Ikarus, 1973 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-01 / 3. szám

s A munkásosztály öntudata olyan erő, mely képes megváltoztatni a társadalom gazda­sági rendszerét, sőt erkölcsét is. No, igen. Hát ez megtörtént. Megvál­tozott a társadalmi rend, megváltozott az erkölcs is. Mert, ugye hajdan, hogy hívták az ipari se­géderőt? No? Ne találgassák. Meg­mondom. Napszá­mosnak. Valóban nagyon csúnya, illúzió­romboló szó volt ez a napszámos. Emellett kevés pénzért sokat kel­lett dolgozni. Az öntudat nem tűr­hette. Segédmun­kás lett belőle. Ez már legalább mun­kás. Aztán még to­vább fejlődtünk. Megkérdeztük, mi az, hogy segéd­munkás? SM?! Szóval mindenki, akinek nincs szak­mája. Az udvar­takarító, meg az ü­lemelőkészítő? No, nem, ez meg­alázó. Igaz, hogy időnként többet keres, mint a sza­ki, de ez a cím ... Ekkor kezdtünk el differenciálni. A szállítómunkás ex­peditor lett­.A rak­tári segédmunkás előkészítő úr. Az udvartakarító tér­rendező? S mi lett az üzemi anyag­­mozgató? Tefus. Tefus? Hogy­hogy tefus? Ja igen. Szóval az úgy volt, hogy odaszólt az öreg ■ szaki a Jóska gyereknek, hogy „ejnye, fiam, fuss már el az anyagért!” Az meg csak ült ott a plat­­hin és hanyag ele­ganciával snóbli­­zott. A harmadik tét után csak eny­­nyit vakkantott vissza: „Józsi úr nem fut. Ha kell, akkor tefussa’ 3. Vállalásuk s a program • Nem a termelésben — a termelésért A szocialista brandmozga­lomban sok olyan közösség is igyekszik a maga módján szaporítani a vállalat ered­ményeit, amelyek tagjai nem a közvetlen termelésben dol­goznak. Ilyen a Marx Károly nevét viselő tízszeres szocia­lista brigád Fehérváron. Tag­jai a programosztály dolgo­zói. 1. A brigád munkájáról Sza­bó Béla brigádvezetővel és Molnár Lajossal, a brigád egyik alapító tagjával beszél­gettem. — A brigádunk 1962-ben alakult 10 fővel. Most tizen­hatan­­vagyunk. Tagjainknak csaknem a fele egyszer vagy többször elnyerte a Kiváló Dolgozó címet — mondja ■nem kis büszkeséggel Molnár Lajos. — Milyen kapcsolata van a brigádnak a termeléssel? — Ez a kapcsolat nagyon közvetlen, hiszen mi írjuk elő a termelés feladatait. Ki­dolgozzuk az éves gyártás­programot egységekre bontva, s mi programozzuk az elő­készítő szerveket is. "Egy-egy feladatunk hivata­los átfutási ideje hat—hét nap. De a körülmények miatt ez az idő gyakran soknak bi­zonyul. Ilyenkor a brigád va­lamennyi tagjának összefogá­sával gyakran három-négy nap alatt végzünk el egy munkát. — Két csoportunknak szo­rosabb kapcsolata is van a termeléssel — veszi át a szót a brigád­vezető. Ezek a nagy csarnoki részben dolgoznak és napra, kocsira lebontva­, operatív jelleggel dolgozzák ki a programot. 2. — Munkájuk nem fizikai jellegű. Milyen társadalmi te­vékenységet tudnak folytat­ni? — Brigádunk dolgozza ki három év óta a gyár munka­­verseny-feladatait. Mi hatá­rozzuk meg, hogy az egyes területek milyen plusz tetvé­kenységet végezhetnek a ter­melés segítésére. Negyedéven­ként és év végén szervekre lebontva értékeljük a gyá­ri munkaverseny-mozgalom eredményeit. E vállalásunk mellett mi szervezzük, bonyolítjuk leg­nagyobb részben az üzemi sportbaj­noks­á­goka­t. Gyakran fizikai területen is bekapcso­lódunk társadalmi munkával a termelésbe. A brigádnak évente általában 1000 óra fe­lett van a társadalmi munká­ja­. Ne feledkezz meg­ az is­koláról sem! — szól­ közbe Molnár Lajos. — Rendszere­sen segítünk a Petőfi Sándor általános iskolának a tanter­mek díszítésében, hogy a gye­rekek barátságosabb környe­zetben tanulhassanak. — A brigád munkájából is következik, hogy a tagok öt­ven százaléka nő. Hogyan hat ez a brigádéletre? Szinte egyszerre legyinte­nek: — Ezen a gondon meg­értéssel, szervezéssel lehet se­gíteni! A legtöbb rendez­vényre meghívjuk a család­tagokat is, így a­ legnagyobb gond megoldódik. Számos jól sikerült kirán­dulást is szerveztünk már így. Február elején például Mór­ra látogatunk, ahol megnéz­zük a bormúzeu­mot is. Az előzetes felmérés szerint oda is szinte teljes létszámmal megyünk. — Munkájukat, vállalásai­kat eddig lelkiismeretesen teljesítették Ezt a tizedik fo­kozat is bizonyítja. Mi a leg­­több céljuk?­­.. „ — Már két éve szeretnénk elérni a Kiváló Brigád címet­­— fogalmazza meg a brigád vágyát Szabó Béla brigádve­zető. — Nagy öröm­­lenne számunkra, ha végre sikerül­ne elnyernünk. De, ha most nem megy, akkor újra, tö­retlen akarattal megpróbál­juk, hogy munkánk színvona­lának emelésével jövőre ki­vívjuk ezt a megtisztelő cí­met. — L. — tra esik a hé­ t tél gondjai közé tartozik a havas, sáros közlekedési utak megtisztítása. A budapesti gyár gondnoksága három tehergépkocsira és egy­traktorra szerelhető hóekével, két Multicaron elhelyezett hó­tolóval és egy traktorra szerelt sószóróval takarítja, teszi biztonságossá az utakat. Nem csak a gyáron belül, a 3-as gyáregységben és a 1-es telepen, de a Keresztúri út—Vidámvásár út—Nagy­tarcsa- ta­­nácshoz útvonalon is használható állapotban kell tartaniuk az uta­t­ a termelés segítésére. Mint ismeretes, ez buszaink próba útvonala. A hét géphez öt gépkocsivezető és két traktorvezető van. r' ' ‡,.i......... ›-;-.'›én is csak maximum 12 órát tudnak d '!1, váltásra nincs lehítség. Udvari munkás még kevesebb van. Négy ember látja el tizennyolc dolgozó munkáját. * Ez­­élen a hóel takarítás­ban, nyáron a parkápolásban okozhat gondokat. IKAROS Meggyőződésből... Baráti segítség, közösségi erő A fehérvári munkásőr zászlóalj ünnepi ülésen ér­tékelte az elmúlt év munká­ját. Az értékelésben előkelő helyet foglalt el a 2. század ikarusi szakasza. A szakasz három raja közül egy Kivá­ló Raj kitüntetésben része­sült. ■ Horváth Gyula szakaszpa­rancsnokot munkahelyén, a galvánüzemben kerestem fel. Civilben csiszoló csoportve­zető. Kihúzza magát. Az olajos munkaruha helyén szinte ér­zi a munkásőr-szerelés, jól ismert szorítását, amikor hozzákezd. — A fehérvári Ikarus munkásőrszakasz 1957-ben, az elsők közt ala­kult. Én csak hét éve va­gyok szakaszparancsnok ... — Mit jelent a szolgálat? — Ha úgy érzi, hogy elfog­laltságban, akkor elég­ sok ■időt. Az éves terv 6 nap kon­centrált kiképzést, minden 39. napon szolgálatot, poli­tikai és honvédelmi tovább­képzést ír elő. Ha meg arra gondol, hogy érzelmileg mit­­ jelent szá­munkra, azt mondhatom, na­gyon sokat. A szakasz tagjai olyan kö­zösséget alkotnak, hogy öröm számunkra az együttlét. És... hogyan is mondjam...? Mikor a katonaságnál le­szereltem, felsóhajtottam. Soha többet mindért nem veszek magamra! S most nagy veszteséget jelentene az életemben, ha végleg le kel­lene vetnem a munkásőr­­ruhát. — De mit szól az elfoglalt­sághoz, a szolgálathoz a csa­■ lád? . .... .Van családom, két fiam, 6 és 13 évesek. Tudom,­ mit je­lent ez. Mégis, szívesen csi­nálom, és a család megért. Így van ez a többiekkel is. Ebben­­az évben is új, elv­­társakkal gyarapodott szaka­szunk. A baráti segítség, a közösségi erő hatására máris beilleszkedtek a munkásőr­­élet feladataiba. Ilyen,­ közösségi munkának és bajtársaink lelkiismeretes helytállásának köszönhetjük a most kapott kitüntetéseket. Müller János (kárpitos , művezető) raja nyerte a Ki­váló Raj kitüntetést, őt ma­gát pedig Kiváló Rajparancs­nok jelvénnyel és a 15 éves szolgálatért emlékéremmel tüntették ki. Ötéves szol­gálatáért emlékérmet ka­­­­pott Skrenyó Ferenc (gép­kocsivezető), Smidéliusz Ist­ván (kísérleti üzem dicspé­­cser) szakaszparancsnok-he­­lyettes Kiváló Parancsnok, Németh János (festőüzem) Kiváló Munkásőr kitüntetést kapott. De a kitüntetettek mellett is vannak lelkiismeretesen szolgáló elvtársaink, mint például Halász Lajos, aki 14 éve­ tagja a munkásőrségnek. És­­nemcsak a kitüntetettek, de­ a többi raj is példamuta­tó munkát végzett. — Milyen elképzelésekkel indulnak az évnek? — Szeretnénk ebben az évben úgy ellátni feladatain­kat, hogy munkánk alapján elnyerhessük a Kiváló Sza­kasz címet. Biztos vagyok benne, hogy a szakasz tagjai mindent megtesznek majd e cél érdekében. AZ 1942. JÚLIUS 17-től 1943. február 2-ig tartó­ sztá­lingrádi csata a második vi­lágháború legnagyobb ütkö­zete, a háború fordulópontja volt. A 30. évforduló kapcsán emlékezünk, a történelmi csa­tára. *** A Szovjetunió ekkor volt a legnehezebb helyzetben. Az emberi és anyagi veszteségek óriásira növekedtek. Az euró­pai második front megnyitá­sa még mindig késett. A né­metek mindössze 170 kilomé­ternyire álltak Moszkvától, reménytelen volt Leningrád helyzete. A megszállók kezük­ben tartották a Baltikumot, Belorusziát, Ukrajnát, Mold­vát, az Oroszországi Föderá­ció nyugati és déli területeit. A német csapatok a Kauká­zus és a Volga felé törtek előre. Németország vezetői 1942- ben azt a katonapolitikai célt szerették volna elérni, amit nem sikerült 1941-ben, vagyis szétzúzni a Szovjetuniót, ki­iktatni mint fő ellenséget a a háborúból és utat nyitni a világ más térségei felé. Úgy döntöttek, hogy ez alkalom­mal a fő csapást a sztálin­grádi—kaukázusi irányban mérik, hogy az ország déli részét elvágják a központi te­rületektől. A NÉMET CÉLOKAT meglehetősen világosan fo­galmazta meg Schröter nyu­gatnémet hadtörténész 1353-ban megjelent „Sztálingrád” című könyvében. Hitler fejé­ben szüntelenül keringtek a kecsegtető szavak: ukrán ter­mény és állat, szén és vas a donyeci medencéből, kauká­zusi olaj, volgai blokád, török reagálás és természetesen a végső cél a Közel-Kelet ola­ja, amely az angol flottát táp­lálja, s szabad a kijárat India felé. Mindez meghatározta a Sztálingrád irányában tör­tént előrenyomulás és harc kegyetlen jellegét. Ezt a har­cot a német és a szovjet had­sereg fő erőinek kellett meg­vívnia. Az ütközet több mint hat és fél hónapig tartott, majdnem 100 000 négyzetkilo­méternyi területen. A harc egyes szakaszaiban mindkét fél részéről legalább kétmil­lió ember, 26 000 ágyú és ak­navető, másfél millió harc­kocsi és több mint 2000 repü­lőgép vett részt. A szovjet hadtörténészek két szakaszra: védelmi és tá­madó szakaszra osztják a sztálingrádi csatát. SZTÁLINGR­A­ HOSZ vé­delme 1942. július 17-én kez­dődött és november 18-ig tartott. A szovjet filaitok féz idő alatt kibírták a túlerőben lévő német hadcsoportok csapásait és legyengítették azokat. A németek 700 000 halottat és sebesültet, több mint 1000 páncélost, több mint 2000 ágyút és aknavetőt és körülbelül 1400 repülőgé­pet vesztettek. A Sztálingrád bevételéért harcoló német 6. hadsereg és 4. páncélos had­sereg elvérzett. Október 14-én Hitler kénytelen volt kiadni a parancsot, hogy a német csapatok az egész szovjet— német arcvonalon térjenek át stratégiai védelemre. Ezzel egyben beismerte az 1942-es évi agresszív terveinek töké­letes kudarcát.­­ A háborúk törvénye szerint a németeknek már régen el kellett volna foglalniuk a vá­rost, de ismét kiderült, hogy az ember a döntő elem.­­ Valóban: a sztálingrádi küzdelem kimenetelét jelen­tős mértékben a szovjet ka­tona és a hátország szívóssá­ga, hősiessége döntötte el. Magában Stálingrádban minden lakónegyed volt min­den házért és minden eme­letért külön harc folyt. Egyesen langtenger volt a város és a Volga víztükre, amely a kiömlött olajtól égett. Sztálingrád védői a fo­lyó partjára szorultak. Úgy tűnt, hogy még egy nyomás és beszorulnak a Volgába. A szovjet katona azonban min­dent kibírt... A szovjet csallatok ellentá­madása három gondosan elő­készített és egymás után kö­vetkező­­stratégiai műveletből állt: az Urániusz (november 19—30.), a Szaturnusz (de­cember 16—31.) és a Gyűrű (1943. január 10.—február 2.) A szovjet csapatok hatal­­mas­ harapófogója összerop­­pantotta a gyűrűbe zárt 22 német hadosztályt. A sztálin­grádi harcokban Németország körülbelül másfél millió em­bert, legalább 3500 harckocsit és rohamlöveget, 12 000 ágyút és aknavetőt és mintegy 3000 repülőgépet vesztett. Stálin­­grád a szovjet—német fron­ton abban az időben harcoló német erők majdnem egyne­gyedét emésztette fel. A SZTÁLINGRÁDI GYŐ­ZELEMNEK óriási nemzet­közi jelentősége volt. Ez a győzelem jelentősen meg­gyengítette az egész agre­­­szív tömböt, s szárnyat­ adott a nemzeti felszabadná mozgalmaknak a nácik ált­a meghódított európai ors­­okban és számos őrs/'"'1 arra késztetett, hogy mer "■ bacillaiíiil p JÜ ú­­jjá­­t. Vaszilij Morozov ezredes haditörténész (APN) iiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii­ iimmmiimimmiimiimiimiiimimimiiiimiimmimmmiiiimiii MUNKÁS­ÖRÖK Január 18-án a művelődési központban ünnepélyes egy­séggyűlést tartott a Mosolygó Antal munkásőr zászlóalj. Nagy Sándor zászlóaljparancs­nok értékelte az egység 1972. évi tevékenységét, majd Hor­váth Árpád, az MSZMP XVI. kerületi Bizottságának titkára adta át a kitüntetéseket a ki­váló parancsnokoknak, kiváló munkásőröknek, s a 10—15 éve szolgálatot teljesítőknek. Ezt követően rövid beszédben mél­tatta a helytállásukat. Az ünnepélyes egységgyűlés az újoncok eskütételével, s a feszerelők búcsúztatásával ért véget. Az eseményről bővebb beszámolót közlünk lapunk kö­vetkező számában. Hermann László átadja fegyverét az újonc Csábi Ferencne ­ 1973. február 1. Korunk honvédelme KEZDŐDIK A KIKÉPZÉS Ma, a szuperszonikus repü­lőgépek és rakéták korában nemcsak a hadsereg felké­szültsége dönti el egy eset­leges háború sorsát. Már a második világháború, de kü­lönösen az azóta kirobban­tott helyi háborúk — koreai, vietnami — bizonyítják, hogy a tömegpusztító fegyverek nagyobb veszteségeket okoz­nak a hátországban, mint a frontokon. A felkészületlen, pánikra hajlamos tömeg sza­bad prédájává válhat az ag­ressziónak. Ezért fontos a hadseregen kívül a jól szer­vezett, hátországi polgári vé­delem. Vállalatunknál is megszer­vezték a polgári védelmi egységeket, alegységeket. Szakszolgálati alakulatok és önvédelmi alegységek ala­kultak. Ezek fő feladata adott helyzetben a gyár be­rendezéseinek, anyagi esz­közeinek, dolgozóinak védel­me. Kinek kell részt vennie a kiképzésben? A rendelet ér­telmében minden 14—65 éves férfinak és 14—60 éves nő­nek. 1972-ben befejeződött a pa­rancsnokok felkészítése, s hamarosan megkezdődik irá­nyításukkal a beosztottak ál­talános kiképzése. Mindenki­nek saját érdeke, hogy részt vegyen a foglalkozásokon, hi­szen olyan ismereteket sajá­títhat el, melyek adott eset­ben a saját és embertársai életben maradását biztosít­ják. A parancsnokokon kívül a gazdasági vezetők és kom­munisták is kiveszik a ré­szüket a polgári védelmi munkából. Nekik nemcsak a kiképzésben kell részt ven­niük, hanem rájuk hárul a tudatformálás, a foglalkozá­sokon való megjelenés bizto­sítása is. A polgári védelemben való részvétel tehát nemcsak hon­védelmi, hanem politikai fel­adat is. Az itt szerzett isme­retekkel biztosítjuk a békés építés feltételeit a magunk területén, s egyben azt is, hogy a gyakorlatokon kívül soha ne kelljen felhasználni az itt szerzett tapasztalato­kat.

Next