Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1932. 21. évfolyam
Tanulmányok - Szabó T. Attila: Egy diákdallá vált Csokonai-vers 104–106. p.
limba vonatkozó megjegyzésére alapítva, kétségtelennek látszik, hogy ez az Imre által ismert és említett dal legalább is változata lehet annak, melyet Erdélyi* is közöl. Az összehasonlítás kedvéért álljon itt e dal: Ez a kedves hangulatú dalocska valószínűleg különböző változatokban a Kecskemét, Muzsla, Szabolcs és Zala, tehát a magyar nyelvterület nyugati részén volt ismeretes. A dal erdélyi s általában a keleti magyarság közötti változatát nem ismerjük. Érdekes dolog, hogy az idézett dal megött egy Csokonai-dal, a Habozás című áll. Itt hagynám én ezt a várost ha lehetne, Ha engemet az én Lillám nem szeretne. Összeütném sarkantyúmat, megindulnék Még e város felé háttal sem fordulnék. Itt hagynám én ezt a várost ha lehetne. Ha őtet is ültethetném az ölembe. A két dal — az imént közölt és ez — kézzelfoghatóan azonos, csakhogy a fennebb közölt második változatot a sokkal bővebb Csokonai-vers 1. versszak 1—2., a 2. versszak 3—4., illetőleg a 3. versszak 1. és 4. sorának összevonásával kaptam. Az így mesterségesen kapott és az Erdélyi által lejegyzett változatot a Csokonai versével szemben az egyszerűség jellemzi: elmaradt Itt hagynám én ezt a várost, Ha lehetne, Ha engem egy szőke leány Nem szeretne, öszveütném sarkantyúmat, Elindulnék, Ezen csúnya város felé Sem fordulnék! Itt hagynám én, csak téged Vihetnélek, Szekerembe magam mellé Ültetnélek. Félre tenném süvegemet, Csak te szeretnél engemet. 5 „De más lánc is köti a városhoz a távozót." U. o. 6 Népdalok és mondák. Pesten, 1846—48. II : 74. Még két sorában egyező két változatot közöl Muzsláról (Esztergom vm.) (i. m. I : 86). Az itt közölt dal valószínűleg az alább említett vidékekről került s több dalból egy légrehozott változat. Tudjuk, hogy a régebbi gyűjtőknél ez az „összeszerkesztő" munka egészen elismert gyűjtési módszer volt. 8 V. ö. Erdélyi i. m. II . Függelékének a II. köt. 141. dalára vonatkozó megjegyzését. Ezt bizonyítja még az is, hogy Imre S. diákemlékei alapján irta i. t.-nak a diákéneklésre vonatkozó részét, ő pedig Nagyváradon és Debrecenben diákoskodott. s L. az idézett Csokonai-kiadás II : 510—511.