Ikarus, 1966 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-12 / 1. szám

1966. JANUÁR 12. Háromezer ember versenyez a mátyásföldi gyárban Az év utolsó napján ünnepé­lyes évzáróra gyűlt össze a szakszervezeti bizottság, hogy 1965-ös tevékenységét értékel­je, s jövő évi feladatait mun­katervben rögzítse. A szakszervezeti szoba is ünnepélyes külsőt öltött: az asztalokat fehér abrosszal bo­rították. Simon Józsefné és Szabó Istvánná serénykedett a szoba csinosítgatásán, s apró­­süteménnyel, kávéval lepték meg — a vendéglátó szb ne­vében — a meghívottakat. Molnár Lajos szb-titkár el­ismeréssel beszélt a bizottsá­gok elmúlt évi munkájáról, eredményeiről, s reszortonként értékelte azokat. Az újonnan kidolgozott nyereségrészesedé­­si szabályzat, a hűségjutalom rendszerének további fejlesz­tése, az üdülők férőhelyének bővítése, külföldi üdülések megszervezése és lebonyolítá­sa, a tüzelőakció kiszélesítése, az árvízkárosultak részére in­dított gyűjtési akció, a család­­védelmi bizottság létrehozása, a munkásvédelem szervezet­tebbé tétele, mind, mind sike­res állomása volt az újravá­lasztás óta működő új szakszer­vezeti bizottságnak. Hasznos munkát végeztek a kiemelt bérek és prémiumok felül­vizsgálatával; az export után járó prémiumok felosztását is jól hajtották végre. A saj­tolóüzemiben új bérezési for­mát vezettek be, órabérről da­rabbérre tértek át. Itt hiá­nyosságként említette, hogy az alapszervezeti bérfelelősök ke­veset foglalkoztak a dolgozók­kal, s feladatul tűzte ki a jö­vőben a többletteljesítés után járó összegek arányosabb el­osztását. Hasznos munkát fejtett ki a t1. bizottság az üdülések megszervezésén kívül a beteg­­látogatások, segélyezések le­bonyolításával. Igen jól vé­gezte feladatát a termelési bi­zottság. Háromezer dolgozó vesz részt üzemünkben a szer­vezett munkaversenyben, melynek mérésére tizenegy mutatós rendszert dolgoztak ki. Széles aktívahálózattal, lelkes, összeforrott gárdával működ­nek. Tovább kell azonban fej­leszteni a brigádokkal, üzemi versennyel való rendszeres foglalkozást, s fokozottan fi­gyelmet kell fordítani a túl­óra-gazdálkodásra, a helyen­ként mutatkozó fekete túlóra felszámolására. Az újítási bizottság lel­kiismeretesen, pontosan lát­ta el feladatkörét, s az 1966. évi feladatterv ki­dolgozásában is eredménye­esen működött közre. Jól sike­rült újítási ankétjukra ma is emlékeznek a dolgozók. Ha­sonlóképpen dicséretben része­sült a műszaki bizottság, a re­konstrukcióban kifejtett tevé­­­­kenységéért, minőségi vizsgá­­­­latjaiért. Az szb számvizsgáló­­ bizottsága is becsületten vé­­­­gezte a nyilvántartások, pénz-­­ gazdálkodás ellenőrzését. Ki­­­­váló teljesítményt nyújtott a­­ nőbizottság, szorgos aktíváik­­ lendületes, szinte fáradhatat­­­­lan munkáját üzemünk egész­­ területén dicsérettel emlegetik.­­ Molnár elvtárs ezután az eg­­y múlt évi munka tapasztalatai­­­­ról beszélt, a követendő pél­­dák mellett az szb dinamikus­­ tevékenysége hiányosságokat is felszínre vetett. Nem min­dig készültek fel például egyes szb tagok a szakszervezeti ülé­­­­sekre, nem a kellő rendszeres­­­­­éggel számoltatták be reszor­­tosaikkat, erre a jövőben a szakszervezeti üléseken kívül is gyakrabban módot kell ta­lálnia a szakszervezeti bizott­ságnak. Az üzemélelmezési vállalat ellenőrzésére is több gondot kell az elkövetkezendő időben fordítaniuk, sokan ki­fogásolták évközben az üzemi konyha tisztaságát, az ételek minőségét és mennyiségét. A két gyáregység között fennálló bér és termelési különbségek közelebbhozásán fáradozó öt­tagú intézőbizottság munká­ját tovább kell fejleszteni, az azonos bér- és nyereségrésze­­sedési szabályzathoz, s a törzs­gárda alapszabályzathoz ha­sonlóan meg kell valósítaniuk a vállalati közös bér- és pré­miumfelosztást. A gyáregysé­gek közötti együttműködést a jövőben szeretnénk kiterjesz­teni, a dolgozók élet- és mun­kakörülményeit érintő minden területre. Megelégedett a szakszervezeti bizottság a társadalmi bíróság munká­jával, jól megválasztott aktí­vákkal működnek, hasznos volna, ha tovább finomítanák tevékenységüket, eszközeiket Molnár Lajos köszönettel szólt sok száz szakszervezeti társadalmi munkáshoz, vala­mennyien becsülettel megad­ták a helyüket. Elsősorban ne­kik, s rajtuk keresztül üze­münk valamennyi dolgozójá­nak a szakszervezeti bizott­ság nevében ezúton kíván to­vábbra is jó munkát, sok eredményt és boldog új esz­tendőt. A kölcsönös jókívánságok után megvitatták és elfogad­ták a jövő évi munkatervet, s jó hangulatban vettek bú­csút az óévtől. Szerkesztősé­günk nevében mi is kívánjunk boldog új évet a szakszerve­zeti bizottságnak, s köszönjük meg áldozatkész tevékenysé­güket a dolgozók nevében. .. A mi postásunk Lezajlottak az ünnepek, és túl vagyunk az év végi haj­rán. A postás megkönnyebbül­ten sóhajt fel... Denkovics László 22 éve jár­ja naponta azt a körzetet, amelybe az Ikarus-gyár má­tyásföldi telepe is tartozik. — Mekkora is ez a körzet ? — Nem tudnám pontosan megmondani, hány négyzetki­lométer. Az egyik széle a gimnáziumtól, vagyis a Mátyás tértől az Árpád utca irányá­ba húzódik, egészen a Margit utcáig, a másik oldala az Arany János utcától a bá­nyáig, illetve a Sarjú utcáig terjed. Az itt töltött huszon­két év után nem csoda, hogy mindenkit jól ismerek, tudom, kik dolgoznak az Ikarusban. Bizony, sok gyári dolgozó még pici gyerek, vagy iskolás volt, amikor én itt levélhordó let­tem ... — Érkezik-e, indul-e sok levél? — Általában igen, de amennyi karácsonykor és új­évkor volt, az több talán, mint csillag az égen. Ezekben a napokban a gyári postaládá­ból egy-egy alkalommal any­­nyi levelet kellett kiszednem, hogy bele sem fértek az öb­lös postástáskába. A feleségem piaci szatyorjait is magammal hordtam, a kerékpár kormá­nyán ... — Hova írnak és honnan kapják a legtöbb levelet a gyáriak? — Nem szoktam kíváncsis­kodni. Azt azonban már ész­revettem, hogy mostanában sok a külföldről érkező és a külföldre címzett levél. Főként az NDK, Lengyelország, Cseh­szlovákia viszonylatában nőtt meg a magánlevelek száma, ezenkívül elég sokan levelez­nek a nyugati országok és a Szovjetunió állampolgáraival. — Hány évig lesz még a mi postásunk? — Kilenc évem van még a nyugdíjig. Igyekszem addig is mindenkinek csupa kedves le­velet hozni... — ács — IKARUS A BEÁLLÍTÓK tűnődnek A festett hálóbútor ♦ A bután gázpalack ♦ És mi legyen a szerszámmal? Máté György és Varga Gyu­la, a préslakatosműhely beál­­lítója, az Alkotmány­brigád tagja. Mindketten bőven ki­vették részüket az elmúlt hó­nap hajrájából. Az új év első napjai könnyebben telnek, de azért akad munka. Különösen akkor, ha hiába akarják kö­zös erővel felfogni azt a szer­számot, amit nem lehet, mert nem nagy. Persze nem jó a szerszám... A beállítók tűnődnek, most mitévők legyenek? Meg kell keresni a megoldást. Nem rég­óta beállítok. Máté György fél éve, Varga Gyula egy éve, de azért van tapasztalatuk és megtalálják a megoldást. — Nálunk minden tervsze­rűen megy — mondja Máté György és ezt nem annyira a munkára, hanem inkább az egyéni és a családi életére gondolja. — Két gyerek van, egy fiú, egy lány, egy év óta már lak­ás is. Két szoba össz­komfort. A szobában még fes­tett hálóbútor áll, de kinéz­tük a bordó, kárpitozott hálót. Most nem tudunk gyűjteni vagy csak nagyon keveset. Jö­vőre már a kislány is mehet óvodába, akkor az asszony is dolgozik és jobban lehet ter­vezni. — Nálunk egy gyerek van, egy 17 hónapos — mondja Varga Gyula. — Az asszony is dolgozik a VRTGY-ben. Mi nem Fehérváron, hanem Kő­­szárhegyen lakunk, 12 kilo­méterre innen. Nem messze az­ ötkor felkelek és hatra ké­nyelmesen itt vagyok, különö­sen ha a Danuviával jövök. Az asszony nem ül rá, ő ko­rábban jár, meg nem szereti a motort, én nagyon. Nekünk nincs olyan vágyunk, mint bú­tor, mi csak a butánpalackot várjuk. Már májusban meg­vettük a tűzhelyet, azóta szi­dom a kereskedelmet, mert palackot azt nem kaptunk__ Szó esik a szórakozásról is. A Fehérváron lakó Máté György azt mondja, hogy ők nem járnak sehová, nagyon szeretik a gyerekeket, velük maradnak még szilveszterkor is. Varga Gyuláék szilveszter­kor felkerekedtek, és elmen­tek a kőszárhegyi cukrászdá­ba, onnan meg a kultúrházba, a bálba. — Ha már otthon vagyunk, hát menjünk a falu népe közé — mondja —, mi bejárunk a városba is szórakozni, szín­házba, de csak akkor, ha tény­leg jó darabot adnak. Legutóbb Leszállás Párizsban című szín­darabot láttuk. Kabos játszott benne, nagyon tetszett... G. F. 6­2 óráson Bulgáriában IV. RÉSZ Bulgária hegy- és vízrajzi térképért szembetűnő a sok barna foút. Jugoszlávia fe­lől jövet is hegyek között ve­zet az út a főváros felé. Szó­fia p­edig Európa második leg­magasabban fekvő városa, kö­rülbelül 600 méterrel a ten­ger szintje felett, a közel 2300 méter magas Vitosa hegység tövében terül el. A budai hegyvidék kiterje­dését és magasságát jóval meghaladó hegyre autóbusz­­vonalak vezetnek. Mi is fel­mentünk a derék 620-asunk­­kal, tele utasokkal. 117-an vol­tak a kocsiban, mégis az elő­írtnál rövidebb menetidő alatt másztuk meg a „dombot”. Útközben, apró kis dobo­zoknak tűntek a drótkötélpá­lya kocsijai. Bár lassan libeg­nek felfelé, mégis hamarabb lehet ezzel felérni a Kopitó­­hoz, amely a hegység körülbe­lül 1600 méter magas része. Magaslati luxusszálló, mo­dern, elegáns étteremmel, te­raszokkal várja itt a kirándu­lót, a külföldi vendéget. Lent­ről a bolgár főváros nyüzsgé­se ide már nem hallatszik, de bizony sokszor a város sem látszik, mert rendszerint párás a levegő. Az „Arany Híd” nevű hely a Kopitótól autóbusszal fél, a várostól egy órányira van. Az ezerarcú természet rendkívüli alkotása a moréna, más néven sziklagörgeteg ... A fenyők övezte völgyszerű hegyoldalt 2—3 méter átmérő­jű, gömbölyű, méhlepte kövek ezrei borítják, közöttük patak csörgedez ... Ózondús levegő, jótékony csend, gyógyítja, pi­henteti a heti munkában el­fáradt emberek tízezreit, akik vasárnaponként elseprik a vi­déket. Ilyenkor, különösen jó időben, szinte elnéptelenedik a város, mert Bulgáriában na­gyon népszerű a turisztika. . Szófia másik népszerű ki-­­rándulóhelye Pancserovo. Ez tulajdonképp­en 15 kilométer­ hosszú mesterséges tó, a vá­­­rostól alig 8—10 kilométer tá­volságra, vadregényes völgy­ben, festői hegyek között. A tó vize egyrészt a főváros víz­­szükségletét fedezi, másrészt két méter átmérőjű csöveken rohan le a magasból a vízierő­mű turbináira. Szófia a parkok városa. Az utakat, utcákat is majdnem mindenütt fák szegélyezik. A Vitosa hegyről leáramló friss levegő, a város parkjai és fái tisztává, kellemessé teszik a klímát, egészséges életkörül­ményeket teremtenek. Mindenütt gyors ütemben folyik az építkezés. Óriá­si új lakótelepeket, épülő há­zak tömegét látni mindenütt. Szépül, fejlődik Szófia, lélek­­számban, kiterjedésben nem éri el Budapestet. Barátságos, vendégszerető város, jellegze­tes, török időkből származó épületei, műemlékei sajátos hangulatot kölcsönöznek. A 620-asunk különböző vá­rosi vonalakon járt, mindenütt nagy érdeklődést váltott ki. Mirko, a bolgár gépkocsiveze­tő, aki először bizony kritikus szemmel nézegette az autó­buszt, már a második naptól kezdve megszerette, aztán ál­landóan ő vezette, mást nem engedett a volánhoz. A gyakorlati emberek jó véleménye nekünk különösen fontos volt, hiszen ők járnak a kocsikkal a forgalmas utcá­kon, ők ismerik meg legjob­ban egy jármű jó vagy rossz tulajdonságait. A közlekedé­si vállalat vezetői is elisme­rően nyilatkoztak, és ezt mondták: „Minél előbb, és minél több ilyen autóbuszt szeretnénk forgalomba állítani és ezzel javítani a súlyos gondokkal küzdő közlekedést.” Kívánságukat szeretnénk teljesíteni és reméljük, hogy a Bulgáriában jól ismert Csepel-kocsik és Ikarus 31— 311-es autóbuszok mellett meg fogják kedvelni és szeretni a magyar utakon és a Budapes­ten is oly népszerű Ikarus 620- asokat. A magyar turisták már a jövő évben otthonosab­ban fogják érezni magukat Szófiában, amikor a gyalog­lásban elfáradva feltűnik az úton a piros színű Ikarus. Persze, az is előfordulhat, hogy ugyanúgy nem férnek fel rá, mint idehaza és ha ki­szól a kalauz bolgárul — amit nem értenek —, biztosan azt mondja: „Tessék várni, mind­járt jön a következő!” Dr. Sebők László A Bulgáriába szállított alvázainkra a bolgárok ilyen karosszériát építettek ­ A kiváló lakatos Szívéhez nőtt az üzem ♦ Hűségével bizonyított ♦ Példamutató a munkában Sefcsik Lajos, a müfe-mű­­hely lakatosa a beszélgetés el­ső percében elárulta öndicsé­ret nélkül, hogy nem akármi­lyen ember. Akaraterejét, szorgalmát és szakma iránti szeretetét első ízben ott bizo­nyította be, amikor részt vett egy versenyen, ahol mint la­katos ipari tanuló csillogtatta meg képességeit és az első helyre küzdötte fel magát a szakma legjobb versenyzői kö­zül. Elért eredménye és sike­re juttatta őt ahhoz az előny­höz, amely lehetővé tette, hogy két évnél három hónappal korábban tehessen általános lakatos-szakmunkás vizsgát, ő ezt annak tulajdonítja, hogy édesapja valamint a nagyapja is géplakatos volt és így bele­született a szakmába. Egyébként a 21-es ipari ta­nuló­intézetben kezdte pálya­futását, ahol egy évet dolgo­zott, majd a Darugyárban folytatta és végül üzemünk­ben fejezte be sikeresen szak­mai tanulmányait 1954-ben. Itt is maradt, mert szívéhez nőtt az üzem, leköti a sok új, komplikált munka, segéd lété­re is tovább fejlődhet, tanul­hat. Az sem mellé­kes, meg­találja anyagi számítását is. Sefcsik Lajos 28 éves, nős, egy gyermek édesapja. Amikor 1953-ban az Ikarusba került szorgalmával hívta fel magára a figyelmet. Később, mint se­géd több műhelyben dolgozott és sok tapasztalatra tett szert. A naponta erős munkát vég­ző fiatalember egyértelműen kivívta a KISZ-fiatalok bizal­mát is. Nemegyszer bízták meg alapszervi KISZ-titkári teendő ellátásával. E megbíza­tások teljesítésében is példát mutatott, s ezért a párttagje­lölték, majd 1962-ben a párt­tagok sorába lépett. Mit mondhatunk még az egyébként szűkszavú, magáról keveset mondó kiváló lakatos­ról? Mint a Vörös Csillag bri­gád tagja érdemeiért többször kapott pénzjutalmat: a kiváló dolgozó oklevél és jelvény tu­lajdonosa. Sokan ismerik a ko­rábbi évekből úgy is, mint a gyár legjobb ifi dolgozóját. Mint családapáról is szere­tettel beszélnek közvetlen munkatársai. Arról meg külö­nösen, hogy a müfe-műhely kollektívájára háruló rekonst­rukciós munkákból — a pél­damutató műhelyistákkal együtt a siker érdekében — naponta kivette a részét, meg­tette a magáét, nem kímélte erejét a számtalan túlórában végzett munkáknál sem. Mind­ezen túl szakított időt arra, hogy Mátyásföldön, az Ikarus telepen kétszoba összkomfortos családi házat építsen önerőből. Most egy tíz tonnás daru szerelésén dolgozik szaktársai­val együtt. A gép időbeni megépítését ugyancsak fontos feladatnak tartja, mint koráb­ban a csörlő és más egyéb berendezések pontos rajz utá­ni elkészítését Sefcsik Lajos, mint szakem­ber, mint a párt tagja jó mun­kájával, a gyárhoz való hűsé­gével bizonyította be, hogy képes újabb sikerekkel tetéz­ni eddigi eredményeit: jogo­san került a tarsolyába a gép­ipar kiváló dolgozója kitünte­tés. M. F. Variációk Mercedeséknél A Mercedes-Benz mannhei­­mi telepén napi tíz autóbuszt gyártanak. Az önhordó karosz­­szériájú kocsikat szerelőszala­gos módszerrel gyártják. A 0302 típuson belül több válto­zat lehetséges: városi, város­közi és luxus turistaautóbu­szok. A kocsikat tetszés sze­rint lap- vagy légrugózással és többféle teljesítményű mo­torokkal szerelik. Karosszériá­ja szögletes hegesztett acél­csövekből készül, amelyet mellső, középső és hátsó szer­kezeti egységből állítanak ö­sz­­sze. Az alacsony építés érde­kében a p­adlólemezeket köz­vetlenül a karosszériára he­­gesztik. A motorelhelyezés és az önhordó szerkezet követ­keztében a poggyásztér a ko­csi teljes szélességét elfoglal­hatja. A stockholmi közlekedési üzemek 300 darab vonaltuszt rendeltek a Büssing Automobil Műveknél, amelyből 280 darab egyszintű és 20 darab emele­tes. A buszokat 126, 150 vagy 180 LE-s motorral szerelik, aszerint, hogy városi, városkö­zi vagy távolsági vonalra al­kalmazzák azokat. A fékerőt úgy a hátsó, mint az első ten­gelyen automatikusan műkö­dő, terheléstől függő fékerő­­szabályzó vezérli, amely a fé­keknek különösen nagy érzé­kenységet biztosít.

Next