Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 1. szám - Jókai
Jókay Károly és özv. Jókay Józsefné Jókainak 1842. november 3. [...] Kedves fiam Móricz Nagyon a szivedre kötöm hogy magadat jól viseld és amijen bizonyitvanokat edig kaptál innend is ijet érdemel és hoz és eznek mind gondját viseld, magadra és az egységedre vigyáz résztársaságbane keveredj mert tudod hogy én azt meg nem birnám kedves fiam ii mindenről és a leveledet óhajtva várom maradok nagyon szerető édes anyád és te is szeresd anyádat úgy az isten veled lesz legyenis veled én is kérem a jó istent akiben énmindég biztam abizonyitványodat 18 helyet 11 re meg igazitasd * Jókai Mór: Asztalos Etelka portréja, olaj, vászon, 1845 (Petőfi Irodalmi Múzeum) 6. Szilágyi Márton, Jókai, a pályakezdő novellista . Sz. M., Hagyománytörések, Tanulmányok az 1840-es évek magyar irodalmáról, Budapest, Ráció, 2016,191-200. Szilasi László, A selyemgubó és a „bonczoló kés", Budapest, Osiris— Pompeji, 2000 (dekon könyvek), 64-75. kísérletnek tekinthető: itt mutatkozik meg először a pályakezdő Jókaira már komoly hatást gyakorló poétikai alakításmód, amely egy metafizikai világrend és a Gondviselés működése közegébe helyezi el hőseinek a sorsát, s amely majd első regénye, a Hétköznapok világképében is kimutatható. A család nyilvánvaló támogatása persze alighanem összefüggött azzal, hogy Jókai azért mégiscsak egy tisztes, ráadásul az atyai példa révén hitelesített hivatásra, az ügyvédkedésre készült. Jókai valóban igyekezett megfelelni ennek a családi várakozásnak: a kecskeméti tanulmányok befejezése után Pestre ment, s egy ügyvéd mellett elkezdte a gyakorlatot, s a felkészülést az ügyvédi vizsgára, az úgynevezett cenzúrára. Leveleiben beszámolt ügyvédi pályafutásának kezdeti lépéseiről is, hogy aztán tudatosan inkább arról győzködje édesanyját, hogy neki inkább az írói pályán van méltó helye. Igen taktikusan arra hivatkozott, hogy principálisa, Molnár József ajánlotta be őt a kiadóhoz, Heckenast Gusztávhoz, azaz éppen főnöke, egy igazi, tekintélyes ügyvéd az, aki a legjobban támogatja írásainak a megjelenését (1846. február 20-i levél). A másik fontos taktikai elem az volt, hogy Jókai soha nem mulasztotta el annak hangsúlyozását (például: 1846. február 20-i levél), hogy írásaiért mekkora fizetségre számíthat, s hogy az ilyen módon megkeresett összeg elegendő ahhoz, hogy megéljen belőle. Fennmaradt levelei éppen ezért egy sokatmondó hiánynyal is jellemezhetők: Jókai soha nem kér bennük pénzt, s nem hivatkozik financiális nehézségeire. Erre is szükség volt ahhoz, hogy családja (leginkább édesanyja) belássa: az írói lét nemcsak szórakozás, hanem munka is, s alkalmat adhat akár arra is, hogy kenyérkereső foglalkozás legyen. Még akkor is persze, ha ez nem általános pályamodell volt, hanem Jókai tüneményes és váratlan sikerű írói debütálásának a következménye. Ilyenformán pedig Jókai írói indulása szinte páratlannak (bár nem példanélkülinek) mondható: azon kevesek közé tartozott, akik valóban meg tudtak élni az irodalom műveléséből már az 1840-es években, s ez nem csupán a rendszeres és szorgalmas publikálást jelentette, hanem a szerkesztői feladatok s ezzel 10 O® 2019/1