Ipargazdaság, 1967 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

szereket, főképpen üzemszervezési (termelés-szer­vezés, munkaszervezés, ügyvitelszervezés, ügyvitel­gépesítés, vezetés- és igazgatásszervezés, munkalé­lektan, munkaélettan és üzemszociológia) vonatko­zásában. Kidolgozható ezenkívül egy vállalati konkrét anyagmozgatási, gépesítési, szervezési és gazdasá­gossági terv is. Tapasztalatcsere-látogatásokat szervezünk an­nak érdekében, hogy a fiatal szakemberek megis­merhessék a más, rokon vállalatoknál folyó munká­latokat, és ezekből értékes tapasztalatokat nyerje­nek, amelyeket a későbbiekben saját munkájukhoz felhasználhatnak. Az MTESZ és tagegyesületeinek szakfolyóira­taiban publikációs lehetőséget kívánunk biztosítani fiatal szakembereink számára. A jól megírt cikkek rendezetté teszik szakmai tudásukat, növelik­ kifejezőkészségüket, de minde­nekelőtt rangot adnak annak a területnek, amelyen dolgoznak. A KISZ Központi Bizottsággal együtt közgaz­dász vetélkedőt kívánunk szervezni a tv nagy nyil­vánossága előtt annak érdekében, hogy a fiatalokat aktivizáljuk, s ezen túlmenően a közgazdasági mun­kára még jobban ráirányítsuk a figyelmet. Felvettük a kapcsolatot a német tudományos egyesületek mellett működő fiatalok bizottságával, és meg vagyunk győződve arról, hogy értékes ta­pasztalataikat munkánkban fel tudjuk majd hasz­nálni. Az FKB-nak előbb említett céljain túlmenően szeretnék néhány szervezeti intézkedést kezdemé­nyezni a fiatal közgazdászok érdekében az MTESZ segítségével. Mindenekelőtt gondolok a fiatal közgazdászok szervezett elhelyezésére. Az igaz, hogy minden fia­tal diplomás kap vagy szerez állást, csak az nem biztos, hogy a legmegfelelőbbet. Nem vagyunk in­formáltak a folyamatos elhelyezkedés lehetőségei­ről, a szakmánkkal kapcsolatos igényekről. Mint kirívó hiányosságot kell megemlítenem, hogy az egyes szakminisztériumok személyzeti fő­osztályai nem rendelkeznek az ipar­ban dolgozó köz­gazdászok jegyzékével, s ilyen körülmények között nincs meg a szakemberek egyik iparágból a má­sikba való szervezett átirányításának lehetősége. Akik szorgalmasan böngészik a napilapok hir­detési rovatait, azok találnak számos, főleg jeligés álláslehetőséget, úgy vélem azonban, hogy jó lenne az ilyen spontaneitás helyett a fiatalok szervezett munkaerőgazdálkodását megteremteni. Mint isme­retes, egy fiatal diplomás kiképzése mintegy 120 ezer forintjába kerül államunknak, és az ilyen nagy­­érték hasznosítását nem volna szabad a véletlenre bízni. Felvetem azt a gondolatot, hogy kellene egy olyan szervet létesíteni, amely közgazdász katasz­terrel rendelkezik, ahová a vállalatok a fiatal szak­emberek iránti igényüket, a fiatalok pedig elhe­lyezkedési szándékukat bejelenthetik. E kétoldalú ismeretanyag az állás- és a munkavállaló egymásra­­találását nagymértékben megkönnyítené. Másik égető problémánk a közgazdászok mű­szaki továbbképzése. A mérnököknek lehetőséget nyújtottak közgazdasági ismereteik szervezett for­mában történő elsajátítására az egyetemi mérnök­közgazdász képzés keretében. Ennek reciprok lehe­tősége nincs meg számunkra. Pedig fontosnak érez­zük az alapvető műszaki ismeretek megszerzését a tanultak kiegészítése érdekében. A kérdés a vezetési színvonal emelésére vonat­kozó párthatározatokkal egyidejűleg került előtér­be. Megoldását az teszi sürgetővé, hogy ma már a gazdasági jellegű munkakörök legtöbbje nem te­kinthető kizárólag közgazdasági természetűnek, és számos munkakör — mint például az üzemgazda­sági, normatechnológusi, üzemszervezői, beruházói, anyaggazdálkodói stb. — színvonalas ellátásához műszaki ismeretek is szükségesek. E kérdés megoldására az MTESZ Ipargazdasági Bizottsága munkabizottságot hozott létre azzal a céllal, hogy dolgozzon ki javaslatot, és azt bocsássa szűkebb körű vitára. A közgazdászok műszaki képzésének szervezeti lebonyolítása többféle változatban képzelhető el. A munkabizottság elgondolása szerint a képzést mindenképpen szakosított formában kell lebonyolí­tani. Az elképzelések a következők: Az okleveles közgazdák felvételi vizsga nélkül, a szakmájuk szerinti felsőfokú technikum esti tago­zatára iratkoznának be. Amellett, hogy ez a képzés nem lehet alacsony szintű, vigyázni kell arra, hogy túl részletes se legyen, mert figyelembe kell venni azt, hogy a közgazdászok műszaki ismereteit kí­vánjuk bővíteni, és nem pedig mérnökké vagy tech­nikussá átképezni őket. Elképzelhető olyan szervezeti lebonyolítás is, hogy az e javaslatban említett képzést a Mérnökto­vábbképző Intézet és a Marx Károly Közgazdaság­­tudományi Egyetem Közgazdásztovábbképző Inté­zete indítaná. E két intézménynél azonban bizonyos nehézségek jelentkeznek, miután nem rendelkeznek szakmai tagozatokkal. Az eddigi megbeszélések során olyan gondolat is felmerült, hogy a Közgazdasági Egyetemen vég­zett okleveles közgazda iratkozzék be valamelyik budapesti vagy vidéki egyetemre, és szerezze meg a második diplomát. Objektíven mérlegelve ezt az elgondolást, nem hisszük, hogy a közgazdászok kö­rében túl nagy sikere lenne, mert egyrészt újabb öt évi tanulmányt igényelne, és végső soron nem ér­nénk el azt a célt, amit ki akarunk tűzni, hanem a műszaki ismeretek bővítése címén olyan ismerete­ket is követelnénk, amelyek túlnőnek az egyes köz­­gazdasági munkakörök színvonalasabb ellátásához szükséges követelményeken. Felmerült olyan elgondolás is, hogy az MTESZ keretében működő tudományos egyesületek rendez­nének továbbképző tanfolyamokat. E tanfolyamok­nak az a hátrányuk, hogy az MTESZ és tagegyesü­letei csak látogatási igazolást adhatnak a hallgatók­nak, és nem adhatnak a szakkép­zettségről olyan hivatalos bizonyítványt, mint például a felsőfokú technikumok. 4 * IPARGAZDASÁG

Next