Ipargazdaság, 1967 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
szereket, főképpen üzemszervezési (termelés-szervezés, munkaszervezés, ügyvitelszervezés, ügyvitelgépesítés, vezetés- és igazgatásszervezés, munkalélektan, munkaélettan és üzemszociológia) vonatkozásában. Kidolgozható ezenkívül egy vállalati konkrét anyagmozgatási, gépesítési, szervezési és gazdaságossági terv is. Tapasztalatcsere-látogatásokat szervezünk annak érdekében, hogy a fiatal szakemberek megismerhessék a más, rokon vállalatoknál folyó munkálatokat, és ezekből értékes tapasztalatokat nyerjenek, amelyeket a későbbiekben saját munkájukhoz felhasználhatnak. Az MTESZ és tagegyesületeinek szakfolyóirataiban publikációs lehetőséget kívánunk biztosítani fiatal szakembereink számára. A jól megírt cikkek rendezetté teszik szakmai tudásukat, növelik kifejezőkészségüket, de mindenekelőtt rangot adnak annak a területnek, amelyen dolgoznak. A KISZ Központi Bizottsággal együtt közgazdász vetélkedőt kívánunk szervezni a tv nagy nyilvánossága előtt annak érdekében, hogy a fiatalokat aktivizáljuk, s ezen túlmenően a közgazdasági munkára még jobban ráirányítsuk a figyelmet. Felvettük a kapcsolatot a német tudományos egyesületek mellett működő fiatalok bizottságával, és meg vagyunk győződve arról, hogy értékes tapasztalataikat munkánkban fel tudjuk majd használni. Az FKB-nak előbb említett céljain túlmenően szeretnék néhány szervezeti intézkedést kezdeményezni a fiatal közgazdászok érdekében az MTESZ segítségével. Mindenekelőtt gondolok a fiatal közgazdászok szervezett elhelyezésére. Az igaz, hogy minden fiatal diplomás kap vagy szerez állást, csak az nem biztos, hogy a legmegfelelőbbet. Nem vagyunk informáltak a folyamatos elhelyezkedés lehetőségeiről, a szakmánkkal kapcsolatos igényekről. Mint kirívó hiányosságot kell megemlítenem, hogy az egyes szakminisztériumok személyzeti főosztályai nem rendelkeznek az iparban dolgozó közgazdászok jegyzékével, s ilyen körülmények között nincs meg a szakemberek egyik iparágból a másikba való szervezett átirányításának lehetősége. Akik szorgalmasan böngészik a napilapok hirdetési rovatait, azok találnak számos, főleg jeligés álláslehetőséget, úgy vélem azonban, hogy jó lenne az ilyen spontaneitás helyett a fiatalok szervezett munkaerőgazdálkodását megteremteni. Mint ismeretes, egy fiatal diplomás kiképzése mintegy 120 ezer forintjába kerül államunknak, és az ilyen nagyérték hasznosítását nem volna szabad a véletlenre bízni. Felvetem azt a gondolatot, hogy kellene egy olyan szervet létesíteni, amely közgazdász kataszterrel rendelkezik, ahová a vállalatok a fiatal szakemberek iránti igényüket, a fiatalok pedig elhelyezkedési szándékukat bejelenthetik. E kétoldalú ismeretanyag az állás- és a munkavállaló egymásratalálását nagymértékben megkönnyítené. Másik égető problémánk a közgazdászok műszaki továbbképzése. A mérnököknek lehetőséget nyújtottak közgazdasági ismereteik szervezett formában történő elsajátítására az egyetemi mérnökközgazdász képzés keretében. Ennek reciprok lehetősége nincs meg számunkra. Pedig fontosnak érezzük az alapvető műszaki ismeretek megszerzését a tanultak kiegészítése érdekében. A kérdés a vezetési színvonal emelésére vonatkozó párthatározatokkal egyidejűleg került előtérbe. Megoldását az teszi sürgetővé, hogy ma már a gazdasági jellegű munkakörök legtöbbje nem tekinthető kizárólag közgazdasági természetűnek, és számos munkakör — mint például az üzemgazdasági, normatechnológusi, üzemszervezői, beruházói, anyaggazdálkodói stb. — színvonalas ellátásához műszaki ismeretek is szükségesek. E kérdés megoldására az MTESZ Ipargazdasági Bizottsága munkabizottságot hozott létre azzal a céllal, hogy dolgozzon ki javaslatot, és azt bocsássa szűkebb körű vitára. A közgazdászok műszaki képzésének szervezeti lebonyolítása többféle változatban képzelhető el. A munkabizottság elgondolása szerint a képzést mindenképpen szakosított formában kell lebonyolítani. Az elképzelések a következők: Az okleveles közgazdák felvételi vizsga nélkül, a szakmájuk szerinti felsőfokú technikum esti tagozatára iratkoznának be. Amellett, hogy ez a képzés nem lehet alacsony szintű, vigyázni kell arra, hogy túl részletes se legyen, mert figyelembe kell venni azt, hogy a közgazdászok műszaki ismereteit kívánjuk bővíteni, és nem pedig mérnökké vagy technikussá átképezni őket. Elképzelhető olyan szervezeti lebonyolítás is, hogy az e javaslatban említett képzést a Mérnöktovábbképző Intézet és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdásztovábbképző Intézete indítaná. E két intézménynél azonban bizonyos nehézségek jelentkeznek, miután nem rendelkeznek szakmai tagozatokkal. Az eddigi megbeszélések során olyan gondolat is felmerült, hogy a Közgazdasági Egyetemen végzett okleveles közgazda iratkozzék be valamelyik budapesti vagy vidéki egyetemre, és szerezze meg a második diplomát. Objektíven mérlegelve ezt az elgondolást, nem hisszük, hogy a közgazdászok körében túl nagy sikere lenne, mert egyrészt újabb öt évi tanulmányt igényelne, és végső soron nem érnénk el azt a célt, amit ki akarunk tűzni, hanem a műszaki ismeretek bővítése címén olyan ismereteket is követelnénk, amelyek túlnőnek az egyes közgazdasági munkakörök színvonalasabb ellátásához szükséges követelményeken. Felmerült olyan elgondolás is, hogy az MTESZ keretében működő tudományos egyesületek rendeznének továbbképző tanfolyamokat. E tanfolyamoknak az a hátrányuk, hogy az MTESZ és tagegyesületei csak látogatási igazolást adhatnak a hallgatóknak, és nem adhatnak a szakképzettségről olyan hivatalos bizonyítványt, mint például a felsőfokú technikumok. 4 * IPARGAZDASÁG