Ikarus, 1967 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-08-23 / 17. szám
2 CSAK KÖZÖSEN ÖSSZEFOGVA LEHET A JELENLEGI ÁLLAPOTOKON JAVÍTANI JEGYZET A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG ÜLÉSÉRŐL A párt végrehajtó bizottsága foglalkozott az 1967 első félévi termelés eredményeivel és a komplex intézkedési terv teljesítésével. A végrehajtó bizottság termelési felelősének Molnár Lajosnak (a busz II. főosztály vezetőjének) jelentése és a hozzászólások sokoldalúan és alaposan elemezték e témákat. A gazdasági munka vizsgálatának az ad most különös jelentőséget, hogy rohamosan közeledik az új gazdasági mechanizmus bevezetésének időpontja. A jelenlegi felkészülési időszakban végzett munka alapvetően meghatározza a jövő évi lehetőségeinket is. Sajnálatos, hogy épp most — mint az az írásos anyagból és a hozzászólásokból is kitűnt — oly nehéz helyzetben van a vállalat, mint amilyenben már évek óta nem volt. Az első félévi tervet ugyan teljesítettük, de ezt csak az tette lehetővé, hogy az első negyedévben a tervezettnél lényegesen jobb eredményt értünk el. Az eredmények elismerése mellett, éppen e nehéz helyzet miatt a végrehajtó bizottság elsősorban a termelést akadályozó tényezőkről és azok okairól tárgyalt. Többek között megállapították, hogy a műszaki fejlesztési tervben szereplő normaóra megtakarítása egészében nem teljesült Nem értek még el kellő eredményt az alkatrészek gyártásának kihelyezésében. Részben ennek következménye, hogy nagymértékű létszámhiányról kell beszélni. Az új rendszerű létszám- és bérgazdálkodás következtében enyhült ugyan valamelyest a létszámhiány, azonban közel sem oldódott meg. Az új bérezési rendszer rávilágít számos termelő területen tapasztalható lazaságra és a liberalizmus különböző megjelenési formáira. Az új bérezési rendszer következtében világosabbá vált, hogy rendkívül sok munkaidőt emésztenek meg az úgynevezett pótmunkák. Az ilyen sehol sem tervezett pótmunkák az első félévben, mintegy 45 ezer órát tettek ki. Durván számítva 20 autóbuszt készíthettünk volna el ennyi idővel. Részletesen foglalkozott a végrehajtó bizottság a kooperáció problémájával is. A termelő üzemek dolgozói gyakran panaszkodnak a kooperációra, mondván, ilyen-olyan alkatrészt nem biztosítottak. Tudni kell azonban azt is, hogy a hiány nem mindig a kooperációs főosztály dolgozóinak a hibája. Ennek a főosztálynak munkája nagymértékben függ a vállalat többi szervének munkájától, például attól, hogy a dokumentációt gyorsan és pontosan megkapják-e. Másrészt azt is tudni kell, hogy számos vállalattal, szövetkezettel a kapcsolat csak most van kialakulóban és bizony a kezdet nehézségei éreztetik hatásaidat. Sajnos az első félévi anyag- és alkatrészhiány nem szűnt meg a második félév első hónapjában sem. A forgácsolás jelenlegi helyzete — nem győzik a munkát — nehezíti a tervszerű termelést E témák csak kiragadott példák a megoldandó feladatok közül. E gondokat súlyosbítja az — mint fentebb említettük —, hogy fokozatosan fel kell készülnünk a gazdasági mechanizmusra. A végrehajtó bizottság megállapítása szerint e gondok ellenére nincs alapja annak a pesszimista, majdnem hogy pánikhangulatnak, amely már itt-ott megtalálható. A második félévben már bizonyos mértékig javult a helyzet, például meggyorsult a kocsik átadásának üteme. Ahhoz azonban, hogy gyökeres fordulat következzen be, össze kell fogni a társadalmi szerveknek, a gazdasági vezetőknek, a fizikai és szellemi dolgozóknak egyaránt. Csakis közös erőfeszítéssel lehet áthidalni a jelen nehézségeit. A végrehajtó bizottság javasolta a vállalat gazdaságai vezetőségének, hogy hozzon határozott intézkedéseket a fegyelem megszilárdítására, a gyártmányok minőségének javítására és szerezzen érvényt az eddig kiadott rendelkezéseinek. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági vezetők intézkedései, utasításai önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy a jelenlegi állapotokon gyökeresen változtassanak, éppen ezért hangsúlyozta a végrehajtó bizottság: szükséges, hogy a pártszervezetek is kezdeményezzenek és az illetékes gazdasági vezetőkkel közösen határozzák meg, hogy területeiken milyen intézkedéseket kell tenniök. Ez a végrehajtó bizottsági ülés is világosan bizonyítja, hogy a vállalat pártszervezete figyeli a vállalat gazdasági munkáját, foglalkozik a dolgozók problémáival és azokon a maga eszközével segít (gerendás) Különleges autóbusz Ez a magasított tetejű, furcsa alakú, különleges autóbusz a Villamosműveknek készült Hosszn 9,5 méter, az ízeltcsaládból van átalakítva Szakszervezeti munka a mérlegen TANÁCSÜLÉS FEHÉRVÁROTT Fél évvel ezelőtt zajlottak le a szakszervezeti választások a székesfehérvári gyáregységben. Vajon a választások óta eltelt hat hónapban milyen tevékenységet fejtett ki a gyáregységben a szakszervezet, s mit végzett elsősorban a szakszervezeti bizottság? A kérdésre a közelmúltban tartott szakszervezeti tanácsülésen kaptunk választ, ahol a tanács tagjai előtt Rák József titkár ismertette a szakszervezeti bizottság beszámolóját az 1967. első félévében végzett munkájáról. Mint a beszámolóból és a hozzászólásokból kitűnt, a gyáregységben folyó szakszervezeti munkát komoly eredmények fémjelzik. Az a lendület, aktivitás, kezdeményezőkedv, mely tapasztalható volt a választások idején, azóta sem hagyott alább, a megválasztott mintegy 208 tisztségviselő eleget tesz megbízatásának. Elsősorban az újjászervezett aktívahálózatnak köszönhető a mozgalom erősödése, a dolgozók szervezettségének növekedése, általában a szakszervezeti tevékenység fejlődése, az eredmények létrejötte. A gyáregységben annak idején 101 bizalmit, öt főbizalmit és négy műhelybizottságot választottak meg a szervezett dolgozók. Ezek munkáját a beszámoló pozitívan értékelte, jóllehet, zömében új emberek kerültek a tisztségekre, kevés tapasztalattal, de annál nagyobb lelkesedéssel. Munkájukat hatékonyan segítette a szakszervezeti bizottság; például előadásokon ismertették részükre a XXI. kongresszus határozatait, egyes rendeleteket, a hatás- és jogkör helyes gyakorlását. E módszert tovább folytatják az ősszel beinduló szakszervezeti politikai oktatás keretében; már kijelölték a négy propagandistát és jelenleg folyik a tanulócsoportok szervezése. A reszortbizottságok eddigi munkáját részletesen elemezte a beszámoló, megállapítva ugyancsak eredményes működésüket. Igen jól dolgozott például a bérbizottság: az első félévben sikerült bizonyos órabérfejlesztést elérnie. Sokoldalú tevékenységet fejtett ki a társadalombiztosítási tanács, illetve annak albizottságai. Az első félévben 266- an részesültek segélyben, az e célra fordított összeg 58 ezer forint volt. A termelési bizottság kezdettől fogva komoly segítséget adott a munkaverseny további szélesítéséhez: a szakszervezet új irányelveket adott ki a versenymozgalom formáira, eredményeink értékelésére és jutalmazására. A gyáregységben jelenleg 67 brigád 1276 taggal vesz részt a szocialista mozgalomban. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a gyáregység túlteljesítette termelési előirányzatait az első félévben. A szakszervezeti munkáról adott értékelést elfogadta a tanácsülés, hiszen a beszámoló joggal sorakoztatta fel a választások óta elért eredményeket, és őszintén rámutatott az itt-ott megmutatkozó fogyatékosságokra is. A szakszervezeti bizottság a feladatokról szólva hangsúlyozta a második félévben elvégzendő tennivalókat, első helyen megjelölve az új gazdasági mechanizmusra való áttérésből adódó munkák segítését. Heresznyél —■ IKARUS Hasznos tapasztalatcsere Az elmúlt héten háromtagú delegáció járt nálunk az NDK-ból: Erich Feigner, a WB Automobilbau személyzeti igazgatója, Brunhilda Kalthaus, a VEB MIFA Sonderhausen kerékpárgyár osztályvezetője és Hans Träger, a VEB Sachsenring Zwickau autógyár osztályvezetője. A küldöttség tavaly az NDK-ban járt magyar delegáció látogatását viszonozta, akkor is és most is az autóipari vállalatok személyzeti és oktatási problémáit tanulmányozták. Magyar részről jelen voltak a megbeszéléseken: Bagyinka János, az Autó- és Traktoripari Tröszt személyzeti főosztályvezetője, Szkárossy Lajos, a Kohó- és Gépipari Minisztérium osztályvezetője, Glázer Ferencné, a Járműfejlesztési Intézet osztályvezetője, Sebes József, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár személyzeti főosztályvezetője, Pothorszky Mátyás, a Csepel Autógyár főosztályvezetője, Hernádi József, a Vörös Csillag Traktorgyár főosztályvezetője és Szabó Gábor, a Gödöllői Gépgyár főosztályvezetője. Ideiglenesen részt vettek még a megbeszéléseken vállalati igazgatók, párttitkárok és személyzeti főosztályok dolgozói. A megbeszéléseken az alábbi témák kerültek megvitatásra: a káderek kiválasztásának alapelvei, a káderfejlesztési terv, a káderpolitika alkalmazása, a személyzeti apparátus helye és szerepe a vállalaton belül, információs rendszer, kádernyilvántartás, minősítési rendszer, szakoktatás és végül ipari tanulóképzés. Főosztályunk véleménye szerint a tapasztalatcsere hasznos volt, német barátaink kedvező tapasztalatokat szereztek vállalatunknál, s ezt felszólalásaikbanki is hangsúlyozták. Sebesi József, személyzeti főosztályvezető Vita a kollektív szerződésről Kapjon-e mindenki munkaruhát? Maradjon meg az étkezési és üdülési hozzájárulás Mostanában sok szó esik a kollektív szerződésről, s ennek egyik nagyon lényeges pontja lesz a munkásellátás problémájával foglalkozó rész. Úgy gondolom, hogy a kollektív szerződésnek félreérthetetlen világossággal kell kimondania bizonyos dolgokat a munkásellátás kérdésével kapcsolatban. Sok vitára ad okot például a dolgozók munkaruhával történő ellátása. Jelenleg 1 millió 300 ezer forintos költségvetéssel dolgozunk, s ennek az összegnek majdnem a felét a védőkesztyűk emésztik fel. A fennmaradó részt védő- és munkaruhára fordítjuk. Védőruhát a vállalat köteles biztosítani, munkaruhát adhat, belátása szerint azoknak a dolgozóknak, akik olyan helyen dolgoznak, ahol a munka ezt megkívánja. A munkaruha kihordási ideje: 24, 18, illetve 12 hónap. Sok vita adódik ebből, mert például az a dolgozó, aki 24 hónapra kapja a munkaruhát, méltatlannak tartja, hogy a másik ember 12 hónap múlva újat kap. Úgy gondolom, s ezt javasolni is fogom majd a megfelelő helyen, helyes lenne, ha egységes álláspontra jutnánk ebben a kérdésben. Megítélésem szerint helyes lenne, ha minden fizikai dolgozónk kapna munkaruhát, 50 százalékos árkülönbözeti visszatérítéssel. Talán ez a megoldás olyan helyzetet teremthetne, amit minden dolgozónk méltányosnak és elfogadhatónak tartana. A munkaruha kihordási idejét egy esztendőben kellene megállapítani. A védőruhát továbbra is a vállalat adja térítésmentesen, adása különben is kötelező. A másik dolog, ami ugyancsak sok vitát eredményez a vállalaton belül, az étkezési hozzájárulás. Vannak olyan vélemények, amelyek azt hangoztatják, hogy az étkezési hozzájárulást be kell építeni a bérbe. Ezt úgy képzelik el a dolgozók, hogy akik nem veszik igénybe, mert nem étkeznek itt a vállalatnál, megkapnák a térítést a gyártól. Csakhogy ez a vélemény nem számol azzal, hogy az a keret, amely biztosítva van étkezési hozzájárulás címén, ez a vállalat összlétszámát tekintve nem 3 forint és 69 fillér, elosztva egyebekre nem éri el az egy forintot: 98 fillér. Havi átlagban ez az öszszeg még harminc forint sincs. Ha tehát ezt vennénk alapul és elfogadnánk egyedülinek a fenti véleményt, akkor ez azt eredményezné, hogy az a dolgozó, aki itt dolgozik, köteles lenne megtéríteni egy ebéd önköltségét: a 7 forint 29 fillért. Kérdezem én, helyes lenne elfogadni ezt az érvelést, illetve véleményt? Nagyon határozottan azt mondhatom: nem! Vannak egyedülálló dolgozók, vannak alacsonyabb keresetű dolgozók, akik ezt az összeget nehezen tudnák megfizetni és nagy lenne nekik ez a tehertétel. Ugyanez a helyzet az üdültetéssel kapcsolatban is. Ebben a kérdésben is megoszlanak a vélemények, s eléggé határozott az a vélemény, hogy az üdültetési hozzájárulást is be kellene építeni a bérbe. Ebben az esetben, aki nem veszi igénybe az üdültetési hozzájárulást, mint üdülő, megkapná a ráeső részt, ugyanakkor azonban, aki két hetet akarna a családjával eltölteni a Balaton mellett, a teljes önköltséget kell megfizetnie az üdülés időtartamára: családtagonként napi 28 forint helyett mondjuk 48, illetve 53 forintot. Meg kell őszintén mondanunk, hogy a kevesebb keresetű dolgozók, akiknek még a családjuk is nagyobb, s talán ez a két hét nagyon nagy dolog minden esztendőben, nehezen vagy egyáltalán nem tudnák megfizetni mondjuk negyedmagukra a napi 212 forintot. Mindkét esetben, az étkezési és az üdültetési hozzájárulás esetén, nagyon körültekintően kell eljárnunk, s véleményem szerint nem szabad elfogadnunk az említett véleményeket, mert ez az akció ezzel elveszítené szociális jellegét. Márpedig éppen az a cél, hogy szociális jellegét megőrizze mind a két hozzájárulási forma. A magam részéről ennyit szerettem volna elmondani a leendő kollektív szerződéssel kapcsolatban. Fehérvári Józsefné munkásellátási csoportvezető 1961 AUGUSZTUS 23. A prémium nem ajándék! A kijelölt éves feladatok alapján az Ikarusban 57 gazdasági vezető kaphat prémiumot. Az elmúlt héten a vállalat igazgatója úgy döntött, hogy az 57 vezető közül 42-nek csökkenti, illetve felfüggeszti a kifizethető prémium összegét. Az igazgatónak ez az intézkedése meglepetés, s egyesekben elégedetlenséget keltett. Meglepetést keltett, mert a vezetők közül többen úgy vélték, hogy a prémium mintegy kiegészítő fizetésként, munkájuk eredményességétől függetlenül jár nekik. Pedig a prémium nem ajándék, bizonyos többletmunkáért, kitűzött feladatok teljesítéséért adható. De beszélhetünk-e ma az első félévi (főleg a második negyedévi) munkáról úgy, hogy az minden tekintetben jó volt? Aligha! Csak néhány jelenségre utalunk. A balesetek száma évről évre nő. Jól emlékszünk arra, hogy tavaly az élüzemcímtől is a balesetek miatt estünk el. Ki ne emlékezne arra, hogy évek óta nem gyártott a vállalat olyan ütemtelenül, mint az első félév végén. Kétségtelen, úgynevezett objektív, a gyár dolgozóin kívülálló okok is közrejátszottak ebben, de azért nem mondhatjuk, hogy az anyagellátásunk csak ezért volt gyenge, a kooperációs alkatrészeket csak ezért nem kapták meg időben a szereplők. Nem. Szervezetlenség, előre nem látás, néha könnyelműség is közrejátszott. A vállalat igazgatója úgy látta, hogy véget kell már vetni a mindent elnézés időszakának. Úgy határozott, hogy csak súlyozva, tényleges eredményeket figyelembevéve járul hozzá prémium kifizetéséhez. Ezt az intézkedést a vállalat szakszervezeti bizottságának titkárával egyetértésben hozta. Mindenekelőtt felfüggesztették a prémium kifizetését 15 olyan vezetőnek, akinek a munkaterületén a baleseti statisztika romlott ,áprilisban határozták meg azokat a módszereket, amelyeknek a segítségével kiszámítható, hogy milyen mértékben fizethető ki vagy tartható vissza az egész évre kijelölt és a negyedévenként fizetett prémium összege. A számítás alapja az, hogy csökken-e vagy nő a balesetek száma az elmúlt három év átlagához képest.) Amennyiben az év hátralevő részében lényegesen javul a helyzet egyegy ütemben, úgy év végén az egész évre kitűzött prémium teljes összegét is megkaphatják azok a vezetők, akiktől most visszatartottak egy bizonyos mennyiséget. A vállalat igazgatója a balesetek számának vagy súlyosságának növekedése miatt 100—1500 forint erejéig függesztett fel prémiumokat. Ugyanakkor növelte 10 gazdasági vezető prémiumát — főleg a szerelő gyáregységben —, mert javult náluk a baleseti statisztika. Tizenöt gazdasági vezető prémiumából 200—800 forintot vont meg az igazgató azért, mert nem gondoskodtak arról, hogy a beosztottaik megfelelő minőségű munkát végezzenek. A pótalkatrész specifikus teljesítésének elmaradása miatt öt vezetőtől vontak meg 300—500 forintot. Kooperációs hibáért 300—600 forintot, az anyaghiányokért 200—800 forintot vontak meg két, illetőleg öt vezetőtől. Felfüggesztették még a prémium egy részének kifizetését 15 vezetőnek azért, mert nem gondoskodtak a forgóeszközök, az anyagkészletek kellő forgási sebességéről, munkaerő-gazdálkodási hiányosságok miatt, továbbá azért, mert dokumentációk (technológiai és szerkesztési) nem készültek el időben. Megvonták a prémiumot attól a három üzemvezetőtől is, akiknek a területén tömegesen egymás helyett bélyegeztek a dolgozók. A felsorolásból is már világos, hogy a vállalat igazgatója most valóban határozottan és kemény kézzel szerzett érvényt annak a helyes álláspontnak, a prémium nem fizetéskiegészítés, hanem a kitűzött feladatok teljesítéséért, eredményes munkáért