Igazság, 1948 (5. évfolyam, 8-14. szám)
1948-02-22 / 8. szám
Ára: 60 fillér. 5. évfolyam : MINDEN Kifogták a bélapátfalvai rablógyilkost A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT HEVESVÁRMEGYEI POLITIKAI LAPJAi Megjelenik: Szerkesztőség és Uadóhivatal: HÉTEN SZOMBATON EGER, JÓKAI UTCA 3. SZ. TELEFONSZÁM : 222 fizer, 1948 február 122 Előfizetési díj: EGY HÓRA 2.70 NEGYEDÉVRE 7.50 forint Marosán György elvtárs a szociáldemokrata baloldal teljes győzelméről Kik távoztak a jobboldali pártvezetők közül? Szerda délután történelmi jelentőségű esemény színhelye volt a budapesti Sportcsarnok, Nagy-Budapest, valamint Diósgyőr, Sopron, Tatabánya, Dorog, Szombathely, Győr, Pécs, Szeged, Salgótarján, Veszprém, Várpalota nagyüzemeinek dolgozói, szociáldemokrata pártfunkcionáriusai gyűltek össze, hogy meghallgassák Marosán György elvtárs beszámolóját és hitet tegyenek az osztályharcos forradalmi szocializmus mellett. Már délután fél öt órakor sűrű embercsoportok igyekeztek a Dózsa György úton a Sportcsarnok jóval öt óra előtt zsúfolásig megtelt, úgyhogy a később érkezők már nem is jutottak be a terembe. A nagyüzemek dolgozóin kívül Budapest minden pártszervezete, minden egyes pártszervezeti csoportja, az üzemi pártszervezetek, a nőmozgalom és az ifjúsági mozgalom vezetői és funkcionáriusai is teljes számban megjelentek. A vörös drapériával feldíszített hatalmas teremben az ülés megkezdése előtt egymásután esendőstek fel a jól ismert munkásindulók dallamai. A háromnegyed százados szociáldemokrata mozgalom parlamentje ült össze szerda délután a Sportcsarnokban. Az összvezetőségi ülés ünnepélyes hangulata híven tükrözte a szerdai nap jelentőségét. Az összvezetőségi ülés állásfoglalása új fejezezetet nyitott meg nemcsak pártunk, nemcsak a magyar munkásosztály, hanem a fiatal magyar demokrácia életében is, két párt között. Voltak, akik azt mondották, hogy külön arcot kell lopnia a Szociáldemokrata Pártnak és ebből lassan olyan politika keletkezett, hogy az egy osztályhoz tartozó munkásosztály tagjai eltávolodtak egymástól, holott csak egy kis proletárösztön kellett ahhoz, hogy megérezzék slérkezett a kapitalizmussal való leszámolás ideje. Nncs kiegyezés az imperializmus ár a kapitalizmus ügynökeivel, az egyiknek pusztulnia kell. (Nagy taps.) Ez a különarcú párt lassan elvesztette forradalmi arcát és a kezdeményezés tempóját könnyel—,nyilenpecstie az üevesebb,másik munkáspártnak. Közben pedig egymást érték az összeesküvések. A szeptemberi választásokat követő eseményekkel kapcsolatban Marosán elvtárs kijelentette, hogy akkor azoknak volt a legnagyobb hangjuk és azok követeltek fejeket, akik a legkevesebbet dolgoztak ezért a pártért. Mi azonban nem voltunk könnyen kidobhatók és győztünk, mert nagyon erős volt az igazságunk — állapította meg nagy tetszés közben, majd a harmadik utas politikával kapcsolatban megállapította, hogy ez az út egyszer már elvezette Európát a Harmadik Birodalomba. A Szociáldemokrata Párt szerep földreform kapcsán a mi embereink sokat kritizálták a földosztást szakszempontból. A mi agrárpolitikusaink lehet, hogy jó szakemberek, de rossz forradalmárok voltak és nem jöttek rá arra, hogy forradalom idejében a földet osztják és nem mérik, mert csak így lehetett úgy összetörni a nagybirtokot, hogy soha többé összerakni ne lehessen. (Nagy taps.) A pártban elhatalmasodott a kritizálás politikája, főleg a rendőrséggel és hadsereggel szemben. Ha most már nincsenek összeesküvések, ezért nincsenek, mert volt a rendőrségünk,amely éberen vigyáz erre az országra. Eével foglalkozva kijelentette, hogy erre a pártra addig van szükség ebben az országban, amíg történelmi feladatát el nem végezte. Megállapította, hogy egy marxista párt önállóságát és függetlenségét a benne levő marxista és szocialista gerinc adja meg. Elkövetkezik egyszer a munkásosztály egy pártjának ideje. Csak arról lehet szó, hogy ezt az utat könnyűvé vagy nehézzé tegyük a munkásosztály számára. (Nagy taps.) Győztünk, mert erős volt az igazságunk A szocializmus bölcsőjéhez fordultunk A főtitkárság és a Fővárosi Vég- fclidíióbizonság nevében Révész Ferenc elvtárs nyitotta meg az összvezetőségi ülést. Szocialista szeretettel üdvözölte a budapesti elvtársakon kívül az ország minden tájáról összesereglett vidéki nagyüzemi dolgozókat. Néhány héttel ezelőtt ő és Marosán elvtárs beszélt ebben a teremben az elvtársak előtt. Marosán elvtárs vállalta akkor azt a feladatot, hogy elmondja véleményét a harmadik útról és a munkásokat gyilkoló francia kormányról, ő pedig a munkásegységről, illetve a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt viszonyáról beszélt. Akik ezen a gyűlésen jelen voltak, talán érezték, hogy mindkettőjük beszédéből kicsendült az a hang, hogy harcot fognak indítani a párton belül, hogy a Szociáldemokrata Párt valóban szocialista és demokrata párt legyen. Megindult a harc és azóta az történt, hogy ezt a döntő csatát megnyerték. (Nagy taps.) Ennek a csatának jelentőségéről a holnap és holnapután feladatairól fog beszélni Marosán elvtárs. Marosán György elvtárs azzal a megállapítással kezdte beszédét, hogy nem volt még olyan összvezetőségi ülés a Szociáldemokrata Pártnak, amelyen ennyi ember gyűlt volna össze. Szakasit elvtársnak Moszkvában bizonyára módja van erről a gyűlésről a rádióközvetítést hallgatni (ütemes felkiáltás :Éljen Szakasits). Javasolta, hogy a mai összezetőségi ülés küldjön üdvözlő táviratot Moszkvába Szakasits Árpádnak és a kormánydelegációnak. A munkásosztályt nem lehet még egyszer egymással szembeállítani Marosán elvtárs ezután a Szociáldemokrata Pártnak a felszabadulás előtti szerepét fejtegette. Már 1941-ben akadt egy kis csoport, amely megcsinálta az emlékezetes karácsonyi Népszaván keresztül az utat és a lehetőséget arra, hogy ezt a pártot a felszabadulás után ne érje meglepetés és ostoba, elfogult vezetők miatt egy egész osztály a történelmi pillanatban ne mondjon csődöt. A nagy munka lázában 1946 ben létrehoztuk az emlékezetes hárem csütörtökit azért, hogy az új helyzetnek megfelelően az ideológiai tisztázást teremtsük meg. Az 1946-os első kongresszuson mi már nemcsak Mámról, hanem Leninről is beszéltünk. Már 1946-ben Szakasits és Rákosi elvtársak kiáltványban fordultak a munkásosztályhoz a két munkáspárt szoros együttműködésének létrehozása érdekében. Mi úgy jöttünk fel a föld alól, az akasztófa árnyékából, hogy a háború után mégegyszer nem fogják egymással szembeállítani a munkásosztályt és senkinek a szép szeméért nem leszünk hajlandók tépni, kardosni és rugdosni egymást. A 45-ös községi választáson azonban a közös lista körül kialakult harc megmutatta, hogy a pártnak kétféle arca van. E harc kellős közepén jelentkezett Peyer, akinek a jelenléte alkalmas volt arra, hogy döntő szerepe legyen a közös lista kérdésében. Ez a harc, amely a párton belül folyt a közös lista kérdésében, bizalmatlanságra vezetett A vezetők politizálásáról a munkásosztály mond ítéletet A továbbiak során Marosán György elvtárs a pártban megindult tisztulási folyamatról beszélt. Megállapította, hogy a vezetők nem mondhatnak ítéletet saját politikájukról, ehelyett a munkásosztály mondja ki a végső ítéletet- A tisztulási folyamat nemcsak a politikai élet terén indult meg, hanem egyes személyek eltávozása útján is. Mi most előterjesztünk egy javaslatot, amely a gyakorlatban már meg is valósult. Ezután beterjesztette azoknak a névsorát, akik már eddig lemodottak tisztségükről. A névsor, amelyet Marosán elvtárs a hallgatóság feszült figyelme közben felolvasott, Kéthly Anna, Kisházi Ödön, Bin Antal, Saeder Ferenc, Vas Miklós, Túri István, Szélig Imre, Zsntai Vilmos, Pavlovszky Ferenc, Ivanics István, Janssecz Imre, Nagy Pál Jenő, Antal Gyula, Steinhercz Simon, dr Borbély Endre, Lugosi Jenő, Baron Andor, Bedl Béla, Bölcsföldi Andor, Sz. Develák Margit, Tihanyi József, Tóth Benő, Gáspár Árpád, Kertész Miklós, Báréi Gyula, Kálmán József, Miliók Sándor, Révész András, Pepai András (Standard VB elnök), Csiszkó Jenő (MÁVAG pártcsoport elnök), Vosvári Jenő (Kistext titkár), Vogl Béla (Migysr Pamutipar titkár), Szimcsák Lajos (Pestszenterzsébet üzemszerv, titkár), Sümegi Oszkár Újpest, üzemszerv. titkár), Bartucz János. Marosán elvtárs ezután az összvezetőségi ülés hozzájárulását kérte ahhoz hogy Kelemen Gyulát, Wiesner Sándort, Schifss Jenőt, Hámori Lászlót és Beck Józsefet a mai nappal kizárják a Szociáldemokrata Pártból.