Irodalmi Ujság, 1967 (18. évfolyam, 1-22. szám)
1967-01-15 / 1. szám
1987. január 15. i emlék REMENYIK ZSIGMOND edzem, hogy 1 trafikos kist volt az író ty Máriának i lány volt. laknak a teleeg azt mondijam, Száj laki atesvérem. A gánya. — A éve, közeli velük fijam, éd’sapámnak, unokatesvériid? Remenyik írod. imömben, de gtól, e késein forgatta a volt. Szinte tágtól”, hogy író feleségéről a családinak” hívták, t. így szólí, és így emrora, Mária idők folyaink. De azt, azt mindig tőle. Lehetsigmond írói BAN talál, frontot hietlenül megonulta után, ny utcai falben, az óvóhelyen, mert ott élt akkor még az egész ház. Zsiga bácsinak egy diványa volt a fal mellett, úgy középtájon és fölötte könyvespolc, talán 8-10 könyvvel. Öccse és Dormánd felől érdeklődött, hogy mit tudunk róluk s hogyan mehetett át ott a front és mikor ? Aztán a hazamenetelről beszéltünk. Ő elmondta az első világháború utáni körülményes utazásait, ecsetelve a veszedelmeket. Mária közben megkínált bennünket frissen sült macokkal, krumplis pogácsával. Szinte újjászülettünk ettől a tőrőlszakajtott hazai elemózsiától. KÉSŐBB, 54-55 ben kétszer találkoztam Zsiga bácsival színházban. Mindkét alkalommal egyedül volt. A dohányzóban, a szünetekben beszélgettünk. A második színházi esten Sarkadi Imre egyik paraszt tárgyú drámáját néztük. Utoljára a szabadságharc előtti napok egyikén voltam lakásukon. Ekkor láttam sudár szép kis őzike lányukat. Halásznadrágban állt előttem, ahogy Mária bemutatott a lánykának engem, az ismeretlen rokont. Zsiga bácsi íróasztala mellett ültem, mely éppen olyan volt, mint Szabó Lőrinc íróasztala, olyan ”kecskelábú”-féle, mint az ivókban volt valaha, betyáros. De ennek két széles deszka formájú lába volt. Még ma is előttem van dolgozó szobája. Verseimből elolvasott ott nyomban, talán hármatnégyet. Aztán Ignotus Pál és Weöres Sándor került szóba. Megígérte, hogy majd bemutat Ignotus Pálnak. ÉS MOST itt van előttem édesanyám egyik levele, amit évekkel ezelőtt, 1963. április 4-én keltezett. Befejező sorai így hangzanak : ’’...csak még anyit, hogy meghalt Remenyik Bandi az iró megmérgezte magát gyógyszerei többet vett be a kelőnél mikor bélmosást adtak neki azt mondta ha meg halok vigyenek haza Dormándra édes anyámat had nyugodjak egy sírba haza is hozták itt temetők el rengeteg koszovót kapót nagy temetése volt.” Nem Bandi volt ő. De szüleim, ha emlegették a Remenyik családot, tanyájuk került mindig szóba, ami közel volt a mi tanyánkhoz és akkor csak a Remenyik ’’Bandi” kifejezés járta. De hogy miért és honnan vették a ”Bandit”, akár a ’’Lacit” is, ma sem tudom. De így került édesanyám soraiba is Bandi néven Remenyik Zsigmond neve. Előttem van most is a ház, a kúria, a kocsibejáró mögötti gazdasági udvar, ahová néha-néha beláttam a nyitott kapun. Ott ballagnak a lovak a ház előtt a porban, s ha egy-egy autó elhúzott mellettünk, ’’felhőkben” úsztunk az úton sokáig. Látom a Román Sándor csárdáját is : kocsibeállója tele van vásárosokkal, teknőfaragó cigányokkal. Ott szállt meg a meszes kocsi is és a vándor drótostól is, amíg a falut szolgálta. Látom a Csörsz-árkot is, ami ’’abonyiasan” mondva ’’Cseszárok”. Jó füvében még fociztam is. Látom Füzesabony alatt a gőzmalomnál a Laskó gyerekkorombeli pallóhídját, amin átzörgött a kocsink és a malom körül a millió verébfészekkel és lármás verebekkel megrakott topolyafákat, s látom a dormándig futó ’’gyepet”, a marhalegelőt a gémes gubakúttal. És örültem annak, hogy nekünk is van egy csárdánk , a Gelej, hogy Abonynak is van egy régi ’’állomása”, mint a Román Sándor csárdája, ami olyan, úgy fest, mintha a lovasfutár, vagy a postakürtös világból maradt volna meg. De a miénk külömb : Petőfi Sándor is megszállt benne. S látom magam előtt Remenyik Zsigmond szép, fehérszakállas arcát is. Betegség ölte-e meg, vagy valóban megmérgezte volna magát, nem tudom. Csak annyit tudok, hogy sem Dormándon, sem Budapesten nem fogunk többé találkozni. SÁRI GÁL IMRE ÜVEG ég alatt hová lenéz a nap í le sem néz már megnyugtató homályban leven él mélyén hol látni kezd a vak ilok közt ahol e nagyon más világ van fekszem puha ágyon és körüllengenek ínyok és növények s gyors hívó mozdulattal ne sok szörny tekintetük meleg imbor állkapcájuk szűz vízbefúltakat fallig én zöldelek s szakállerdőm között lemnek sűrű bokrán apró csigák legelnek ■.ívem házát disznóhal bitorolja fiad kiknek szeme megütközött ínyei bőrötök csupa arany sziporka aljátok legendám visszhangzó kutak mellett ! Irodalmi Újság Z XISTA -LENINISTA INTÉZETBEN azt hajtogatják, hogy Sztálinról nem szabad rosszat mondani, hogy Sztálin nem volt egyedül. Ez azonban így hamis. Ha az autóbusz balesetet okoz, ezért vezetője felelős. Sztálin magára vállalta, hogy egyedül irányítja az országot, s vétke ezért megbocsájthatatlan. Árnyaltabban kellene kifejteni azt is, milyen tényezők határozták meg Churchill, Schulenberg, Haider és Raeder magatartását. (E két utóbbi, tudjuk, Hitler vezérkarában ellenezte a Szovjetunió megtámadását.) Természetesen ezeket az embereket nem a hazánk iránt táplált szerelme vezette. Hitler viszont a német tisztikart könnyedén meggyőzte, amikor bejelentette : ”A Vörös Hadsereget lefejezték. Vezetőinek 80 %-át likvidálták. A Vörös Hadsereg ma gyengébb, mint valaha.” Ez az az alapvető tényező, ami elhatározásra bírta : meg kellett indítania a háborút, mielőtt még az eltávolított vezetők helyére új káderek kerültek volna. A becsületére adó történésznek legyen annyi bátorsága, hogy kimondja az igazságot. Roscsin (a Marxista-Leninista Intézet részéről) : Nem értek egyet Gyeborinnal a Tassz-híriroda kommünikéjét illetően. Szerintem nem diplomáciai fogásról, hanem bűnről van szó. Ez a hír morálisan lefegyverezte a lakosságot. Sztálin és környezete mindent elkövetett, hogy a szovjet népet készületlenül érje a háború. Amikor Kuznyecov június 17-én Malenkovnak bejelentette, hogy a szovjet flotta készületi állapotban van, ez utóbbi gúnyosan így válaszolt neki : ’’Maga teljesen úgy viselkedik, mintha holnap kitörne a háború”. Zsdanov, aki szintén jelen volt a találkozón, valamivel komolyabban viselkedett, de végül ő sem tett semmit. Malenkov ezután Kuznyecov készenléti intézkedéseit lerendelte. Melnyikov (a Szovjet Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének tagja) : Ha Gyeborinnak hiszünk, Nyekrics könyvében túlbecsülte Sztálin hibáit. Szerintem viszont éppen fordított a helyezet. Nyekrics Sztálin hibáit alábecsülte. De térjünk ki most egy olyan kérdésre, amiről ma még rendkívül nehéz szólni mert az egész ügyet súlyos tabuk veszik körül. Hitler és Molotov 1940. novemberi berlini tárgyalásairól akarok szólni. A körülményekre mindnyájan jól emlékszünk. A Barbarossaterv előkészítése már a vége felé járt, s a német hadosztályokat már kezdték a szovjet határ felé átirányítani. A hitleri diplomácia a Balkánon és Finnországban szorgalmasan dolgozott. Hitler, hogy ezeket az előkészületeket leplezze a Szovjet Kormány előtt, találkozót javasol a legfelsőbb szinten. A népbiztosok tanácsának elnöke, Molotov erre Berlinbe utazik. Hitler a világ újrafelosztásának általános tervével áll elő. Molotov magának követeli a Dardanellákat, Bulgáriát, Romániát és Finnországot. Hitler nem óhajt részletes vitába bocsájtkozni, mert attól tart, hogy a kiszivárgó hírek eljuthatnak jövendő szövetségesei fülébe is. Válasza csupán annyi, hogy felajánlja Molotovnak : csatlakozzék a Szovjetunió a Róma-Berlin-Tokio tengelyhez. Vasziljenko (a Marxista-Leninista Intézet részéről) : Ha tárgyilagosan nézzük a helyzetet, minden lehetőségünk meglett volna arra, hogy ellenálljunk a német támadásnak. Sztálin azonban mindent elrontott. Később, hogy a szégyenletes vereségeket valahogy mégis igazolja, azzal a nevetséges elmélettel állt elő, hogy a támadó fél mindig jobban fel van készülve a háborúra. Kuljis : Ha arról vitatkozunk, hogy Sztálin felelőssége teljes vagy csak részleges volt, még mindig a személyi kultusz sémáiban gondolkodunk. Akkor még mindig úgy látjuk, hogy Sztálin egyedül cselekedett. A kérdést alaposabban kell megvizsgálnunk. Hogyan irányította kormányunk, amelynek Sztálin állt az élén, az ország sorsát ? Hogyan védte meg népünket a veszéllyel szemben ? Méltó volt-e tisztéhez ez a kormány ? A válasz : nem. Elemeznünk kell azt a folyamatot, ami a szerepéhez méltatlan Sztálint a párt és az állam korlátlan hatalmú vezérévé tette. Nyegyin : Nyekrics könyve jó munka. Eredetileg nem akartam felszólalni, de a vita olyan fordulatot vett, hogy most mégis kénytelen vagyok fellépni az emelvényre. Két éven át én voltam az, aki a hírszerző szolgálat jelentéseit továbbítottam Sztálinnak és Molotovnak. Valamennyi jelentés a kezemen ment át. Azt én sem vitatom, hogy Goljikov hamis információkat adott. De nem itt van a kutya elásva. Goljikov ’’hitelre méltó” jelentéseit ilyen vagy olyan formában egész sajtónk átvette. Sztálint viszont elvből csak azok az információk érdekelték, melyeket Goljikov ’’hamisnak” minősített. Sztálin tehát mindenről tudott, s politikájának lényege éppen az volt, hogy ennek ellenére nem tett semmit. Történelmi irodalmunkban rendre az olvasható : 1941. május 5-én Sztálin azért vállalta a kormányfői tisztséget, hogy a ’’haza védelmét megszervezze”. Valójában semmi nem jogosít fel arra, hogy ezt a formulát használjuk. Sztálin semmit nem tett a Szovjetunió védelmi potenciáljának megerősítésére. Minden okunk megvan arra, hogy úgy véljük : Sztálin nem a haza védelmének megszervezésére lett kormányfő, hanem azért, hogy Hitlerrel tárgyalhasson. Szlezkin (a Szovjet Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének tagja) : Én tizenkilenc éves koromban a fronton voltam, s 1941. júniusában részt vettem a harcokban. Habozás nélkül állíthatjuk, hogy Sztálin tettei bűnösek voltak. A személyi kultusz, a provokációk és a megtorlások valóságos Circulus viciosust alkottak. Mindenki arra törekedett, hogy főnöke kedvébe járjon, csak olyan információkkal szolgáljon, melyek annak tetszhetnek. Senki nem akart egyéni véleményének hangot adni. Mindez felmérhetetlen károkat okozott az országnak. Valamilyen módon mindnyájan bűnösek vagyunk, s ha másért nem, legalább azért, hogy nem mertük kimondani, amit magunkban gondoltunk. S mennél feljebb megyünk a hierarchiában, a felelősség is úgy nő. Az igazságot elhallgatni csak azért, hogy kiváltságainkat megőrizzük, s ez annál súlyosabb vétek, minél magasabb a rangunk. A legfőbb bűnös Sztálin. Meglehet, hogy az 1939-es paktumra szükség volt , de vétkes könnyelműség volt ebben a szerződésben bizakodni, s főleg a fasizmus elleni harcot leállítani. Márpedig Sztálin volt az, aki ezt elrendelte. Jakir (a Szovjet Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének tagja) (6) : Az előttem felszólalók közül többen ’’Sztálin elvtársiról beszéltek. Ez a kifejezés pontatlan. Sztálin nem volt senkinek sem az elvtársa, s nekünk sem az. Sztálin fegyverzetünk fejlesztését megakadályozta azzal, hogy számos kiváló szakembert likvidált, köztünk tüzérségünk megteremtőit : Ihomirovot, Lannemannt, a ’’Katyusa” feltalálóját, Kurcsevszkijt, Behaurit. S meg kellene vizsgálnunk a koncentrációs táborok kérdését is. Például gazdasági szempontból is. Háborúban álltunk, s ép, egészséges emberek milliói, a katonai és gazdasági élet Specialistái koncentrációs táborokban sínylődtek. Maga a felügyeletük jelentős erőket foglalt le. Teljégin : Nyekrics nem kezelte elég kritikával a külföldi forrásokat, s az emlékiratokban is mindent készpénznek vett. Egy hang a teremből : Na és ami a mi emlékezetünket illeti ! ? Teljégin : A mi emlékeink között is sok ostobaság akad (nevetés a teremben), és arra is hadd figyelmeztessek, hogy ezeken az emlékeken nyilvánvaló nyomot hagytak a hruscsovi korszak túlzásai is. (Mozgolódás a teremben.) (6) Annak a Jakir tábornoknak a fia, akit Tuhacsevszkijjel együtt végeztek ki. Petrovszkij (a Történelmi Levéltár munkatársa) : Emlékeztetnem kell arra, hogy a fasizmus már Lenin életében jelentkezett. Mussolini hatalomátvételére, Kapp puccsára célzok többek között. Lenin legfőbb ellenségnek a fasizmust jelölte meg. Sztálin azonban nem törődött ezzel az útmutatással, s ő azt hangoztatta, a szociáldemokrácia a legfőbb ellenség. Elmélete széles körben elterjedt, s megosztotta a földkerekség sokmilliós munkásosztályát. A fasizmus hatalomrajutását ez tette lehetővé. Sztálin tehát bűnöző. Boltyin : Petrovszkij elvtárs, ebben a teremben és ezen az emelvényen meg kell válogatnunk szavainkat. Kommunista vagy ? Petrovszkij : Igen. Boltyin : Mert én nem ismerem pártunknak egyetlen olyan szövegét, direktíváját, határozatát sem, amely szerint Sztálint bűnözőnek kellene tekintenünk. Petrovszkij : A párt XXII. Kongresszusa határozatot hozott, hogy vétkei, a párt ellen elkövetett bűnei miatt Sztálin holtestét távolítsák el a Vörös téri mauzóleumból. Sztálinról tehát mondhatom, hogy bűnöző. Sznyegov : Nyekrics könyve tisztességes és hasznos munka. Ha a harc előestéjén fejetlenség uralkodik a csapaton, ha a fegyverhez nem találják a lőszert ha a felderítők és az őrszemek alszanak, a vereség elkerülhetetlen. Az ilyen csapatnak a vezetőjét a legfelsőbb parancsnokság rendeletére általában főbelövik, s ezt mindenki magától értetődőnek tartja. Sztálin egyszerre volt a legfelsőbb parancsnok és ennek a csapategységnek a vezetője , ez a fejét vesztett csapat pedig országunkra hasonlított. Sztálin megérdemelte volna, hogy őt is főbelőjjék. Ehelyett ma többen megkísérlik, hogy tetteit történelmileg igazolják. Miért van az, hogy Nyekrics Sztálint felelősségre vonó könyvét most ilyen gyorsan kell megbírálni s esetleg elítélni is ? Az ismert történelemhamisító I. Petrov művéről, ahol Sztálin teljesen valótlan érdemeiről olvashatunk, miért nem rendezünk már évek óta vitát ? Miért akarta Gyeborin Sztálint igazolni ? Amikor Hitler Lengyelország megtámadására készült, Sztálin segítette terve megvalósításában. (7) A Szovjetunióban lévő összes lengyel kommunistát kivégeztette, s a lengyel kommunista pártot törvényen kívül helyezte. Miért nevezték Lengyelország negyedik felosztását felszabadító expedíciónak ? Hogyan lehet egyszerre kommunistának lenni s békésen beszélni arról a Sztálinról, aki elárulta és eladta a kommunistákat, aki a XVII. kongresszus küldötteit és az ott megválasztott Központi Bizottság tagjait szinte kivétel nélkül likvidálta, aki elárulta a spanyol köztársaságot, Lengyelországot s úgyszólván a világ összes országának kommunistáit ? Gyeborin : Nem azt tűztem ki magam elé, hogy Sztálint igazoljam vagy megvédjem. A személyi kultusz kérdését viszont alaposabban kellene megvizsgálnunk. Azt, amit Sznyegov Lengyelországról mond, nem először halljuk, ám ezeket a megjegyzéseket eddig mindig ellenségeink tették meg. Olyan állítások ezek, melyeket, többek között, egy nyugat-német történész, Jacobson professzor könyvében olvashatunk. Mindenesetre furcsa, hogy éppen az ő nézeteit osztja Sznyegov is. Sznyegov elvtárs, megmondanád nekünk végre, melyik táborhoz is tartozol ? Sznyegov : Én a kolymai táborból való vagyok ! (8) Gyeborin : Ezt bizonyítani is kellene tudni. Egy hang a teremből : Telefonszám is kellene talán ? Mint a régi szép időkben ? (A hallgatóság nem engedi Gyeborint szóhoz jutni.) Nyekrics : Köszönöm a hozzászólók észrevételeit. Bizonyára Gyeborin sem úgy gondolkodik, ahogy ezt a többiek feltételezik. A vita hevében előfordul, hogy véleményünket túlozva fogalmazzuk meg. A háború első szakaszának tragédiájáért, a súlyos vereségekért Sztálin a felelős. Viszont az is elfogadhatatlan, hogy feletteseinknek hamis információkat adjunk csak azért, mert ezek tetszenek nekik. A sztálinizmus megszületésében nekünk, egyszerű embereknek is szerepünk volt. Sztálin be akarta csapni Hitlert. De ehelyett végül olyan kalandba keveredett, amely katasztrófához vezetett. Sznyegov : Én először azt hittem, hogy tudományos vitára hívtak meg. Csak később vettem észre, hogy Gyeborin tudományos bizonyítás helyett olyan érvekkel él, mint amilyenek 1937 táján voltak divatban. De ma már nem lehet minket a koncentrációs táborokkal ijesztgetni, nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni. Megváltoztak az idők, a múlt nem térhet vissza többé. (Taps.) (7) Sznyegov szemmel láthatóan bizonyosnak tartja az augusztus 23-i ’’titkos megegyezés” létét, amely lehetővé tette, hogy Németország nyugodtan megtámadja Lengyelországot, majd a Szovjetunió szállította fegyverekkel háborút indítson Franciaország és Anglia ellen. (8) A sztálini korszak egyik legszomorúbb emlékű koncentrációs táboráról van szó, melyet Északkelet- Szibériában állítottak fel a Kolyma folyó partján.