Igen, 1991 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-01 / 3. szám
Ma már nem érhet a vád, hogy rontom az üzletet, a bolt hitelét, hogy antireklámot csinálok, hogy ellenreklámot stb. A dolog veleje: az Ecclesia bolt, amit én neveletlenül — és talán nem egészen ok nélkül — csak szentboltnak hívok, Mikulásra kihozta, forgalomba helyezte (a nem kívánt frázis törlendő) legújabb árucikkét Szent Miklós néven. Áll rala pedig Miklós egy alig kecses kúpból, amely tisztára Télapónak néz ki, még csak nem is pravoszlávnak, hanem csak úgy bolsinak. Ez utóbbi tulajdonságát megkérdőjelezi, hogy a legek birodalmában szokottól eltérően igen kicsiny, politikai hovatartozását látszik bizonyítani ezzel szemben minden szentnek vélhető attribútumtól való megfosztottsága. Ez a szocreál hitű és származású izé anyagában és kivitelében egyaránt bóvli. Hogy mennyiért adja-adta a szentbolt, mindegy, ott mindig értették a konjunktúra fogalmát. Nincs gondom se faragott képpel, se bóvlival, se Télapóval, se üzlettel. Egyedül az üzleti fogás bosszant: az, hogy a szentbolt ezt a vacakot úgy idomítja az üzleti profilhoz,hogy Szent Miklósnak nevezi. Ez valahogy olyasmi, mintha a fővárosi sziget analógiájára megjelenne egy Szent Margit-kép Nyúlok címmel. Szitányi Prága, 1990. december 31. 23 óra 42 perc. A szilveszteri hangulat kezd a csúcspontjához közeledni. Hullámzik a tömeg a Vencel tér környékén a szemerkélő esőben. Petárdák durrannak, tűzijáték-rakéták röppennek fel csillagokat szórva, pezsgős dugók repülnek szerteszét, mindenki fékezhetetlenül boldog. A tér sarkán álló fehérre meszelt templomban az száz „világtól elrugaszodott", „megszállott", „őrült", „bigott" fiatal nem csatlakozik ehhez az ünnepléshez, hanem virrasztanak a békéért és a szenvedő népekért. A pislákoló gyertyák fényében különféle akcentusokkal szól az ének: „Spiritus Jesu Christi..." „Mondd,Tekit választanál?" G.A. „Mindent szabad, ami jólesik" —hirdetik a feliratok, a képek, a csomagolás, a viselkedés, de még az öltözködés is. A ruha teszi az embert — eladhatóvá. Autó, részvény, kondom nélkül itt nem lehet megélni. Mert szükséged van rá (...) Mert nincs szükséged rá (...) A szellemi táplálék is: élvezeti cikk és áru. Adok-veszek. Kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolat. Ugyebár „...lélek, lélek, de miből élek?" Netán „Isten kegyelméből és szeretete folytán"? Leleményes a „cáfolat". Nyomorúságos korban könnyű kibúvó az irracionalitás. Nem is keres kibúvót senki. Ez itt Reklámország! bíbor Jó ideje eltűntek már a régi, közismert, vidámságot árasztó, gólyalábas, bohócruhás figurák. Azért még az utcai közjátékok nem szűntek meg. Az utcák, közterek, aluljárók mai közszereplői azonban semmiképpen sem hasonlíthatók ama antivilágbeli Szórakoztatókhoz. Komorabbak, vidámkodásaikból mindig hiányzik valami, ami nélkül elképzelhetetlen a szorongás nélküli, rekeszlazító nevetés. Aki tehát az utca színpadára áll — szándékától és nemes céljaitól függetlenül — olyan szerep vállalására is rákényszerülhet, amely a szituációból elkerülhetetlenül következik. Pontosabban: ügye komolyságát könnyen lefokozhatják környezeti tényezők. A Blaha Lujza téri aluljáró megszokott, kavargó nyüzsgését néhány napja egy újabban képződött gyűrű okozta áramlás bonyolítja, dúsítja A friss képződmény közepén Krassó György hajladozik, szónokol, vitatkozik és gyűjti beadványához az egyetértők aláírásait. Krassó célja ugyanis nem kevesebb, mint az, hogy végre felelősségre vonhatók legyenek az 1956-os forradalom utáni véres megtorlások tettesei. A galambősz szónokot néhány lépéssel hátrébb három begyűrt képű, overallos férfiú méregeti szitkozódva: — Mit lázít ez itt a kommunisták ellen? — Az országot mégiscsak Rákosi építette fel! A három emberből forrón árad a lincshangulat A hajdani kopasz pártvezér pedig bizonyára üdvözülten mosolyog le a kommunista mennyországból: „Érdemes volt!" Zászlós Levente NEM Feltételezem, hogy Orbán Viktor tudja, mit akar. Feltételezem, hogy Orbán Viktor tudja, mit mond. Feltételezem, hogy következetes politikát folytat. Elfogadom, hogy számára az ország érdeke az elsődleges. Feltételezem, hogy nem hazudik. Elhiszem, hogy nem kívánja kormányunk bukását. Elhiszem, hogy munkásságával e kormány jobb működését kívánja elősegíteni. Elhiszem, hogy ennek érdekében komolyan javasolta, pártpolitikusok helyett minél több kitűnő szakértővel erősítsék meg a kormányt. Feltételezem, ha miniszteri tárcát kapnak általa kiválónak elismert szaktekintélyek, azt, mint céljaival megegyező fejleményt, üdvözölni fogja. Tudom nyilatkozatából, hogy Kupa Mihály pénzügyminiszter-jelöltet olyan személyiségnek tartja, aki „a szakmai körök megítélése szerint is kiváló felkészültségű". Feltételeztem, hogy az ő kinevezése Orbán Viktor kényes ízlését is kielégíti. Meglepődve hallottam a Kossuth Rádió Ráadás című műsorában, hogy e kinevezés nem egyetértésével találkozott, inkább megdöbbentette, hogy egy ilyen szakértő egy ilyen kormányban elvállalja a Pénzügyminisztérium vezetésének feladatát. Még mindig feltételezem, Orbán Viktor tudja, mit akar. Tényleg: mit akar? -OLTévéháború. Elszundítottam néhányszor az öböl-háború közvetítésén, s közben ilyen mondatfoszlányok jutottak a tudatomba: a bombázás a New York-i főműsoridő szerint kezdődött... ez a világ első élőben közvetített háborúja... bosszús nézők telefonálnak a CNN szerkesztőségébe, hogy nem elég izgalmas az adás... Kell-e itten kommentálni? Tudjuk persze, hogy a háború mint olyan, disznóság, és azt is, hogy Kuvait lerohanása és kirablása is disznóság, és két disznóság összeadásából nem lesz jócselekedet. Hanem szunyókálás közben lehetetlen nem arról álmodni, hogy nincs messze az idő, amikor a nagy tévétársaságok rendelik és rendezik majd a háborúkat. Természetesen és csakis igazságos háborúkat fognak rendelni. Egzotikus helyszíneken, az akciófilmek mintájára. A gonosz itt, a jó amott. Ez kezdi, amaz győz. A komolyabb csaták mind főidőben lesznek, s ha a fölvétel valamilyen okból nem sikerül, vagy nem tetszik a rendezőnek, a nézőnek, a hirdetőnek, akkor ütközetismétlés. Ismétlik azt is, ami nagyon tetszik. Közkívánatra. Fölvétel, csapó! A vezénylő tábornokok helyébe rendezők lépnek, a vezérkari főnököket gyártásvezetőkre cserélik. A halottak igaziak lesznek, vagyis hát egyedül a halottak maradnak, éppen ezért ne feledjük, a halottak a nézők lesznek. Mr. Czakó 18: 32