Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1923. 12. évfolyam
Figyelő - György Lajos: Az erdélyi magyar irodalom (1919–1922) 56–60. p.
FIGYELŐ: Az erdélyi magyar irodalom. (1919—1922.) Az irodalomtörténetnek immár számot kell vetnie azzal a ténnyel, hogy a nagy történelmi változás az egységes magyar szellemi életet is darabokra zúzta. A Romániába sodródott két milliónyi erdélyi magyarság leszakadt az ezeréves egységből és szellemi téren is erejét próbára tevő, szívósságát edző önállóságra kényszerült. Új történelmi helyzete milyen feladatok elé állította, a nekiindulás nehézségei közt milyen ösvényeken tapogatózik, céltudatos törekvéseinek máris milyen eredményei vannak, — az elmúlt négy év elég adatot szolgáltat, hogy ezekre a kérdésekre feleletet adjunk. Az erdélyi magyarságot szellemi téren is szerencsétlenül találta az elszakadás. A nagy világváltozásig a pesti irodalom táplálta, külön erdélyi magyar irodalom nem volt. Évszázados különállása a múltban bizonyos tisztes hagyományokat, nemes kulturális törekvéseket, önálló erdélyi szellemet s erős erdélyi magyar öntudatot fejlesztett ki, mely a lelkek mélyén mindig elevenen élt s hathatósan fokozta az egységes magyar közművelődés erejét. Ezek a tényezők az elszakítás pillanatában s még inkább a politikai határok végleges megvonása után hatalmas erőforrását nyitották meg az erdélyi magyarságnak. Támogatásukkal hidalta át a kétségbeejtő nagy összeroppanást, segítségükkel teremtette meg az elszakadást követő irodalmi önállóságát. A reménytelenséget, a csüggedést, mely a lelkeket kezdetben megszállotta, az erőre kapó bizakodás, majd a munkára hívó kötelességérzet váltotta fel. A politikai élet kllátástalanságaiból a kulturális térre menekült : ott találta meg az egyetlen nyugvópontot, az egyetlen vigasztaló mozzanatot, ahol elcsüggesztő eredménytelenség nélkül dolgozhatott. Az elszakítás után a tennivalók rengetege várt az erdélyi magyar irodalomra. .Mindenekelőtt meg kellett azt teremteni, feladatait ki kellett jelölni s irányt szabó szilárd álláspontját határozottan le kellett rögzíteni. Akik józanul mérlegelték azt a hivatást, melyet az irodalomnak az erdélyi magyar közszellem ébrentartásában be kell töltenie, a