Irodalmi Magazin, 2018 (6. évfolyam, 2-4. szám)

2018 / 2. szám - Katonák, költők, szerelmek

• „A ZSARNOKOK TORÁN NÉPEK VIGADJANAK" MOLNÁR KRISZTINA M­ár itt van, már látom őt, / Haj! az én nemes barátom / Hogy ő használja az időt! / Ő, akinek Bellónától / Magasztalva van neve, / A gőgösség hagymázától / Irtózván, ker­tész leve, / S a tomboló vígságnak / Fut­ja unszolásait / S egy félig fejlett virág­nak / Lesi bíztatásait.” Amikor 1804-ben a debreceni ba­rát-géniusz, Csokonai Vitéz Mihály ekképpen méltatta Főhadnagy Fazekas úr erényeit a hozzá címzett versében, akkor már az érett korú költő portréját rajzolta meg: a szülővárosában gazdál­kodó, békés visszavonultságban élő, de a korabeli kulturális életben és a városi köztisztségekben is aktív szerepet válla­ló, költeményei mellett Füvészkönyvet író tudós-polgárét. Ez a megállapodott, mértékletes munkás élet, amelyet az idős Fazekas maga is földi pályafutása lényegeként nevezett meg egyik legszebb költeményében, az Aggodalomban, az idő hasznos, tartalmas eltöltésének értékével kapcsolódik össze Csokonai költemé­nyében, amely érték Vitéz gondolati-al­kotói műhelyének is alapmotívuma volt — mindvégig az élvezetvezérelt élet von­zásával variálva. A botanikai tevékenysé­get az érzékeny, lírai lelkülettel rokonító Csokonai-szöveg utolsó sorai, amelyek a két poéta fiktív sétáját a kertkultusz né­mileg melankolikus harmóniájával és a rokokó játékos iróniájával egyaránt kör­belengik, az irodalmi barátságok egyik leghíresebbikének ritka meghittségébe is betekintést adnak: „Jer, barátom! lé­pegessünk / Kis kertednek útain / S dohogás nélkül nevessünk / Mások bo­londságain. / Jer, s érezzük, hogy nagy telket / Többször fának ád az ég, / S kis jószágot és nagy lelket / Bírni boldogabb sors még. / Jer, e répánál térdeljünk, / Jer, kacsint e tulipánt, / Jer, e töknél süvegel­jünk, / Mind használ ez, s egy se bánt.” Valóban, Csokonai mindennapos vendég volt a Fazekas-házban, és e ba­rátság jelentőségét, amely egy szélesebb körű szellemi közösség fenntartására is felületet teremtett, több vers jelzi az egy­kori főhadnagy részéről is: Csokonai Vi­téz Mihály neve napjára, Csokonai Vitéz Mihály halálára, Cs. és F. Szembetűnő azonban, hogy a Főhadnagy Fazekas úr­hoz című költemény szerzője nagyra be­csült druszája poéta-mivoltára egyetlen sort sem áldoz a bőkezűen mért dicsére­tek között; bár tény, hogy Fazekas lírai műveinek fele ez idő tájt született­­ az az elbeszélő költemény is, amelyet hosz­­szú időre összekapcsolt nevével az olva­sói köztudat, jóllehet a korabeli méltatás elsősorban az első magyar növénytani szakkönyv társszerzőjét tisztelte benne: a Lúdas Matyi. Ez a baráti kapcsolat tehát nemcsak inspirálta, de az életút egésze felől nézve dominánssá is tette abban az időszakban Fazekas költői te­vékenységét, amelyet maga nem tartott élete fő célkitűzésének — ahogyan művei megjelentetését sem tartotta annak­­, és amelyet (Csokonaival ellentétben) nem a hivatásszerűen épített költői pálya ambí­ciója motivált, hanem egy alkalomszerű ihletettség alapján változatos irányokba szerveződő ösztönös tehetség. Ám ennek a különös alkotói egyéni­ségnek a viszonylag kis terjedelmű élet­művére tekintve e sorok írója ezúttal nem a Csokonai-hatás Fazekas művei­ben kimutatható összefüggéseire össz­pontosít, vagy arra a műcsoportra, amely — ahogyan a tanulmányt bevezető idézet is jelzi - a költő egyik legfontosabb té­mája volt: a természeti tárgyú verseire. Nem is a költő szülővárosa szolgálatában eltöltött érett és időskorú évtizedeire, amelyek során olyan feladatokat látott el, mint a Debreceni Magyar Kalendárium szerkesztése, a Nagytemplom gondnok- Fazekas Mihály katona­költészete és szerelmi lírája Zoltai Lajos: Fazekas Mihály háza, illusztráció, Debreczeni Képes Kalendárium az 1917-ik közönséges esztendőre (Debrecen, Méliusz Juhász Péter Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény és Fotótár) 2018/2-IRODALMI MAGAZIN - 65

Next