Új Impulzus, 1986 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1986-10-04 / 20. szám
Október 17-én Teljes holdfogyatkozás Évezredeken át csodálatos és félelemgerjesztő égi jelet láttak az emberek a fogyatkozásokban. Pedig csak arról volt szó, hogy Naprendszerünk tagjai, a bolygók, a holdak — így a Föld és a Hold is — saját fénnyel nem rendelkező égitestek. Felületüknek a Nap felé forduló oldala fürdik a fényben, a túlsó oldala viszont sötétségben van és hosszú árnyékot vet a térbe. Kötetekre rúg a fogyatkozások világirodalma; színes, érdekes, döbbenetes, sőt néha történelemformáló esetekről számolnak be az ó-, a közép- és az újkori szerzők. Ebben a cikkben kitérünk a napfogyatkozások rövid fizikai tárgyalására, azért, hogy áttekinthetőbb legyen majd a kép az október 17-én bekövetkező rendkívüli csillagászati eseményről. Lenyűgöző élményt nyújtó teljes holdfogyatkozást láthatunk - amennyiben derült lesz az ég. Amikor az a helyzet áll elő, hogy a Nap, a Hold és a Föld (ebben a sorrendben) pontosan, vagy közelítő pontossággal egyvonalba kerülnek, akkor a Hold teljesen, vagy részben eltakarja előlünk központi csillagunkat - ez a napfogyatkozás. Tudniillik a Hold látszólagos átmérője (viszonylagos közelsége miatt) nagyjából ugyanakkora, mint a nálánál öszszehasonlíthatatlanul nagyobb Napé. Ahová a Hold teljes árnyéka esik, ott teljes, ahová félárnyéka, ott csak részleges napfogyatkozás észlelhető. Mivel a Hold kering a Föld körül, ezért árnyékkúpja (teljes és félárnyék) sebesen söpri végig a földfelszínt nyugatról keleti irányba. A teljes napfogyatkozás „foltja” maximum 264 kilométer átmérőjű, a részlegesé ennél sokkal nagyobb. A teljes napfogyatkozás egy adott földrajzi helyen 7,5 percig tarthat, a részleges már jóval tovább. Minél távolabb vagyunk a totális fogyatkozás zónájától, annál kisebb részét láthatjuk elsötétülni a napkorongnak. Minden ezer évben átlagosan 2375 napfogyatkozás van. A XX. század hátralévő éveiben példáulEurópából (Magyarországról is) 1999 augusztus 11-én teljes napfogyatkozás látható majd. Megállapítható még az is, hogy nemcsak a Hold, hanem a két belső bolygó, a Merkúr és a Vénusz is eltakarhatja előlünk a Nap kicsiny részét, parányi fekete korongocska alakjában - meglehetősen ritka időközökben. (November 13-án a Merkur átvonul a Nap előtt, mely Magyarország területéről csak részben, és rövid ideig figyelhető meg.) Ha a Nap takar el előlünk valamilyen égitestet (például bolygót, vagy csillagot), azt nem láthatjuk a Nap erős fénye miatt - az ehhez hasonló jelenséget csak az önálló fénnyel nem rendelkező Hold esetében észlelhetjük. Nagy ritkán bolygók is eltakarnak előlünk csillagokat - az Uránusz gyűrűit például így fedezték fel. Ugyancsak a fogyatkozásokhoz tartozó jelenség, amikor éppen a látásikban egymás körül keringő kettőscsillagok valamelyike elfedi a másikat: ezek az úgynevezett fedési változócsillagok. A tágabb értelemben vett fogyatkozási jelenségek közé tartozik például a Jupiter óriásbolygó nagyholdjainak fogyatkozása. Aki csak egyszer is látott teljes holdfogyatkozást, az soha nem felejti el; az égitestek mozgásából származó, az emberi szemnek talán kissé szokatlan jelenség lebilincselő és szép látvány. Kis időre részesévé válhatunk a természet hatalmas, ám ártalmatlan játékának, és közben akaratlanul elgondolkodhatunk parányi mivoltunkon. Rendkívüli didaktikus hatása miatt e jelenség megszemlélése ajánlatos a minden korosztályú tanulóifjúság számára. Szabad szemmel is pompás, de egy kis kézi látcső csak fokozhatja a látvány érdekességét. Mielőtt megadjuk az október 17-i menetrendet, lássuk, mi is a holdfogyatkozás? A napfogyatkozás a Föld különböző pontjairól másként látszik, és a Nap valójában nem sötétedik el; holdfogyatkozáskor azonban a Hold ténylegesen elsötétül, bárhonnan is nézzük. (Idegen égitestekről is.) A dolog lényegét tekintve itt az történik, hogy a Nap, a Föld és a Hold (ebben a sorrendben) egy vonalba kerül. Ilyenkor a jóval nagyobb Föld árnyéka - az ábránkon látható középső, sötét kúp, vagyis a teljes árnyék - a Holdra vetődik. Azaz csak vetődne! Ha nem lenne légköre bolygónknak, akkor árnyékkúpjának csúcsa (középértékben) 217 földsugár messzeségbe érne el; a Hold (középértékben) 60 földsugárnyira kering körülöttünk, tehát ily módon teljesen elmerülne a Föld geometriai szerkesztéssel kapott árnyékában. A földi légkör fénytörő hatása azonban lerövidíti ezt az árnyékot, hozzávetőleg 41 földsugár hossznyira - következésképpen a teljes árnyékkúp csúcsa el sem éri a Holdat. Mindössze egy „megtört" árnyékrész vetődik kísérőnkre, minek következtében az nem bír teljesen elsötétülni. A légkörön áthaladó napfényből csak a vörös szín marad meg, a többi szétszóródik az atmoszférában. Ezért a Hold - teljes fogyatkozáskor - tompa, rézvörös árnyéklepelbe burkolódzik! Centrálisnak nevezzük a holdfogyatkozást, ha a Hold az árnyékkúp tengelyét keresztezi; részleges, ha az árnyékkúp csak részben takarja el - a dolgok lényegéből következik, hogy holdfogyatkozás mindig telehold idején lehetséges. De mi történik október 17-én, és hogyan figyelhetjük azt meg? Mindenekelőtt keleti, délkeleti irányú, szabad kilátású helyet (magas ház, hegy vagy sík terep) keressünk, mert a fogyatkozás viszonylag nem nagy látóhatár feletti magasságban játszódik le. Megjegyzendő: a Nap 16 óra 55 perckor nyugszik, de előtte a Hold 16.45-kor már kél. Ha kissé vöröses színűnek látszana, arról nem a Föld tehet: ezekben a percekben még alacsonyan áll, és az alkonyi párák, porok elszínezik korongját. Nemsokára azonban, 17 óra 19,7 perckor, a Hold belép a Föld félárnyékába, ebből azonban semmit sem lehet látni, ugyanis a félárnyék hatása elenyészően csekély. Ekkor viszont figyelnünk kell: 18 óra 29,3 perckor belépés a teljes árnyékba - elég sötét van már ahhoz, hogy csakhamar észrevegyük a kezdődő „csorbulást". A teljes fogyatkozás - tehát amikor a Hold egészen elmerül a Föld árnyékában - 19 óra 40,8-kor kezdődik. Az abszolút teljes fogyatkozás - vagyis amikor a legmélyebb barnás-vörös színt ölti a Hold - 20 óra 55,2-kor áll be. A kilépés a teljes árnyékból 22 óra 06,7-kor kezdődik, a félárnyékból pedig 23 óra 16,3- kor lép ki a Hold. A fogyatkozás nagyságrendje 1,25 holdátmérő - azaz bőségesen „elfér" majd kísérőnk, bolygónk árnyékkúpjában. JANKOVSZKY JÁNOS A holdfogyatkozás idealizált vázlata: ilyen lenne, ha a Föld teljes árnyékkúpja elérné a Holdat