Ikarus, 1966 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-12 / 1. szám
1966. JANUÁR 12. Háromezer ember versenyez a mátyásföldi gyárban Az év utolsó napján ünnepélyes évzáróra gyűlt össze a szakszervezeti bizottság, hogy 1965-ös tevékenységét értékelje, s jövő évi feladatait munkatervben rögzítse. A szakszervezeti szoba is ünnepélyes külsőt öltött: az asztalokat fehér abrosszal borították. Simon Józsefné és Szabó Istvánná serénykedett a szoba csinosítgatásán, s aprósüteménnyel, kávéval lepték meg — a vendéglátó szb nevében — a meghívottakat. Molnár Lajos szb-titkár elismeréssel beszélt a bizottságok elmúlt évi munkájáról, eredményeiről, s reszortonként értékelte azokat. Az újonnan kidolgozott nyereségrészesedési szabályzat, a hűségjutalom rendszerének további fejlesztése, az üdülők férőhelyének bővítése, külföldi üdülések megszervezése és lebonyolítása, a tüzelőakció kiszélesítése, az árvízkárosultak részére indított gyűjtési akció, a családvédelmi bizottság létrehozása, a munkásvédelem szervezettebbé tétele, mind, mind sikeres állomása volt az újraválasztás óta működő új szakszervezeti bizottságnak. Hasznos munkát végeztek a kiemelt bérek és prémiumok felülvizsgálatával; az export után járó prémiumok felosztását is jól hajtották végre. A sajtolóüzemiben új bérezési formát vezettek be, órabérről darabbérre tértek át. Itt hiányosságként említette, hogy az alapszervezeti bérfelelősök keveset foglalkoztak a dolgozókkal, s feladatul tűzte ki a jövőben a többletteljesítés után járó összegek arányosabb elosztását. Hasznos munkát fejtett ki a t1. bizottság az üdülések megszervezésén kívül a beteglátogatások, segélyezések lebonyolításával. Igen jól végezte feladatát a termelési bizottság. Háromezer dolgozó vesz részt üzemünkben a szervezett munkaversenyben, melynek mérésére tizenegy mutatós rendszert dolgoztak ki. Széles aktívahálózattal, lelkes, összeforrott gárdával működnek. Tovább kell azonban fejleszteni a brigádokkal, üzemi versennyel való rendszeres foglalkozást, s fokozottan figyelmet kell fordítani a túlóra-gazdálkodásra, a helyenként mutatkozó fekete túlóra felszámolására. Az újítási bizottság lelkiismeretesen, pontosan látta el feladatkörét, s az 1966. évi feladatterv kidolgozásában is eredményeesen működött közre. Jól sikerült újítási ankétjukra ma is emlékeznek a dolgozók. Hasonlóképpen dicséretben részesült a műszaki bizottság, a rekonstrukcióban kifejtett tevékenységéért, minőségi vizsgálatjaiért. Az szb számvizsgáló bizottsága is becsületten végezte a nyilvántartások, pénz- gazdálkodás ellenőrzését. Kiváló teljesítményt nyújtott a nőbizottság, szorgos aktíváik lendületes, szinte fáradhatatlan munkáját üzemünk egész területén dicsérettel emlegetik. Molnár elvtárs ezután az egy múlt évi munka tapasztalatairól beszélt, a követendő példák mellett az szb dinamikus tevékenysége hiányosságokat is felszínre vetett. Nem mindig készültek fel például egyes szb tagok a szakszervezeti ülésekre, nem a kellő rendszereséggel számoltatták be reszortosaikkat, erre a jövőben a szakszervezeti üléseken kívül is gyakrabban módot kell találnia a szakszervezeti bizottságnak. Az üzemélelmezési vállalat ellenőrzésére is több gondot kell az elkövetkezendő időben fordítaniuk, sokan kifogásolták évközben az üzemi konyha tisztaságát, az ételek minőségét és mennyiségét. A két gyáregység között fennálló bér és termelési különbségek közelebbhozásán fáradozó öttagú intézőbizottság munkáját tovább kell fejleszteni, az azonos bér- és nyereségrészesedési szabályzathoz, s a törzsgárda alapszabályzathoz hasonlóan meg kell valósítaniuk a vállalati közös bér- és prémiumfelosztást. A gyáregységek közötti együttműködést a jövőben szeretnénk kiterjeszteni, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő minden területre. Megelégedett a szakszervezeti bizottság a társadalmi bíróság munkájával, jól megválasztott aktívákkal működnek, hasznos volna, ha tovább finomítanák tevékenységüket, eszközeiket Molnár Lajos köszönettel szólt sok száz szakszervezeti társadalmi munkáshoz, valamennyien becsülettel megadták a helyüket. Elsősorban nekik, s rajtuk keresztül üzemünk valamennyi dolgozójának a szakszervezeti bizottság nevében ezúton kíván továbbra is jó munkát, sok eredményt és boldog új esztendőt. A kölcsönös jókívánságok után megvitatták és elfogadták a jövő évi munkatervet, s jó hangulatban vettek búcsút az óévtől. Szerkesztőségünk nevében mi is kívánjunk boldog új évet a szakszervezeti bizottságnak, s köszönjük meg áldozatkész tevékenységüket a dolgozók nevében. .. A mi postásunk Lezajlottak az ünnepek, és túl vagyunk az év végi hajrán. A postás megkönnyebbülten sóhajt fel... Denkovics László 22 éve járja naponta azt a körzetet, amelybe az Ikarus-gyár mátyásföldi telepe is tartozik. — Mekkora is ez a körzet ? — Nem tudnám pontosan megmondani, hány négyzetkilométer. Az egyik széle a gimnáziumtól, vagyis a Mátyás tértől az Árpád utca irányába húzódik, egészen a Margit utcáig, a másik oldala az Arany János utcától a bányáig, illetve a Sarjú utcáig terjed. Az itt töltött huszonkét év után nem csoda, hogy mindenkit jól ismerek, tudom, kik dolgoznak az Ikarusban. Bizony, sok gyári dolgozó még pici gyerek, vagy iskolás volt, amikor én itt levélhordó lettem ... — Érkezik-e, indul-e sok levél? — Általában igen, de amennyi karácsonykor és újévkor volt, az több talán, mint csillag az égen. Ezekben a napokban a gyári postaládából egy-egy alkalommal anynyi levelet kellett kiszednem, hogy bele sem fértek az öblös postástáskába. A feleségem piaci szatyorjait is magammal hordtam, a kerékpár kormányán ... — Hova írnak és honnan kapják a legtöbb levelet a gyáriak? — Nem szoktam kíváncsiskodni. Azt azonban már észrevettem, hogy mostanában sok a külföldről érkező és a külföldre címzett levél. Főként az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia viszonylatában nőtt meg a magánlevelek száma, ezenkívül elég sokan leveleznek a nyugati országok és a Szovjetunió állampolgáraival. — Hány évig lesz még a mi postásunk? — Kilenc évem van még a nyugdíjig. Igyekszem addig is mindenkinek csupa kedves levelet hozni... — ács — IKARUS A BEÁLLÍTÓK tűnődnek A festett hálóbútor ♦ A bután gázpalack ♦ És mi legyen a szerszámmal? Máté György és Varga Gyula, a préslakatosműhely beállítója, az Alkotmánybrigád tagja. Mindketten bőven kivették részüket az elmúlt hónap hajrájából. Az új év első napjai könnyebben telnek, de azért akad munka. Különösen akkor, ha hiába akarják közös erővel felfogni azt a szerszámot, amit nem lehet, mert nem nagy. Persze nem jó a szerszám... A beállítók tűnődnek, most mitévők legyenek? Meg kell keresni a megoldást. Nem régóta beállítok. Máté György fél éve, Varga Gyula egy éve, de azért van tapasztalatuk és megtalálják a megoldást. — Nálunk minden tervszerűen megy — mondja Máté György és ezt nem annyira a munkára, hanem inkább az egyéni és a családi életére gondolja. — Két gyerek van, egy fiú, egy lány, egy év óta már lakás is. Két szoba összkomfort. A szobában még festett hálóbútor áll, de kinéztük a bordó, kárpitozott hálót. Most nem tudunk gyűjteni vagy csak nagyon keveset. Jövőre már a kislány is mehet óvodába, akkor az asszony is dolgozik és jobban lehet tervezni. — Nálunk egy gyerek van, egy 17 hónapos — mondja Varga Gyula. — Az asszony is dolgozik a VRTGY-ben. Mi nem Fehérváron, hanem Kőszárhegyen lakunk, 12 kilométerre innen. Nem messze az ötkor felkelek és hatra kényelmesen itt vagyok, különösen ha a Danuviával jövök. Az asszony nem ül rá, ő korábban jár, meg nem szereti a motort, én nagyon. Nekünk nincs olyan vágyunk, mint bútor, mi csak a butánpalackot várjuk. Már májusban megvettük a tűzhelyet, azóta szidom a kereskedelmet, mert palackot azt nem kaptunk__ Szó esik a szórakozásról is. A Fehérváron lakó Máté György azt mondja, hogy ők nem járnak sehová, nagyon szeretik a gyerekeket, velük maradnak még szilveszterkor is. Varga Gyuláék szilveszterkor felkerekedtek, és elmentek a kőszárhegyi cukrászdába, onnan meg a kultúrházba, a bálba. — Ha már otthon vagyunk, hát menjünk a falu népe közé — mondja —, mi bejárunk a városba is szórakozni, színházba, de csak akkor, ha tényleg jó darabot adnak. Legutóbb Leszállás Párizsban című színdarabot láttuk. Kabos játszott benne, nagyon tetszett... G. F. 62 óráson Bulgáriában IV. RÉSZ Bulgária hegy- és vízrajzi térképért szembetűnő a sok barna foút. Jugoszlávia felől jövet is hegyek között vezet az út a főváros felé. Szófia pedig Európa második legmagasabban fekvő városa, körülbelül 600 méterrel a tenger szintje felett, a közel 2300 méter magas Vitosa hegység tövében terül el. A budai hegyvidék kiterjedését és magasságát jóval meghaladó hegyre autóbuszvonalak vezetnek. Mi is felmentünk a derék 620-asunkkal, tele utasokkal. 117-an voltak a kocsiban, mégis az előírtnál rövidebb menetidő alatt másztuk meg a „dombot”. Útközben, apró kis dobozoknak tűntek a drótkötélpálya kocsijai. Bár lassan libegnek felfelé, mégis hamarabb lehet ezzel felérni a Kopitóhoz, amely a hegység körülbelül 1600 méter magas része. Magaslati luxusszálló, modern, elegáns étteremmel, teraszokkal várja itt a kirándulót, a külföldi vendéget. Lentről a bolgár főváros nyüzsgése ide már nem hallatszik, de bizony sokszor a város sem látszik, mert rendszerint párás a levegő. Az „Arany Híd” nevű hely a Kopitótól autóbusszal fél, a várostól egy órányira van. Az ezerarcú természet rendkívüli alkotása a moréna, más néven sziklagörgeteg ... A fenyők övezte völgyszerű hegyoldalt 2—3 méter átmérőjű, gömbölyű, méhlepte kövek ezrei borítják, közöttük patak csörgedez ... Ózondús levegő, jótékony csend, gyógyítja, pihenteti a heti munkában elfáradt emberek tízezreit, akik vasárnaponként elseprik a vidéket. Ilyenkor, különösen jó időben, szinte elnéptelenedik a város, mert Bulgáriában nagyon népszerű a turisztika. . Szófia másik népszerű ki-rándulóhelye Pancserovo. Ez tulajdonképpen 15 kilométer hosszú mesterséges tó, a várostól alig 8—10 kilométer távolságra, vadregényes völgyben, festői hegyek között. A tó vize egyrészt a főváros vízszükségletét fedezi, másrészt két méter átmérőjű csöveken rohan le a magasból a vízierőmű turbináira. Szófia a parkok városa. Az utakat, utcákat is majdnem mindenütt fák szegélyezik. A Vitosa hegyről leáramló friss levegő, a város parkjai és fái tisztává, kellemessé teszik a klímát, egészséges életkörülményeket teremtenek. Mindenütt gyors ütemben folyik az építkezés. Óriási új lakótelepeket, épülő házak tömegét látni mindenütt. Szépül, fejlődik Szófia, lélekszámban, kiterjedésben nem éri el Budapestet. Barátságos, vendégszerető város, jellegzetes, török időkből származó épületei, műemlékei sajátos hangulatot kölcsönöznek. A 620-asunk különböző városi vonalakon járt, mindenütt nagy érdeklődést váltott ki. Mirko, a bolgár gépkocsivezető, aki először bizony kritikus szemmel nézegette az autóbuszt, már a második naptól kezdve megszerette, aztán állandóan ő vezette, mást nem engedett a volánhoz. A gyakorlati emberek jó véleménye nekünk különösen fontos volt, hiszen ők járnak a kocsikkal a forgalmas utcákon, ők ismerik meg legjobban egy jármű jó vagy rossz tulajdonságait. A közlekedési vállalat vezetői is elismerően nyilatkoztak, és ezt mondták: „Minél előbb, és minél több ilyen autóbuszt szeretnénk forgalomba állítani és ezzel javítani a súlyos gondokkal küzdő közlekedést.” Kívánságukat szeretnénk teljesíteni és reméljük, hogy a Bulgáriában jól ismert Csepel-kocsik és Ikarus 31— 311-es autóbuszok mellett meg fogják kedvelni és szeretni a magyar utakon és a Budapesten is oly népszerű Ikarus 620- asokat. A magyar turisták már a jövő évben otthonosabban fogják érezni magukat Szófiában, amikor a gyaloglásban elfáradva feltűnik az úton a piros színű Ikarus. Persze, az is előfordulhat, hogy ugyanúgy nem férnek fel rá, mint idehaza és ha kiszól a kalauz bolgárul — amit nem értenek —, biztosan azt mondja: „Tessék várni, mindjárt jön a következő!” Dr. Sebők László A Bulgáriába szállított alvázainkra a bolgárok ilyen karosszériát építettek A kiváló lakatos Szívéhez nőtt az üzem ♦ Hűségével bizonyított ♦ Példamutató a munkában Sefcsik Lajos, a müfe-műhely lakatosa a beszélgetés első percében elárulta öndicséret nélkül, hogy nem akármilyen ember. Akaraterejét, szorgalmát és szakma iránti szeretetét első ízben ott bizonyította be, amikor részt vett egy versenyen, ahol mint lakatos ipari tanuló csillogtatta meg képességeit és az első helyre küzdötte fel magát a szakma legjobb versenyzői közül. Elért eredménye és sikere juttatta őt ahhoz az előnyhöz, amely lehetővé tette, hogy két évnél három hónappal korábban tehessen általános lakatos-szakmunkás vizsgát, ő ezt annak tulajdonítja, hogy édesapja valamint a nagyapja is géplakatos volt és így beleszületett a szakmába. Egyébként a 21-es ipari tanulóintézetben kezdte pályafutását, ahol egy évet dolgozott, majd a Darugyárban folytatta és végül üzemünkben fejezte be sikeresen szakmai tanulmányait 1954-ben. Itt is maradt, mert szívéhez nőtt az üzem, leköti a sok új, komplikált munka, segéd létére is tovább fejlődhet, tanulhat. Az sem mellékes, megtalálja anyagi számítását is. Sefcsik Lajos 28 éves, nős, egy gyermek édesapja. Amikor 1953-ban az Ikarusba került szorgalmával hívta fel magára a figyelmet. Később, mint segéd több műhelyben dolgozott és sok tapasztalatra tett szert. A naponta erős munkát végző fiatalember egyértelműen kivívta a KISZ-fiatalok bizalmát is. Nemegyszer bízták meg alapszervi KISZ-titkári teendő ellátásával. E megbízatások teljesítésében is példát mutatott, s ezért a párttagjelölték, majd 1962-ben a párttagok sorába lépett. Mit mondhatunk még az egyébként szűkszavú, magáról keveset mondó kiváló lakatosról? Mint a Vörös Csillag brigád tagja érdemeiért többször kapott pénzjutalmat: a kiváló dolgozó oklevél és jelvény tulajdonosa. Sokan ismerik a korábbi évekből úgy is, mint a gyár legjobb ifi dolgozóját. Mint családapáról is szeretettel beszélnek közvetlen munkatársai. Arról meg különösen, hogy a müfe-műhely kollektívájára háruló rekonstrukciós munkákból — a példamutató műhelyistákkal együtt a siker érdekében — naponta kivette a részét, megtette a magáét, nem kímélte erejét a számtalan túlórában végzett munkáknál sem. Mindezen túl szakított időt arra, hogy Mátyásföldön, az Ikarus telepen kétszoba összkomfortos családi házat építsen önerőből. Most egy tíz tonnás daru szerelésén dolgozik szaktársaival együtt. A gép időbeni megépítését ugyancsak fontos feladatnak tartja, mint korábban a csörlő és más egyéb berendezések pontos rajz utáni elkészítését Sefcsik Lajos, mint szakember, mint a párt tagja jó munkájával, a gyárhoz való hűségével bizonyította be, hogy képes újabb sikerekkel tetézni eddigi eredményeit: jogosan került a tarsolyába a gépipar kiváló dolgozója kitüntetés. M. F. Variációk Mercedeséknél A Mercedes-Benz mannheimi telepén napi tíz autóbuszt gyártanak. Az önhordó karoszszériájú kocsikat szerelőszalagos módszerrel gyártják. A 0302 típuson belül több változat lehetséges: városi, városközi és luxus turistaautóbuszok. A kocsikat tetszés szerint lap- vagy légrugózással és többféle teljesítményű motorokkal szerelik. Karosszériája szögletes hegesztett acélcsövekből készül, amelyet mellső, középső és hátsó szerkezeti egységből állítanak öszsze. Az alacsony építés érdekében a padlólemezeket közvetlenül a karosszériára hegesztik. A motorelhelyezés és az önhordó szerkezet következtében a poggyásztér a kocsi teljes szélességét elfoglalhatja. A stockholmi közlekedési üzemek 300 darab vonaltuszt rendeltek a Büssing Automobil Műveknél, amelyből 280 darab egyszintű és 20 darab emeletes. A buszokat 126, 150 vagy 180 LE-s motorral szerelik, aszerint, hogy városi, városközi vagy távolsági vonalra alkalmazzák azokat. A fékerőt úgy a hátsó, mint az első tengelyen automatikusan működő, terheléstől függő fékerőszabályzó vezérli, amely a fékeknek különösen nagy érzékenységet biztosít.