Ikarus, 1967 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-08-23 / 17. szám

2 CSAK KÖZÖSEN ÖSSZEFOGVA LEHET A JELENLEGI ÁLLAPOTOKON JAVÍTANI JEGYZET A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG ÜLÉSÉRŐL A párt­ végrehajtó bizottsága foglalkozott az 1967 első fél­évi termelés eredményeivel és a komplex intézkedési terv teljesítésével. A végrehajtó bi­zottság termelési felelősének Molnár Lajosnak (a busz II. főosztály vezetőjének) jelen­tése és a hozzászólások sokol­dalúan és alaposan elemezték e témákat. A gazdasági munka vizsgá­latának az ad most különös jelentőséget, hogy rohamosan közeledik az új gazdasági mechanizmus bevezetésének időpontja. A jelenlegi felkészülési időszakban végzett mun­ka alapvetően meghatá­rozza a jövő évi lehetősé­geinket is. Sajnálatos, hogy épp most — mint az az írásos anyagból és a hozzászólásokból is kitűnt — oly nehéz helyzetben van a vállalat, mint amilyenben már évek óta nem volt. Az első fél­évi tervet ugyan teljesítettük, de ezt csak az tette lehetővé, hogy az első negyedévben a tervezettnél lényegesen jobb eredményt értünk el. Az ered­mények elismerése mellett, ép­pen e nehéz helyzet miatt a végrehajtó bizottság el­sősorban a termelést aka­dályozó tényezőkről és azok okairól tárgyalt. Többek között megállapítot­ták, hogy a műszaki fejleszté­si tervben szereplő normaóra megtakarítása egészében nem teljesült Nem értek még el kellő eredményt az alkatrészek gyártásának kihelyezésében. Részben ennek következmé­nye, hogy nagymértékű lét­számhiányról kell beszélni. Az új rendszerű létszám- és bérgazdálkodás következtében enyhült ugyan valamelyest a létszámhiány, azonban közel sem oldódott meg. Az új bére­zési rendszer rávilágít számos termelő területen tapasztalha­tó lazaságra és a liberalizmus különböző megjelenési for­máira. Az új bérezési rendszer kö­vetkeztében világosabbá vált, hogy rendkívül sok munkaidőt emésztenek meg az úgyneve­zett pótmunkák. Az ilyen sehol sem tervezett pót­munkák az első félévben, mintegy 45 ezer órát tet­tek ki. Durván számítva 20 autóbuszt készíthet­tünk volna el ennyi idő­vel. Részletesen foglalkozott a végrehajtó bizottság a koope­ráció problémájával is. A ter­melő üzemek dolgozói gyak­ran panaszkodnak a kooperá­cióra, mondván, ilyen-olyan al­katrészt nem biztosítottak. Tudni kell azonban azt is, hogy a hiány nem mindig a kooperációs főosztály dol­gozóinak a hibája. Ennek a főosztálynak munkája nagy­mértékben függ a vállalat töb­bi szervének munkájától, pél­dául attól, hogy a dokumen­tációt gyorsan és pontosan megkapják-e. Másrészt azt is tudni kell, hogy számos vállalattal, szövet­kezettel a kapcsolat csak most van kialakulóban és bizony a kezdet nehézsé­gei éreztetik hatásaidat. Sajnos az első félévi anyag- és alkatrészhiány nem szűnt meg a második félév első hó­napjában sem. A forgácsolás jelenlegi helyzete — nem győ­zik a munkát — nehezíti a tervszerű termelést E témák csak kiragadott példák a megoldandó felada­tok közül. E gondokat súlyos­bítja az — mint fentebb em­lítettük —, hogy fokozatosan fel kell készülnünk a gazdasá­gi mechanizmusra. A végre­hajtó bizottság megállapítása szerint e gondok ellenére nincs alapja annak a pesszimis­ta, majdnem hogy pánik­­hangulatnak, amely már itt-ott megtalálható. A második félévben már bi­zonyos mértékig javult a hely­zet, például meggyorsult a kocsik átadásának üteme. Ahhoz azonban, hogy gyöke­res fordulat következzen be, össze kell fogni a társadalmi szerveknek, a gazdasági veze­tőknek, a fizikai és szellemi dolgozóknak egyaránt. Csakis közös erőfeszítéssel lehet át­hidalni a jelen nehézségeit. A végrehajtó bizottság javasolta a vállalat gazdaságai vezetősé­gének, hogy hozzon határozott intézkedéseket a fegyelem megszilárdítására, a gyártmá­nyok minőségének javítására és szerezzen érvényt az eddig kiadott rendelkezéseinek. Nyilvánvaló, hogy a gazda­sági vezetők intézkedései, uta­sításai önmagukban nem ele­gendők ahhoz, hogy a jelenle­gi állapotokon gyökeresen vál­toztassanak, éppen ezért hang­súlyozta a végrehajtó bizott­ság: szükséges, hogy a párt­­szervezetek is kezdemé­nyezzenek és az illetékes gazdasági veze­tőkkel közösen határozzák meg, hogy területeiken milyen intézkedéseket kell tenniök. Ez a végrehajtó bizottsági ülés is világosan bizonyítja, hogy a vállalat pártszervezete figyeli a vállalat gazdasági munkáját, foglalkozik a dolgo­zók problémáival és azokon a maga eszközével segít (gerendás) Különleges autóbusz Ez a magasított tetejű, furcsa alakú, különleges autóbusz a Villamosműveknek készült Hosszn 9,5 méter, az ízelt­családból van átalakítva Szakszervezeti munka a mérlegen TANÁCSÜLÉS FEHÉRVÁROTT Fél évvel ezelőtt zajlottak le a szakszervezeti választások a székesfehérvári gyáregység­ben. Vajon a választások óta eltelt hat hónapban milyen tevékenységet fejtett ki a gyáregységben a szakszervezet, s mit végzett elsősorban a szakszervezeti bizottság? A kérdésre a közelmúltban tar­tott szakszervezeti tanácsülé­sen kaptunk választ, ahol a tanács tagjai előtt Rák József titkár ismertette a szakszer­vezeti bizottság beszámolóját az 1967. első félévében végzett munkájáról. Mint a beszámolóból és a hozzászólásokból kitűnt, a gyáregységben folyó szak­­szervezeti munkát komoly eredmények fémjelzik. Az a lendület, aktivitás, kezdemé­nyezőkedv, mely tapasztalható volt a választások idején, azóta sem hagyott alább, a megválasztott mintegy 208 tisztségviselő eleget tesz meg­bízatásának. Elsősorban az újjászervezett aktíva­hálózatnak köszönhető a mozgalom erősödése, a dolgozók szervezettségének növekedése, általában a szak­szervezeti tevékenység fejlő­dése, az eredmények létrejöt­te. A gyáregységben annak ide­jén 101 bizalmit, öt főbizal­mit és négy műhelybizottságot választottak meg a szervezett dolgozók. Ezek munkáját a beszámoló pozitívan értékelte, jóllehet, zömében új emberek kerültek a tisztségekre, kevés tapasztalattal, de annál na­gyobb lelkesedéssel. Munkájukat hatékonyan segítette a szakszervezeti bizottság; például előadásokon ismer­tették részükre a XXI. kong­resszus határozatait, egyes rendeleteket, a hatás- és jog­kör helyes gyakorlását. E módszert tovább folytatják az ősszel beinduló szakszervezeti politikai oktatás keretében; már kijelölték a négy propa­gandistát és jelenleg folyik a tanulócsoportok szervezése. A reszortbizottságok eddigi munkáját részletesen elemez­te a beszámoló, megállapítva ugyancsak eredményes műkö­désüket. Igen jól dolgozott például a bérbizottság: az első fél­évben sikerült bizonyos órabérfejlesztést elérnie. Sokoldalú tevékenységet fej­tett ki a társadalombiztosítási tanács, illetve annak albizott­ságai. Az első félévben 266- an részesültek segélyben, az e célra fordított összeg 58 ezer forint volt. A termelési bizottság kez­dettől fogva komoly segítsé­get adott a munkaverseny to­vábbi szélesítéséhez: a szak­­szervezet új irányelveket adott ki a versenymozgalom for­máira, eredményeink értéke­lésére és jutalmazására. A gyáregységben jelenleg 67 brigád 1276 taggal vesz részt a szocialista mozga­lomban. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a gyáregység túlteljesítette termelési előirányzatait az el­ső félévben. A szakszervezeti munkáról adott értékelést elfogadta a tanácsülés, hiszen a beszámo­ló joggal sorakoztatta fel a választások óta elért eredmé­nyeket, és őszintén rámutatott az itt-ott megmutatkozó fo­gyatékosságokra is. A szak­­szervezeti bizottság a felada­tokról szólva hangsúlyozta a második félévben elvégzendő tennivalókat, első helyen meg­jelölve az új gazdasági mecha­nizmusra való áttérésből adó­dó munkák segítését.­ ­ Heresznyél —■ IKARUS Hasznos tapasztalatcsere Az elmúlt héten háromtagú delegáció járt nálunk az NDK-ból: Erich Feigner, a WB Automobilbau személy­zeti igazgatója, Brunhilda Kalthaus, a VEB MIFA Son­derhausen kerékpárgyár osz­tályvezetője és Hans Träger, a VEB Sachsenring Zwickau autógyár osztályvezetője. A küldöttség tavaly az NDK-ban járt magyar delegáció látoga­tását viszonozta, akkor is és most is az autóipari vállala­tok személyzeti és oktatási problémáit tanulmányozták. Magyar részről jelen voltak a megbeszéléseken: Bagyinka János, az Autó- és Traktor­ipari Tröszt személyzeti fő­osztályvezetője, Szkárossy La­jos, a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium osztályvezetője, Glázer Ferencné, a Járműfej­lesztési Intézet osztályvezető­je, Sebes József, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár személyzeti főosztályvezetője, Pothorszky Mátyás, a Csepel Autógyár főosztályvezetője, Hernádi József, a Vörös Csil­lag Traktorgyár főosztályveze­tője és Szabó Gábor, a Gödöl­lői Gépgyár főosztályvezetője. Ideiglenesen részt vettek még a megbeszéléseken vállalati igazgatók, párttitkárok és sze­mélyzeti főosztályok dolgozói. A megbeszéléseken az aláb­bi témák kerültek megvita­tásra: a káderek kiválasztá­sának alapelvei, a káderfej­lesztési terv, a káderpolitika alkalmazása, a személyzeti apparátus helye és szerepe a vállalaton belül, információs rendszer, kádernyilvántartás, minősítési rendszer, szakokta­tás és végül ipari tanuló­kép­zés. Főosztályunk véleménye sze­rint a tapasztalatcsere hasz­nos volt, német barátaink kedvező tapasztalatokat sze­reztek vállalatunknál, s ezt felszólalásaikban­­ki is hangsú­lyozták. Sebesi József, személyzeti főosztályvezető Vita a kollektív szerződésről Kapjon-e mindenki munkaruhát? Maradjon meg az étkezési és üdülési hozzájárulás Mostanában sok szó esik a kollektív szerződésről, s ennek egyik nagyon lényeges pont­ja lesz a munkásellátás prob­lémájával foglalkozó rész. Úgy gondolom, hogy a kollek­tív szerződésnek félreérthe­tetlen világossággal kell ki­mondania bizonyos dolgokat a munkásellátás kérdésével kapcsolatban. Sok vitára ad okot például a dolgozók munkaruhával történő ellátása. Jelenleg 1 millió 300 ezer forintos költségvetéssel dolgozunk, s ennek az összegnek majdnem a fe­lét a védőkesztyűk emész­tik fel. A fennmaradó részt védő- és munkaruhára fordítjuk. Vé­dőruhát a vállalat köteles biz­tosítani, munkaruhát adhat, belátása szerint azoknak a dolgozóknak, akik olyan he­lyen dolgoznak, ahol a munka ezt megkívánja. A munkaruha kihordási ideje: 24, 18, illetve 12 hónap. Sok vita adódik ebből, mert például az a dolgozó, aki 24 hónapra kapja a munkaruhát, méltatlannak tartja, hogy a másik ember 12 hónap múlva újat kap. Úgy gondolom, s ezt javasolni is fogom majd a megfelelő helyen, helyes len­ne, ha egységes álláspontra jutnánk ebben a kérdésben. Megítélésem szerint he­lyes lenne, ha minden fi­zikai dolgozónk kapna munkaruhát, 50 százalé­kos árkülönbözeti vissza­térítéssel. Talán ez a megoldás olyan helyzetet teremthetne, amit minden dolgozónk méltányos­nak és elfogadhatónak tarta­na. A munkaruha kihordási idejét egy esztendőben kelle­ne megállapítani. A védőru­hát továbbra is a vállalat ad­ja térítésmentesen, adása kü­lönben is kötelező.­­ A másik dolog, ami ugyan­csak sok vitát eredményez a vállalaton belül, az étkezési hozzájárulás. Vannak olyan vélemények, amelyek azt hangoztatják, hogy az étkezési hozzájárulást be kell építeni a bérbe. Ezt úgy képzelik el a dolgo­zók, hogy akik nem veszik igénybe, mert nem étkeznek itt a vállalatnál, megkapnák a térítést a gyártól. Csakhogy ez a vélemény nem számol azzal, hogy az a keret, amely biztosítva van étkezési hozzá­járulás címén, ez a vállalat összlétszámát tekintve nem 3 forint és 69 fillér, elosztva egyebekre nem éri el az egy forintot: 98 fillér. Havi átlagban ez az ösz­­szeg még harminc forint sincs. Ha tehát ezt vennénk alapul és elfogadnánk egyedülinek a fenti véleményt, ak­kor ez azt eredményezné, hogy az a dol­gozó, aki itt dolgozik, köteles lenne megtéríteni egy ebéd önköltségét: a 7 forint 29 fil­lért. Kérdezem én, helyes len­ne elfogadni ezt az érvelést, illetve véleményt? Nagyon határozottan azt mondhatom: nem! Vannak egyedülálló dol­gozók, vannak alacsonyabb keresetű dolgozók, akik ezt az összeget nehezen tudnák megfizetni és nagy lenne ne­kik ez a tehertétel. Ugyanez a helyzet az üdül­tetéssel kapcsolatban is. Eb­ben a kérdésben is megoszla­nak a vélemények, s eléggé határozott az a vélemény, hogy az üdültetési hozzájáru­lást is be kellene építeni a bérbe. Ebben az esetben, aki nem veszi igénybe az üdülte­tési hozzájárulást, mint üdü­lő, megkapná a ráeső részt, ugyanakkor azonban, aki két hetet akarna a családjával el­tölteni a Balaton mellett, a teljes önköltséget kell megfizetnie az üdülés idő­tartamára: családtagonként napi 28 forint helyett mondjuk 48, illetve 53 forintot. Meg kell őszintén mondanunk, hogy a kevesebb keresetű dolgozók, akiknek még a családjuk is nagyobb, s talán ez a két hét nagyon nagy dolog minden esztendő­ben, nehezen vagy egyáltalán nem tudnák megfizetni mondjuk negyedmagukra a napi 212 forintot. Mindkét esetben, az étkezé­si és az üdültetési hozzájáru­lás esetén, nagyon körültekin­tően kell eljárnunk, s véleményem szerint nem szabad elfogadnunk az említett véleményeket, mert ez az akció ezzel el­veszítené szociális jelle­gét. Márpedig éppen az a cél, hogy szociális jellegét meg­őrizze mind a két hozzájáru­lási forma. A magam részéről ennyit szerettem volna elmondani a leendő kollektív szerződéssel kapcsolatban. Fehérvári Józsefné munkásellátási csoportvezető 1961 AUGUSZTUS 23. A prémium nem ajándék! A kijelölt éves feladatok alapján az Ikarusban 57 gazdasági vezető kaphat pré­miumot. Az elmúlt héten a vállalat igazgatója úgy dön­tött, hogy az 57 vezető kö­zül 42-nek csökkenti, illetve felfüggeszti a kifizethető pré­mium összegét. Az igazgató­nak ez az intézkedése megle­petés, s egyesekben elége­detlenséget keltett. Meglepe­tést keltett, mert a vezetők közül többen úgy vélték, hogy a prémium mintegy ki­egészítő fizetésként, munká­juk eredményességétől függet­lenül jár nekik. Pedig a pré­mium nem ajándék, bizo­nyos többletmunkáért, kitű­zött feladatok teljesítéséért ad­ható. De beszélhetünk-e ma az első félévi (főleg a második negyedévi) munkáról úgy, hogy az minden tekintetben jó volt? Aligha! Csak né­hány jelenségre utalunk. A balesetek száma évről évre nő. Jól emlékszünk arra, hogy tavaly az élüzemcím­­től is a balesetek miatt es­tünk el. Ki ne emlékezne arra, hogy évek óta nem gyártott a vállalat olyan ütemtelenül, mint az első fél­év végén. Kétségtelen, úgy­nevezett objektív, a gyár dolgozóin kívülálló okok is közrejátszottak ebben, de azért nem mondhatjuk, hogy az anyagellátásunk csak ezért volt gyenge, a kooperációs­­ alkatrészeket csak ezért nem­­ kapták meg időben a szere­­p­lők. Nem. Szervezetlenség, elő­re nem látás, néha könnyel­műség is közrejátszott. A vállalat igazgatója úgy látta, hogy véget kell már vetni a mindent elnézés idő­szakának. Úgy határozott, hogy csak súlyozva, tényle­ges eredményeket figyelem­­bevéve járul hozzá prémium kifizetéséhez. Ezt az intéz­kedést a vállalat szakszerve­zeti bizottságának titkárával egyetértésben hozta. Mindenekelőtt felfüggesz­tették a prémium kifizetését 15 olyan vezetőnek, akinek a munkaterületén a baleseti statisztika romlott ,április­ban határozták meg azokat a módszereket, amelyeknek a segítségével kiszámítható, hogy milyen mértékben fizethető ki vagy tartható vissza az egész évre kijelölt és a ne­gyedévenként fizetett pré­mium összege. A számítás alapja az, hogy csökken-e vagy nő a balesetek száma az elmúlt három év átlagá­hoz képest.) Amennyiben az év hátralevő részében lé­nyegesen javul a helyzet egy­­egy ütemben, úgy év végén az egész évre kitűzött pré­mium teljes összegét is meg­kaphatják azok a vezetők, akiktől most visszatartottak egy bizonyos mennyiséget. A vállalat igazgatója a balese­tek számának vagy súlyos­ságának növekedése miatt 100—1500 forint erejéig füg­gesztett fel prémiumokat. Ugyanakkor növelte 10 gaz­dasági vezető prémiumát —­ főleg a szerelő gyáregységben —, mert javult náluk a bal­eseti statisztika. Tizenöt gazdasági vezető prémiumából 200—800 forin­tot vont meg az igazgató azért, mert nem gondoskod­tak arról, hogy a beosztot­taik megfelelő minőségű mun­kát végezzenek. A pótalkatrész specifikus teljesítésének elmaradása miatt öt vezetőtől vontak meg 300—500 forintot. Koo­perációs hibáért 300—600 fo­rintot, az anyaghiányokért 200—800 forintot vontak meg két, illetőleg öt vezetőtől. Felfüggesztették még a pré­mium egy részének kifizetését 15 vezetőnek azért, mert nem gondoskodtak a forgóeszkö­zök, az anyagkészletek kellő forgási sebességéről, munka­erő-gazdálkodási hiányossá­gok miatt, továbbá azért, mert dokumentációk (techno­lógiai és szerkesztési) nem készültek el időben. Megvonták a prémiumot at­tól a három üzemvezetőtől is, akiknek a területén tömege­sen egymás helyett bélye­geztek a dolgozók. A felsorolásból is már vilá­gos, hogy a vállalat igazga­tója most valóban határozot­tan és kemény kézzel szer­zett érvényt annak a helyes álláspontnak, a prémium nem fizetéskiegészítés, hanem a kitűzött feladatok teljesíté­séért, eredményes munkáért

Next