Ikarus, 1965 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1965-01-06 / 1. szám
4 Üvegezik az új és a régi irodaépület közötti átjáró ablakait Fehérvárról — 350 újítást nyújtottak be 1964-ben a gyáregység dolgozói, 43-mal többet az előző évinél. Az első negyedévben megrendezik az újítók tanácskozását. — Új hántológéppel gazdagodott a tmk; az 1965. évi műszaki fejlesztési tervben szereplő gép még az óévben beérkezett a gyáregységhez. — 100 taggal indult az új, immár kilencedik gyűjtési év a KST helyi szervezetében. — 1965-ben sor kerül a kísérleti üzem és a tmk szerszámraktárának átalakítására fiókrendszerre; ezenkívül közös tárolót létesítenek a nagyméretű, vázelem-összeállító készülékeknek. A társadalmi bíróság legutóbbi tárgyalásán írásbeli megrovásban részesítette Sipics László asztalost, tűzrendészeti szabálysértés miatt. Az indokolás szerint a dolgozó az elektromos faszántó önműködő hőszabályozóját dróttal lekötötte, ennek következtében a szárító túlhevült és begyulladt. — 15 szállítókocsit készítenek a szerszám üzem dolgozói a vázelemek összeállítására. Ebből 10 kocsi hasonló lesz a korábban Baján gyártott járművekhez, öt kocsi azonban hosszabbított kivitelben készül. — Befejezik az első negyedévben a karosszériüzem hangárkapuinak befalazását, valamint az átvételi raktárépület hangárkapujának befalazását is. Halálozás: Virágh Sándor asztalos, a tmk dolgozója tragikus körülmények között december 25-én meghalt. IKARUS SZEMÉLYENKÉNT ÁTLAG 135 FORINT EMELKEDÉS Módosították a gépkocsivezetők fizetési rendszerét A KPM és a MVM közös utasítással módosította a gépkocsivezetők fizetési rendszerét. Az intézkedés célja az, hogy lehetővé tegyék az eredményes, jó munka magasabb díjazását. A közlekedésben ugyanis (országos szinten) eddig jellemző volt a magas Havi munkaidő (magas óra- , számmal) és viszonylag az alacsony munkaintenzitás. Az ország anyagi erőforrásai korlátozottak és a növekvő forgalmat már sem új gép-kocsik beállításával, sem a Vezetők létszámának növelédsével nem tudják kielégíteni. Éppen ezért a nagyobb anyagi ért lakotsság bevezetését '(•l ki rámjáik ösztönözni a gazdaságosabb üzemeltetést, ésszerűbb fuvarozást és a munkaerő célszerűbb foglal-koztatását. A rendelet 1914. szeptem- ber 1-én lépett életbe; bevezetésének végső határa 1960. április 1 Az Ikarus gyári bérlehetőségeinek alapján úgy határozott, hogy december 1-től bevezetik az új rendszert. A gépkocsivezetők eddig hátrányos helyzetben voltak a vállalat többi dolgozójával szemben, mert fix bértételek szerint kellett őket fizetni és így évek óta nem volt mód béremelésre. Most az új utasítás lehetővé tette ezt, de ugyanakkor erre a célra a vállalat külön pénzt nem kapott. Éppen ezért csak a meglevő lehetőségekkel gazdálkodhatnak. Ezért tapasztalható, hogy bár növekszik a gépkocsivezetők keresete, többen mégis elégedetlenek a mértékkel. Az eddigi bérezés szerint hátrányos helyzetnni voltak azok, akik egy vállalatnál huzamosabb időt töltöttek, mert nekik is csak ugyanannyi alapbért állapítottak meg, mint azoknak, akik állandóan váltogatták a munkahelyüket. Az eddig megállapított bértételeket most felbontották, alsó és felső határt állapítottak meg. A felső határ magasabb, mint a régi összeg. Ez növeli a dolgozók alapbérét, mégpedig a 31 gépkocsivezetőnél 2250 forint emelést jelent. Az egyes kocsitípusoknál megnövelték a teljesíthető túlórák számát is. Ez együttesen 930 többletkeresetet jelent. Növeli a gépkocsivezetők keresetét a rakodási pótlék is. A rakodási pótlék, amelyet az Ikarusban hét- és három és fél tonnás tehergépkocsi-vezetők kaphatnak, további 920 forinttal emeli az összkeresetet. • A premizálás rendszere is megváltozott Eddig csak üzemanyagmegtakarításért lehetett fizetni , és csak az autóbusz- és személygépkocsi vezetőknek. Most már minden benzinüzemű gépkocsi vezetőjének is is fizethetnek. Az üzemanyag- jó, megtakarítást azonban ezen- | ! túl nem személyenként, ha- I I nem együttesen bírálják el, azért, hogy valamennyi dol l gozót megtakarításra "ösztög ! j nézze. Ezenkívül meghatá-irozzák, hogy egy-egy kocsi | i havonta hány napon legyen | i üzemképes; aki ezt a normát i i túlteljesíti, ugyancsak kap 1 j hat prémiumot. A prémium 1 . kifizethető összege eddig az I j alapbér 5 százaléka volt, most , | 10 százaléka lesz. Ez a több- | ! let 1070 forintot jelent. Az eddig felsorolt, kifizet- hető többletösszeg együttesen 5170 forintot tesz ki. Tehát I j ennyivel kereshet többet ha-vonta a 31 gépkocsivezető. Ez személyenként átlagban 135 forintot jelent. Ez az összeg jelentős azért is, mert az alkalmazottak ebben az évben 20—25 forint béremelést kapnak. Természetesen az lehetséges, hogy egy-egy vezetőnek az alapbére változatlan marad, de a kereseti összege mindenképpen növekedhet. Ez az intézkedés nem jelenti azt, hogy a gépkocsivezetők régóta jogos bérigényét teljes egészében kielégítették. De most már mód nyílik arra, hogy a következő években, ha erre a vállalat általános bérhelyzete alkalmat ad, további emeléseket végezzenek. A munkaügyi osztály vezetőjének, Köröshegyi Gábornak tájékoztatása szerint a jövőben elősorban azt szeretnék elérni, hogy a premizáltak körét még jobban kiterjeszszék, a szállítás jobb ellátása és a gépkocsik jobb kihasználása érdekében. (gerendás) Mi szólnának akkor. '.tűnt egy szegemből. Hogy unta el, nem ík. • Na és? Akt adod, elloptak ,a szeget Talán azt hiszed, hogy nélküle nem élünk meg? — kérdezte a Munkás. — Ha egy kalapácsot lopnának el, az más. De egy szeg ugyan!' Eltűnt egy kalapács. Hogy ki lopta el, nem tudják. — Na és? Azt mondod, elloptak egy kalapácsot! Talán azt hiszed, hogy nélküle nem tudunk dolgozni? — kérdezte a Mester. . — Micsoda felfogás. Ha egy forgattyústengelyt lopnának el, a- igen! Ellopták. Hogy kik nem tudják. — Na és? Talán egy nyamvadt forgattyústengely miatt leáll a termelés? Fenét! — így a Művezető. — Ha-ha-ha, még ilyet! Ha egy motort lopnának el, azt nevezem kárnak! De, egy forgattyústengely ... — és legyintett. A motor is eltűnt. A tettest nem találják. — Na és? Talán amiatt az egy motor miatt nem teljesítjük a tervet? Dehogynem! — dörgött az igazgató. — Még ha egy gépsort lopnának el, azért érdemes lenne szólni. De ezért? Ugyan... Nos, ha attól a Munkástól a fésűjét, a Mestertől a töltőtollát, a Művezetőtől az óráját, az Igazgatótól a kalapját lopnák el, mindegy lenne nekik? Vajon mit szólnának akkor, de? (A Junoszty c. folyóiratból.) Az egyeztető bizottság: Ütközőpont a panaszos és a vállalat, az emberiesség és a törvényesség között Az év utolsó egyeztető bizottsági ülését december 29- én tartották. Ezen az ülésen az elnök Horváth József raktárfőnök volt. Hány ügyet tárgyaltak ebben az évben? — Százhatvanat, lényegesen kevesebbet, mint 1958—59- ben, amikor esztendőnként legalább 300 ügyünk volt. — Mióta tagja az egyeztető bizottságnak? — Tíz éve. — Miért csökken az egyeztető bizottsági ügyek száma? — Ez, azt mutatja, hogy ilyen szempontból is javul a vállalatunk. A munkaügyi viták jelentős része már ebhatározat nélkül is eldől. Ugyanis a dolgozók lényegesen jobban ismerik már a rendeleteket, mint évekkel ezelőtt, a gazdasági vezetők is körültszintőbben intézkednek és helyesebben tájékoztatják is a beosztottaikat. Évekkel ezelőtt előfordult olyan eset, hogy egy vezető azonnali ha sállyal elbocsátotta az egyik dolgozóját. Amikor az hozzánk fordult, mi úgy láttuk, helytelenül, túlsúlyosan büntették a dolgozót. Amikor megkérdeztük a vezetőt, hogy vajon ezt miért tette, meglepetésünkre azt mondta, hogy ő is súlyosnak tartja a büntetést, de akkor nagyon felindult volt. Ma már ilyen esetek nem fordulnak elő. Munkánkat támogatja a jogügyi osztály is, részben azzal, hogy minket tájékoztat a különbözező rendeletekről, részben azzal, hogy a fegyelmi jogkörrel rendelkező vezetőknek előadásokat tartanak.. — Az egyeztető bizottság döntéseinek helyességét mi bizonyítja legjobban? — Elsősorban az, hogy döntésünk után hányan fordulnak a területi egyeztető bizottsághoz fellebbezéssel és ott hányszor módosítják döntésünket. — És erről mit mondhat? Kevés ügyünket viszik a TEB-hez és ezek közül is 90 százalékban nekünk adnak igazat. — Mi teszi lehetővé a helyes ítéletet? — Sokat kell tanulmányozni az ügyeket, ismernünk kell a rendeleteket, és nagyon fontos a nagy tapasztalat. — Milyen ügyekben fordulnak az egyeztető bizottsághoz? — Legtöbbször a kilépni szándékozók ügyével kell fog-l lalkoznunk, azután a fegyel-mi határozatok elleni panas- szal és kártérítési ügyekkel. — Tízévi munkálkodásából milyen tapasztalatokat szűrt le magának? — Ez a munka ütközőpont a panaszos és a vállalat, az emberiesség és a törvényesség között. A törvényeink nem embertelenek, de egyes esetekben mégis szemben állnak az egyéni érdekekkel. Kilépéseknél ez nagyon világos: a vállalatnak joga van nem el is engedni dolgozóját, pedig az esetleg jobb körülmények közé kerülhetne. Vannak sokkal bonyolultabb ügyek is, amikor a vállalat törvényszerűen jár el és mi mégis lehetőséget találunk arra, hogy a dolgozó javára döntsünk. Ilyen ügy volt az, amikor a sajtolóüzemben az egyik dolgozó levágta az ujját. A dolgozó hibázott, mert belenyúlt a gépbe, de ugyanakkor a vállalat gondoskodhatott volna a megelőzésről is. Vannak azonban olyan esetek is, amikor törvénysértő határozatokat szeretnének tőlünk kicsikarni. Ezt azonban nem lehet. Az új év kezdetével, úgy tudjuk, lejárt az egyeztető bizottság tagjainak a megbízatása. Ez évben hogyan folytatják tovább ezt a munkát? — Az igazgató elvtárs egyelőre meghosszabbította a megbízatásunkat, mert a legújabb rendelet szerint megszűnik az egyeztető bizottság és munkaügyi bizottság alakul ennek a feladatnak az elvégzésére. Míg ez nem történik meg, addig mi tovább dolgozunk, mert panasz mindig akad. — Kik a tagjai jelenleg az egyeztető bizottságnak? — A szakszervezet megbízásából Kemény János, Andik Benő, póttagként Lévai László, Szlankó János; a vállalat megbízásából Drégely Tibor és én, póttagként Árki Imre és Füstös József. — Milyen változást jelent majd a munkaügyi bizottság megalakulása? — Egy állandó elnöke lesz, akit a szakszervezet és a vállalat közösen nevez ki, és két tagja, egy szakszervezeti és egy vállalati megbízatással. A részleteket még nem tudjuk, és még azt sem, hogy kik végzik majd ezt a feladatot. G. F. Többe került volna a leves, mint a hús... -f- Mindössze két fellebbezés -+- Ha nem jelenti, nem követelhet Emberségesen, a törvényt megtartva Néhány hónappal ezelőtt tájékoztattuk dolgozóinkat arról a rendeletről, amely szerint köteles a vállalat az üzem hibájából balesetet szenvedett dolgozóknak kártérítést fizetni, mégpedig a baleset miatt elmaradt teljes jövedelem összegének és az ápolással kapcsolatos költségeknek megfelelően. Az elmúlt hetekben a Népszabadság megvizsgálta, hogy a Ganz-MÁVAG-ban miként alkalmazzák az új munkavédelmi rendelkezéseket. A cikk megállapítása szerint gyakran előfordul még, hogy a felelősséget áthárítják a dolgozókra és kártérítést nem fizetnek. Tájékoztatást kértünk a munkásvédelmi és a jogügyi osztálytól arra vonatkozóan, hogy nálunk hogyan hajtják végre a rendelkezéseket. November végéig ez évben 317, három napon túl gyógyuló baleset történt az Ikarus-gyárban. A munkásvédelmi osztály dolgozói 129 sérült dolgozónak hívták fel a figyelmét arra, hogy kérhet kártérítést; közülük 97-en éltek is ezzel a jogukkal. Rajtuk kívül még ketten léptek fel ilyen igénynyel a vállalattal szemben. Érdemes összehasonlítani ezzel a Ganz-MÁVAG adatait: ott 600 sérült közül mindössze harmincan kértek kártérítést és ezek közül 18 fordult segítségért az egyeztető bizottsághoz a vállalat döntése miatt. Az Ikarusban mindöszsze két ügy került az EB-hez. A 79 sérült közül 77-nek fizettek kártérítést, mégpedig összesen 25 995 forintot. A kártérítési igényeket tárgyaló és dokumentáló jogügyi iratokban a sérülések számtalan fajtája megtalálható: az öltözőben a lábrácsból kiálló szög, lepattanó vasforgács, törött lyukasztó, lábon átment kocsi, eltört üveg, lemezsorja, hegyes hulladék, sőt, még evés közben fejrehullott vakolat miatt is történtek balesetek. Az ügyek kivizsgálásánál körültekintően kutatják, hogy kit terhel a felelősség és a tények ismeretében messzemenő jóindulattal döntenek. Az elutasított két ügy nem is látszik vitathatónak. Az egyik eset: B. M.-né holmiját csomagolta össze, lehajolva és amikor felállt, beütötte fejét az ablakba, Z. J. pedig vázállítás közben rálépett a földön levő hegesztő kábelre és megrándult a lába. A balesetet azonban nem jelentette senkinek és így arról nem tudtak. Az egyeztető bizottsághoz került két ügy bonyolult és az első döntés ellenére, amikor a vállalat csak 50 százalékos kártérítésre volt hajlandó, már kifizették a teljes összegeket. Mindkét esetben egy-egy ujjat vágott le a gép. A két dolgozót a vállalat részben felelősnek tartotta, hiszen soha semmilyen körülmények között nem szabadna kézzel nyúlni a gépek kései alá. Később azonban kiderült, hogy a hűtőüzem gépe rossz volt, a sajtójéban pedig nem volt olyan védőberendezés, amely teljesen lehetetlenné tette volna a sérülést. A döntések között található olyan is, amely megállapítja a dolgozó felelősségét is és csak részleges kártértést ítél meg. Így például T. A. szeptember 10-én ajtókat egyengetett, a munkadarabokat az egyengető lapja mellé állította, amelyek aztán rádőltek az emberre. Nyilvánvaló, hogy a dolgozó körültekintőbb is lehetett volna. Az új rendelet lehetőséget nyújt arra is, hogy a kártérítés összegét megfizettessék, jogi szóval élve: átháríthassák arra, aki a balesetet előidézte, így például R. L.-t terheli az a 127 forintos összeg, amit K. P.-nak kifizetett a vállalat. Ugyanis K. P., a vázas üzem dolgozója fenékvázat szállított daruval, a darus ellentétes irányba indított és a fenékváz K. P. kezét a sablonhoz szorította. A vizsgált ügyekből világosan látszik, hogy az Ikarus a rendelet szellemének megfelelően foglalkozik ezzel a kérdéssel. Még olyan esetek is előfordulnak, hogy a jogban nem jártasak, úgy érzik, a vállalat inkább emberségből, mint kötelességből dönt kedvezően a dolgozók javára. Ilyen eset például az, hogy S. F.-né és Sz. J.-né 25 literes kannát vitt az udvaron. S. F.-né kezéből kicsúszott a kanna és ezért társnője bokája megsérült. A kártérítés összege 36 forint. Megítélték az összeget, mert a vállalat házon belül felelős a dolgozóiért, még ilyen esetekben is; a kártérítésre kifizetett 36 forint megtérítését pedig nem kérték S. F.-nétől, mert ennek ügyintézése és részletes bizonyító eljárása többe került volna, mint a követelt összeg. 8- 1- i ! 1965. JANUÁR 6. A fegyelmi határozatokról szóló legutóbbi közleményünkbe, pontatlan tájékoztatás következetében, hiba csúszott. Helyesen: ■ Török István, a gondnokság vezetője csupán az ellenőrzési kötelesség elmulasztása miatt kapott fegyelmi büntetést. iaabus Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár dolgozóinak lapja Felelős szerkesztő: Zótfi Vilmos Szerkesztőség: Budapest XVI. Margit u. 1. Telefon'm—44 Casine mellék Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat ’i-so* m Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343—1M Felelős kiadó: Csollány Ferenc EIőfizetheti az üzemi lantértkeztőknél Szikra Lapnyomda