Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 2. szám - Kányádi
2. Ködöböcz Gábor: Hagyomány és újítás Kányádi Sándor költészetében. A poétikai módosulások természete a daloktól a „szövegekig", Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2002, 112. ж Széki népviselet, 1989 (FORTEPAN/ Urbán Tamás) metaforizáltság jellemez. Pontos és fegyelmezett látványvilágot, mondhatni mozdulatvilágot tár elénk a szerző, amelyben minden képnek, minden elemnek és színnek erős szimbolikus jelentése van. Többek között ezért is jelent izgalmas kihívást a teljes lírai mű lefordítása, hiszen nemcsak a szó szerinti szövegmondatokat, hanem a mögöttes tartalmat, a ki nem mondott, csupán sugallt állásfoglalást, illetve a kultúrspecifikus hátteret is a lehető leghűbben kell átültetni az adott célnyelvbe, jelen esetben a románba. Talán az implicit tartalmakat közvetítő elemek, valamint a politikai anomáliák is közrejátszhattak abban, hogy Kányádi költészetének tárházából viszonylag kevés román fordítás született, vagy legalábbis kevés jelent meg nyomtatásban is. Még egy olyan közeli nemzet számára is, mint a szomszédos román nép, elképesztő nehézségeket okozhat a reáliák fordítása (vagyis olyan kultúraspecifikus kifejezéseké, amelyek egyedi jelentéssel rendelkeznek a magyar kultúrában), a magyar nyelv tömörítő és sűrítő szerkezete, a rímek betartása, a vers hangulatának megtartása. Ahhoz, hogy jobban megérthessük, mitől válik nehéz, mégis izgalmas feladattá Kányádi költészetének román nyelvre való fordítása, érdemes konkrét példával dolgoznunk, rávilágítanunk a valós fordítói problémákra. A Fekete-piros címében a színek már a vers olvasásának első pillanataiban meghatározzák azt a kulturális hátteret, amibe a vers jelentése behelyezhető. A fekete és piros eredetileg a mezőségi népviselet két alapszínéül szolgál, amelyek két ellentétes pólusú érzésvilágot teremtenek meg. A fekete a bánat, a piros az öröm színe, mindez visszafogottan fejezi ki a fenyegetett kisebbségi lét érzetét, és így a tragikus tapasztalatokkal dúsított erdélyiség szimbólumává nőtte ki magát. A szerző pusztán e két szín használatával már a címben megteremti a drámai feszültséget, s a vers valóban ellentétekre épül: bánatra és örömre, életre és halálra, szerelemre és gyűlöletre, szabadságra és rabságra. 40 0© 2019/2