és diákok úgyszólván teljes számban. A diákok az egész magyar vidéket képviselték. Ők vitték szét a szabadságharc első fáklyáit, ők lobbantották fel egyszerű otthonokban a szabadság tüzet, amelytől aztán lángra lobbant az egész ország. Ők adták tovább a hírt, tőlük visszhangzott Cegléd város piactere, amikor Kossuth Lajos fegyverbe szólította a népet a vasasnémet elnyomatás ellen. Gondolok azokra a hősökre is, akik a csatereken életüket áldozták a szabadságért. Gondolok Pejtőfire, aki kísérteties pontossággal megjósolta sorsának beteljesedését »Egy gondolat bánt engemet« című versében. Petőfi úgy halt meg, ahogy azt megálmodta. A szabadságért! Holttestén át fújó paripák száguldottak a kivívott diadalra és névtelen sír takarja porait. Gondolok a szabadságharc vértanúira, az Aradi Tizen,háromra, akik Világos után estek áldozatul a német császárság bosszújának. Gondolok a bujdosókra, akik messze idegen országba menekítek és szülőföldjüktől távol ették a száműzetés keserű kenyerét. És gondolok azokra a szegénylegényekre, akik a szabadságharc leverése után erdőkben, nádasokban húzódtak meg és vállalták a legmostohább sorsot, nem mentek a vasasnémet táborába katonának. Gondolok az özvegyekre és az árvákra, akik gyámolító nélkül maradtak és gondolok azokra, akik a világosi fegyverletétel után a föld alá szorultak és onnét folytatták tovább a harcot a német elnyomás ellen a szabadságért. Most a százéves szabadságharc centenáriumán glória.E lénnyel ragyognak fel a szabadságharc eme dicső emlékei. Ezek az emlékek nekünk történelmet jelentenek, ls köteleznek bennünket az I®4k3—16413 írta: DANCS JÓZSEF országgyűlési képviselő l szovjettnitő hazalifiot adott IdfdlCicli film leszállítására A MTI Jelenti: G. Y.Th'akta, a Szovjetunió budapesti követe felkerestedr. Molnár Erik, külügyminisztert és átnyújtotta a Szovjetunió kormányának a magyar kormányhoz intézett jegyzékét, amelyben a Szovjetunió kormánya közli, hogy a magyar kormány kérésére hozzájárult ahhoz, hogy az 1947. évre eső 600.989 méter mázsa búzában teljesítendő jóvátételt Magyarország csak 1948-ban szállítsa le. Molnár Erik külügyminiszter a magyar kormány őszinte köszönetét és háláját tolmácsolta a Szovjetuniónak ezért a nagylelkű és megértő gesztusáért, amely lehetővé teszi, hogy a magyar nép kenyérellátása erre az évre biztosíttassák. Az idei szárazság következtében ugyanis a búzatermésben a hiány mintegy egymillió métermázsa, amelybe már a kiviteli szállítások is beleértendők. A Szovjetunió engedménye következtében a hiány 498.869 métertázsára csökkent, amely más gabonereműsekkel pótolható és így a magyar nép kenyérellátásában fennakadás nem áll be. Molnár külügyminiszter a Szovjetunió jegyzékéről tájékoztatta Dinnyés Lajos miniszterelnököt majd Tildy Zoltán köztársasági elnököt, aki a maga részéről is a legőszintébb örömét és köszönetét fejezte ki a Szovjetuniónak eme újabb nagylelkű és baráti gesztusáért, amely a magyar nép kenyérrel való ellátása, valamint az ország gazdasági egyensúlya szempontjából a legnagyobb jelentőségű. A hadifoglyok hazaszállítása A debreceni átvevő állomás vezetője nyilatkozott a Kis Újságnak a hadifoglyok hazahozataláról A hadifogoly átvevő állomáson statisztikát vezettek a hazaérkezettekről. Január 1-től a hazaérkezettek száma 101.619 fő. Ebből tiszt 7426, tiszthelyettes 10.804, legénységi állományú 71.138, civil férfi 7276, nő 3917, munkaszolgálatos 979, lvente 76, gyermek 8. a nagyobb szállítás június 4-én kezdődött s ebben a hónapban 23.541 hadifogoly tért haza, akik között 1454 tiszt, 3577 tiszthelyettes, 17.745 legénységi állományú, 620 férfi, 23 nő és 113 munkaszolgálatos volt. A legerősebb hónap július volt. Ekkor 3622 tiszt, 8570 tiszthelyettes, 21.469 legénységi állományú, 2050 civil férfi, 999 nő, 843 munkaszolgálatos, összesen 32.253 hadifogoly jött. Augusztusban 11 tiszt, 2410 tiszthelyettes, 17.095 legénységi állományú, 3008 civil férfi, 422 nő, 301 munkaszolgálatos érkezett, akiknek létszáma 22.313 volt. Szeptemberben 14.426-an jöttek. A hazatérő nőkkel 3 gyermek is érkezett, kettő májusban, egy pedig januárban. A fogolyvonatok két irányból jöttek: Máramarossziget felől és 1 Foksáni irányából. Itt létesített a népjóléti minisztérium gyüjtőstábort s innen hozták a MÁV ingajáratai a hazatérőket. Összesen 80 szerelvény érkezett és ezek közül 47 Máramarossziget, 82 Foksáni, 1 pedig Szeged irányából. A szerelvények átlagban 1000—1500 foglyot hoztak. A legutolsó szerelvény december 4-én érkezett 388 hadifogollyal. 1315-ban 16.322 volt a Szovjetunióból hazatért magyar hadifoglyok létszáma. A Szovjetunióból eddig — két év alatt — 117.541 magyar hadifogoly jött meg. Tavasszal abból nagy szállítmányok várhatók A hadifoglyok hazahozatala a téli idők beálltával csökkent. A téli időjárás nem teszi lehetővé a fogolyvonatok sűrű érkezését és így csak kevés számú szerelvény várható. — Mi felkészülten várjuk s szerelvények érkezését — folytatja a tábor gondnoka. — Ele,lem az van bőségesen. Novemberben már fűtött kocsikban jöttek a foglyok Foksáni felől, de ezt a szerelvényt szétszedték és most állítanak össze egy másik téli szállításra alkalmas fogolyvonatot. Ez a szerelvény Debrecen és Máramarossziget között fog közelekedni. — Legutóbb azért jött kevés szerelvény, mert a máramosszigeti Tisza hálat javították. Télen hetenként várunk szerelvényeket , ha talán csökkentett ütemben is, de jönnek foglyok. Tavasszal ismét megindul majd a nagy szállítás és a kintlévő kb. 150.000 hadifogoly valószínűleg még a nyár előtt otthonában lesz! — A kormánytól kapott segélylyel megjavítottuk a laktanyában lévő épületeket s egyes szobákban kályhákat is szereztünk. Ka télen jön szállítmány, akkor akár 1500 hazatérő számára is tudunk meleg elhelyezést biztosítani. Most Foksáni felől várnak egy nagyobb szállítmányt. A szerelvény a napokban érkezik meg. Máramarossziget felől gyengélkedőket várunk egy fogolyvonattal. A két romániai gyűjtőtábor továbbra is a helyén marad.