Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1959. 47. évfolyam
Vita - Péter László: Tömörkény Meránban? 57–58. p.
válásához. Kötsönös Rókus nevében tehát kétségtelenül írt Tömörkény — is! De ez a figura nem tulajdonképpeni álnév, hanem olyan, mint az Irodalomtörténet ugyanabban a számában Hegedűs Nándor említette váradi „Kesergő családapa", melyet Fehér Dezső kezdett, Ady nagy kedvvel folytatott és még Hegedűs Nándor is írogatott évekig (127). A jelzett időben Kötsönös Rókus néven még Békefi Antal írt ! A második érve is elesik, ha tudjuk, hogy Békefi — jellegzetes bajuszával — igen hasonló volt a fiatal Tömörkényhez. Ha Békefi fényképét (lásd a mellékletet) összevetjük a Hüvelyk Matyi ábrázolta portréval, kétségtelennek tartjuk, hogy a Meránba készülő — Békefi Antal. Harmadszor : a Szegedi Napló 1890. dec. 18-i számának 4. lapján ezt olvassuk : „Békefi könyve [Napról-napra — PL] ma került ki a sajtó alól. A késés okát mindenesetre megértik az előfizetők, akik tudják, hogy lapunk e kitűnő munkatársa Meránban tölti a telet..." Mindez már elegendő ahhoz, hogy megállapítsuk : a szerző állítása alaptalan, következtetése— egész tanulmányának értelme — téves. A szerző véleményem ellenére fönntartotta valószínűtlenné vált föltevését, hiszen ha elismeri igazamat, le kellett volna mondania a közzétételről. Óvatosságból mégis ennyit beszúrt a tanulmányába: „Le kell szögeznünk, hogy abban az időben az ugyancsak tüdőbajos Békefi Antal is tartózkodhatott Meránban,s ő is tudósíthatta arról lapját, a Szegedi Naplót, mindez azonban nem mond ellent Tömörkény egyidejű ottlétének." (112). Miért írja, hogy „tartózkod/гаШ", „tudósít/mi/a", amikor a Szegedi Napló híréből nyilvánvaló, hogy Békefi ez időben egészen bizonyosan Meránban tartózkodott. S az is egészen bizonyos most már, hogy Tömörkény viszont sem ekkor, sem később nem járt Meránban. Fia szerint katonáskodása kivételével soha nem is volt Magyarország határain kívül. Ha Békefivel együtt lett volna kint, ennek föltétlenül nyoma lenne a hírlapi cikkekben, s még inkább : nyoma lenne írásaiban. De Tömörkény 1891-ig nem is volt a Szegedi Napló munkatársa, tehát e címen nem is emlegetheti a lap. Még kevésbé lehetett a fiatal, 24 éves patikus „nagy férfi", ahogyan a karikatúra címe mondja. S ha mindez még mindig nem lenne elég meggyőző, nunc venio ad fortissimum . Tömörkény 1890-ben nem is lehetett volna Meránban, mert — katona volt ! Önéletrajzából, minden róla szóló életrajzból köztudomású, hogy 1888 őszén bevonult s „az a három esztendő" 1891-ben ért véget, így írja ezt maga D. Szemző Piroska is a Nagy magyar elbeszélők című, szerkesztésében megjelent ajánló-bibliográfiában (Bp. 1955. 31. 1.). Két évvel ezelőtti lektori véleményemben tagadtam azt is, hogy Tömörkény valaha is tüdőbeteg lett volna, s ebben elsősorban fiának, Tömörkény Lászlónak szóbeli közlésére hivatkoztam. Akkor még nem szerepelt a tanulmányban az író Burger Gusztávhoz írott levele, amely kétségtelenül bizonyítja, hogy később — 17 év múlva ! — valóban Tömörkény is megkapta a morbus hungaricust. A levél egészen bizonyosan 1907-ben kelt : ezt mutatja a 25 évvel azelőtti könyvtáralapításra való utalása. (Reizner János 1882 júliusában foglalta el az akkor szervezett könyvtárigazgatói állást.) Ezenkívül levelében érdekes vallomást tesz Tömörkény arról, hogy belépett az antialkoholista Good Templar páholyba és az előző év ősze óta nem iszik. Ez a szervezet az 1905 októberében Szegedre került Hollós József buzgólkodása révén 1906-ban létesült. Hollós, aki — ugyancsak az absztinencia kérdésében is, de polgári radikális politikai nézeteivel is — Juhász Gyulára is jelentős hatással volt, önéletrajzában (Egy orvos élete, New York, 1944.65—68.1.) elmondja Tömörkény „beszervezésének" történetét, s mint élete nagy kudarcáról, csalódásáról számol be arról, hogy a nagy szegedi író nem sokáig bírta az absztinenciát, s visszatért a mindennapi borocskához. A közölt levélnek ez az új adata — tehát, hogy 1906-ban Tömörkénynek valóban volt tüdőbaja — a dolgozat egyetlen értéke. Amit a korábbi föltevésre épített (így a Tömörkénynek tulajdonított írások szerzősége stb.) az mind homokra épült. 58